Kilépett az Egyesült Királyság az Európai Unióból

Kilépett az Európai Unióból az Egyesült Királyság. A brit EU-tagság az előzetesen kijelölt időpontban, brit idő szerint pénteken 23 órakor, közép-európai idő szerint éjfélkor szűnt meg.

Az Európai Unió és elődszervezetei történetében a brit kilépésig nem volt példa teljes jogú tagország távozására.

Az Egyesült Királyság 47 évet és egy hónapot töltött el az Európai Közösségek, majd utódja, az Európai Unió tagországaként, ugyanis 1973. január 1-én lépett be a közösségbe Sir Edward Heath akkori konzervatív párti miniszterelnök vezetésével.

A kilépés pillanatában, szombaton nulla órától elkezdődött a várhatóan 11 hónapig, december 31-ig tartó átmeneti időszak, amelynek egyik legfontosabb célja az, hogy időt biztosítson Londonnak és az EU-nak a megállapodásra a jövőbeni kétoldalú kapcsolatrendszer sarkalatos szabályairól.

A brit kormány elsődleges céljai között szerepel egy átfogó, a szolgáltatásokra is kiterjedő kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás megkötése az EU-val, de ebben az időszakban kell szabályozási megállapodásra jutni olyan területeken is, mint a igazságügyi hatóságok büntetőjogi együttműködése, a gyógyszer- és a repülésbiztonság, a halászati jogok vagy a védelmi és a biztonságpolitika.

A kilépés pillanatában megszűnt a folyamatot eddig irányító Brexit-ügyi minisztérium, és a további tárgyalásokon brit részről egy negyvenfős stáb vesz majd részt, közvetlenül a londoni miniszterelnöki hivatal fennhatósága alatt.

Az átmeneti időszak lejártáig jórészt a jelenlegi szabályrendszer marad érvényben az Európai Unióval fennálló viszonyban, vagyis legalább az idei év végéig semmiféle érdemi változás nem lesz érzékelhető olyan területeken, mint az EU-állampolgárok jogosultságai, a beutazás, a bevándorlás szabályozása, a légiközlekedés vagy a kereskedelem.

A brit választók az EU-tagságról 2016 júniusában tartott népszavazáson döntöttek úgy, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból: a referendumon a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége voksolt a távozásra.

A Brexit-folyamat azonban korántsem a népszavazással kezdődött.

A kormányzó Konzervatív Párt erőteljesen EU-szkeptikus parlamenti szárnya már nem sokkal a párt 2010-ben aratott választási győzelme után követelni kezdte egy olyan – a brit politikai zsargonban “in or out” (maradni vagy kilépni) néven emlegetett – referendum kiírását, amely egyértelműen azt a kérdést teszi fel, hogy a brit választók az EU-n belül vagy kívül szeretnék-e látni hazájukat.

David Cameron, az akkori miniszterelnök – aki eleinte ellenezte egy ilyen népszavazás kiírását – 2013 januárjáig tudott ellenállni ennek a nyomásnak. Akkor viszont bejelentette, hogy a brit választóknak 2017 végéig lehetőségük lesz referendumon dönteni hazájuk EU-tagságának jövőjéről, de addig a brit kormány megpróbálja újratárgyalni az unióhoz fűződő viszonyrendszert.

Az újratárgyalási folyamat végén Cameron deklarálta, hogy a tárgyalások sikerrel zárultak, Nagy-Britannia “egyedi státust” vívott ki magának az EU-n belül, és ő ennek alapján azt javasolta a választóknak, hogy a népszavazáson a további brit EU-tagságra voksoljanak.

Az ezzel ellentétes eredménnyel végződött népszavazás másnapján Cameron bejelentette távozását a kormányfői tisztségből, majd képviselői mandátumát is visszaadta, végleg kiszállva a brit nagypolitikából.

