Brexit után: jobbratolódás vagy protekcionizmus?

Hetvenhárom brit törvényhozó távozott az Európai Parlamentből múlt héten. Hogy távoznak, azt előre lehetett tudni, csak a mikoron (és a britek távozásának mikéntjén) ment a vita. Ezért aztán az EP létszáma 751-ről 705-re csökkent. Az olvasó most megdöbbenhet: nem jön ki a matek? Pedig kijön: 27 „új” képviselő erősíti, elsősorban az Európai Néppárt és az Identitás és Demokrácia nevű euroszkeptikus formáció sorait erősítve.

Előre lehetett tudni, hogy az Egyesült Királyság kilép még a most indult parlamenti ciklus vége előtt, ezért a maradó 27 országban 27-tel több euroképviselőt választottak, mint ahányan a megalakuló parlamentben a britek mellett „elfértek”. Ők 27-en a kilépés után, tehát ezen a héten foglalhatják el helyüket. Az „új” helyek azonban nem egyenlően oszlanak meg az országok között, még ha a számuk azonos is. A parlamenti helyek száma ugyanis nem arányos az országok lakosságszámával, hanem, annak érdekében, hogy a kisebb tagállamok érdekei is megfelelően legyenek képviselve, degresszív, a nagyobbak a lakosságarányosnál kevesebb képviselőt küldhetnek a Brüsszel és Strasbourg között ingázó intézménybe, és természetesen a kijött (más tényezőkkel is súlyozott) eloszlást aztán egész számra kellett kerekíteni. A degresszió marad egyébként, legfeljebb kissé csökken. Részben a kerekítésből eredő egyenlőtlenségeket korrigálták, hiszen Észtország, Írország, Horvátország, Finnország és Szlovákia is kaptak plusz helyet, Franciaország, Olaszország és Spanyolország és néhány más állam mellett.

Igazából persze a héten összeülő Parlament nem a múlt hetihez képest jelent változást, hiszen a választásokon eleve úgy szavaztak a bennmaradó országok polgárai, mintha rögtön az új, 705 tagú gyűlést választanák meg. Ráadásul a pártközi erőviszonyok a legutóbbi választásokhoz képest is jelentősen megváltoztak. Most viszont az országok közötti eloszlás megváltozása – az egyes országok eltérő pártközi erőviszonyai miatt – mégis befolyással van az európai pártoknak, ha nem is az erősorrendjére, de annak mértékére. A Néppárt maradt a legerősebb, új belépők is erősítik őket, öttel lesznek többen (és az Egyesült Királyság kilépésével nem veszítenek). Nekünk érdekes, hogy ezzel (és az erősorrendben harmadik és negyedik „Megújulás” és a Zöldek”, valamint a frakció nélküliek számának csökkenésével) a FIDESZ relatív zsarolási potenciálja csökken.

Vesztes természetesen a brit konzervatívokat elvesztő Európai Konzervatívok és Reformisták igencsak vegyes, de a toryk kilépésével erősen jobbratolódó csoportja (a legerősebb ezután a lengyel „Jog és igazságosság”, Kaczinsky pártja lesz). Egy lengyel, egy olasz, egy spanyol és egy holland képviselővel erősödnek, így csak hárommal lesznek kevesebben. Tizenegy helyet veszít a liberálisokból és macronistákból összeállt „Megújulás” frakció, hetet a zöldek és hatot a szocialisták (arányában náluk ez kisebb veszteség, mint a másik két pártnál). A legnagyobb vesztes számszerűen a frakció nélküliek csoportja, de „veszteségük” abból ered, hogy a Brexit párt képviselői, amely párt a legutóbbi európai választásokon nagyon sikeres volt, zömében itt foglaltak helyet. A csoport egyébként nagyon vegyes, állatvédőktől a finn zöldeken keresztül horvát szociáldemokratákig és szlovák kereszténydemokratákig terjed a skála, beleértve a jobbikos Gyöngyösi Mártont. Ennek a változásnak a hatása tehát csekély.

Az országok szerinti összetétel viszont komolyan befolyásolhatja az európai politikát: a francia, spanyol és olasz képviselők ugyanis, még ha jobboldaliak is, gazdaságilag kevésbé liberálisak, mint északi társaik. A szabad kereskedelem erősítése helyett a protekcionizmust tartják Európa gazdasági ereje zálogának – a franciák mellett például a németeknek se tetszett a Siemens-Alstrom összeolvadásra mondott bizottsági „nyet” (vagy inkább „no”). Az új kelet-európaiak (horvát és román szociáldemokrata, észt és szlovák néppárti, valamint a Jog és Igazságosság lengyel képviselője, aki várhatóan az ECR frakcióba ül be) se várható, hogy változtatnak ezen a tendencián. Ráadásul alkalom lesz bőven: a digitalizáció egyértelműen felveti az amerikai óriásvállalatok fölényének kérdését, prioritás a klímapolitika, de itt van az adatvédelem is, amelyben az európai követelményszint magasabb, mint általában a világban, ezért nem meglepő, hogy a kereskedelempolitika törekedni fog arra, hogy ez ne jelentsen versenyhátrányt. Itt érdemes megemlíteni – gyengítve az országok és pártok sztereotip megítélését –, hogy a holland, liberális (tehát elvileg mind hazája, mint pártja alapján inkább szabadkereskedelem-pártinak várható) Samira Rafaelától sem idegen, hogy síkra szálljon környezetvédelmi és emberi jogi szempontok érvényesítéséért az unió kereskedelmi egyezményeiben. Persze nem csak egy, huszonhét fecske se csinál nyarat – de érdemes lesz figyelni, hogy merre halad az európai politika.

Szabó S. László

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!