Utódja, Theresa May – a Cameron-kormány volt belügyminisztere – a “kemény Brexit” stratégiáját hirdette meg. Ennek lényege az volt, hogy az Egyesült Királyságnak az EU egységes belső piacáról és vámuniójából is ki kell lépnie, mivel nem kívánja teljesíteni azokat a feltételeket – mindenekelőtt a külföldi EU-munkavállalók szabad letelepedésének kötelmét -, amelyek ezekhez az integrációs szerveződésekhez elválaszthatatlanul kötődnek.

Az Egyesült Királyság már a vámunójának és egységes belső piacának sem tagja

Jóllehet a Brexit-folyamatba Theresa May is belebukott, miután a kilépés feltételrendszeréről az EU-val általa elért megállapodást a londoni alsóház háromszor is leszavazta, a kemény Brexit általa meghirdetett stratégiája túlélte az ő kormányfői pályafutását: az Egyesült Királyság szombattól nemcsak az Európai Uniónak, hanem az EU vámunójának és egységes belső piacának sem tagja.

Az országot Theresa May utódja, Boris Johnson jelenlegi konzervatív párti miniszterelnök vezette ki az Európai Unióból.

Johnson előzőleg részlegesen újratárgyalta a kilépési feltételekről szóló megállapodást az EU-val. Ő sem tudta azonban ratifikáltatni a parlamenttel a Brexit-megállapodás új változatát, mindenekelőtt azért, mert az elődje, Theresa May által 2017-ben teljesen váratlanul kiírt parlamenti választás után a kormányzó Konzervatív Párt kisebbségbe került, az ellenzék pedig nem volt hajlandó támogatni a kilépési egyezményt a Johnson által megszabott feltételekkel.

Ebből a helyzetből Boris Johnson is előrehozott választással próbálta megtalálni a kiutat, ám neki sikerült az, ami Theresa Maynek nem: a december 12-én tartott választáson a Konzervatív Párt a vártnál jóval nagyobb győzelmet aratott, és az addigi kisebbségi kormányzás után kényelmes, 80 fős többséggel alakíthatott új frakciót az alsóházban.

Ezután már nem jelentett problémát a Brexit-megállapodás ratifikálása, ami a legutóbbi hetekben – miután a nem választott felső kamara, a Lordok Háza is feladta rövid ideig tartó ellenállását – le is zajlott.

Az Egyesült Királyság eredetileg tavaly március 29-én lépett volna ki az EU-ból, de a Brexit-folyamatot kísérő heves belpolitikai viták miatt Theresa May és Boris Johnson is halasztásokat kért, amelyeket az EU rendre jóváhagyott.

A legutóbbi halasztási döntés jelölte ki a Brexit január 31-i határnapját, és ez a határidő az eddigiektől eltérően, a brit EU-tagság péntek éjféli megszűnésével teljesült is.

A Big Ben harangjátékával búcsúzott az Egyesült Királyság az EU-tól

A londoni parlament toronyórájának világhíres harangja, a Big Ben hangjával búcsúzott az Európai Uniótól az Egyesült Királyság – igaz, hogy a harangjáték felvételről szólt. Skóciai és észak-írországi EU-párti politikusok ugyanakkor a Brexit utáni első nyilatkozataikban felvetették hazájuk elszakadásnak és újbóli EU-csatlakozásának lehetőségét.

A brit kormány nem tervezte a jelenleg teljes felújítás alatt álló óra- és harangszerkezet üzembe helyezését a kilépés napjára.

A 161 éves szerkezetet – amelynek harangjátéka legalább olyan híres, mint maga az óra -, valamint az órának és a harangnak otthont nyújtó, jelenleg teljesen felállványozott Erzsébet-tornyot 29 millió fontos (11,5 milliárd forintos) költségvetéssel négy évig tartó rekonstrukciónak vetik alá. A munkálatok várhatóan 2021 tavaszáig tartanak.

Boris Johnson miniszterelnök a BBC televíziónak nyilatkozva a minap elmondta, hogy 500 ezer fontba kerülne a Big Ben soron kívüli megszólaltatása a Brexit pillanatában.

Ezután állampolgári kezdeményezés indult a pénz összegyűjtésére közösségi finanszírozás formájában, de a Big Ben végül nem szólalt meg pénteken brit idő szerint 23 órakor, közép-európai idő szerint éjfélkor, amikor az Egyesült Királyság 47 év és egy hónap tagság után kilépett az Európai Unióból.

A harangjáték azonban így sem maradt el: péntek éjjel egy visszaszámláló digitális órát vetítettek a kormányfői hivatalnak otthont nyújtó Downing Street falaira, majd a Brexit pillanatában ezt felváltotta a Big Ben vetített képe, amelyet az óra harangjának tizenegy kongatása kísért, felvételről.

Utána a brit lobogó stilizált képét vetítették a Downing Street falára.

Péntek éjjel a legradikálisabb brit EU-ellenes erő, a Nigel Farage vezette Brexit Párt több ezer híve ünnepelte Nagy-Britannia kilépését az Európai Unióból a londoni parlament előtti téren.

Skócia ezt nem fogja annyiban hagyni

A skót nagyvárosokban ugyanakkor gyertyás virrasztást tartottak a Brexit éjszakáján EU-párti demonstrálók, emlékeztetve arra, hogy Skóciában a nagy többség elvetette a Brexitet.

A brit EU-tagságról 2016 júniusában rendezett népszavazáson országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre, a skótok 62 százaléka viszont a bennmaradásra voksolt.

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, a Skóciában kormányzó, függetlenségre törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője azóta számos nyilatkozatában kijelentette, hogy újabb függetlenségi népszavazásra van szükség, mert Skócia nem engedheti meg, hogy egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándéka ellenére London “kirángassa” az EU-ból.

A skót függetlenségről 2014-ben – vagyis két évvel a brit EU-népszavazás előtt – már tartottak egy népszavazást, a résztvevők 55 százaléka azonban arra voksolt, hogy Skócia ne szakadjon el Nagy-Britanniától.

Ian Blackford, az SNP londoni alsóházi frakciójának vezetője szombat hajnali nyilatkozatában úgy fogalmazott: a Brexit után megszűnt létezni az az Egyesült Királyság, amelynek a skótok 2014-ben még tagjai akartak maradni.

Blackford kijelentette: szerte Skóciában szomorúság és düh fogadta az Egyesült Királyság kilépését az EU-ból, és Skócia “ezt nem fogja annyiban hagyni”. 

Hozzátette: az újabb függetlenségi referendum megnyitja Skócia számára az Európai Unióba visszavezető utat.

Ugyanígy vélekedett minapi nyilatkozatában Nicola Sturgeon is. A skót miniszterelnök a BBC televíziónak azt mondta: meggyőződése, hogy Skócia független országként viszonylag rövid idő alatt visszaléphetne az Európai Unióba.

Boris Johnson azonban nemrégiben hivatalosan közölte, hogy London nem járul hozzá az újabb skót függetlenségi népszavazás kiírásához.

Michelle O’Neill, az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő legnagyobb katolikus párt, a Sinn Féin alelnöke és észak-írországi tagozatának vezetője szombati Twitter-bejegyzésében úgy fogalmazott: a Brexit miatt új lendületet kapott az ír sziget egyesítése, a változások dinamikája is ebbe az irányba mutat, és “megteremthetjük az új, egyesült Írországot az Európai Unión belül”.

Észak-Írországban a választók 55,8 százaléka a bennmaradásra voksolt a 2016-os EU-népszavazáson.

Az EU külképviseletet nyitott Londonban

Mivel az Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót, és tagságának megszűnésével unión kívüli országgá vált, Brüsszel diplomáciai külképviseletet nyitott Londonban, amely szombattól teljes körűen dolgozik a felek közötti zökkenőmentes együttműködés biztosítása érdekében – közölte Josep Borrell, az Európai Unió (EU) kül- és biztonságpolitikai főképviselője Brüsszelben.

Az Európai Unió nevében tett nyilatkozatában Borrell közölte, hogy a külképviselet vezetésével Joao Vale de Almeida nagykövetet bízta meg. A portugál diplomata 2010 és 2014 között az Európai Unió Egyesült Államokban akkreditált nagykövete volt, 2015 óta az Európai Unió ENSZ-nagyköveteként szolgált.

A főképviselő kiemelte, hogy a londoni EU-kirendeltség a hagyományos nagykövetségi feladatok mellett kulcsszerepet fog játszani a brit kilépési megállapodás végrehajtásának ellenőrzésében, különös figyelemmel az uniós polgárok jogainak biztosítására.

Leszögezte, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti gazdasági, társadalmi és politikai kapcsolat nem ér véget, a felek szoros kapcsolatban maradnak továbbra is. Az unió egy új, ambiciózus partnerség kiépítésében bízik a kereskedelmi és gazdasági együttműködés, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás, valamint a külpolitika, a biztonság és a védelem területén.

Borrell reményét fejezte ki, hogy szoros együttműködés alakul ki az unió “brit barátaival” a közös kihívások megoldása terén regionális és globális szinten egyaránt.

“Kapcsolataink közös értékeinkben és érdekeinkben gyökereznek, amelyek földrajzi, történelmi, valamint közös európai örökségünkből fakadnak” – tette hozzá a főképviselő.

Péntek este levonták a brit lobogót az uniós tagországok állam-, illetve kormányfőit tömörítő Európai Tanács, majd az Európai Parlament brüsszeli és strasbourgi épületei előtt, végül az Európai Bizottság székháza mellett álló oszlopsorról is, amely az eddigi 28 uniós tagország zászlaját tartotta. A ceremóniára ünnepélyes keretek között, azonban beszédek vagy himnusz elhangzása nélkül került sor. Az Európai Parlament előtt a brit zászló helyére az európai egységet és identitást szimbolizáló, tizenkét aranyszínű csillaggal ékesített uniós zászlót vonták fel.

Nagy-Britannia EU mellé rendelt képviseletének homlokzatáról az uniós zászlót levették. Kitűzték viszont a skót kormány brüsszeli, az uniós intézmények közvetlen közelében található képviseletére.

Beszámolók szerint péntek délután dudaszó kíséretében, és a brit lobogót lengetve az utolsó Brexit párti brit képviselők is elhagyták az Európai Parlamentet.

Michel Barnier, az Európai Bizottság Brexit-ügyi főtárgyalója a tervek szerint hétfői sajtóértekezletén mutatja be az átmeneti időszakra vonatkozó tárgyalási mandátumának prioritásait és főbb részleteit.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Brüsszelben Charles Michellel, az Európai Tanács, és David Sassolival, az uniós parlament elnökével közösen az Európai Parlamentben tartott pénteki sajtótájékoztatón arra figyelmeztetett, hogy a tapasztalatok szerint az erő nem az elszigeteltségben, hanem a közös munkával felépített unióban rejlik.

A három vezető Brexittel és az EU jövőjével kapcsolatos sajtótájékoztatóján Von der Leyen egyebek mellett kijelentette: a lehető legjobb és legszorosabb együttműködést kell kiépíteni az Egyesült Királysággal, noha sosem lesz, és soha nem lehet olyan kapcsolat a szigetországgal, mint amilyen olyan országok között szövődhet, amelyek uniót alkotnak egymással.

Charles Michel azt hangsúlyozta, hogy az uniós tagországoknak közös céljaik, azonos elképzeléseik vannak arról, merre tartanak, továbbá elkötelezettek a kor meghatározó kihívásainak megoldása iránt. Az Európai Unió képes választ adni a kihívásokra, azonban csak az emberek, a nemzetek, valamint az uniós és nemzeti intézmények összefogása révén – tette hozzá.

David Sassoli azt mondta, a felek előtt álló időszak sok feladatot tartogat, azonban jóakarattal és elszántsággal tartós, pozitív és előremutató partnerséget lehet építeni. (MTI)

Kapcsolódó: Az uniós tagállamok végérvényesen jóváhagyták a Brexit-megállapodást

Az Európai Parlament jóváhagyta a Brexit-megállapodást

Boris Johnson aláírta a Brexit megállapodást

(Kiemelt kép: levonták az Egyesült Királyság zászlaját az Európai Parlamentnél)