Konok Péter: Pálcikaemberke

Péter vagyok, pálcikaemberke.

Egy csendes faluban lakom, nem messze Budapesttől. Egy völgyben, afféle külön kis zsákfaluban a csendes falu mellett.

Tegnap – szép idő volt, napsütés, madárcsicsergés, mifene – idegen biciklistákat láttam az utcánkban. Voltak vagy tízen, felnőttek, gyerekek.




Kérem szépen, ezek bicikliztek!

És én, Péter, a pálcikaemberke nem üvöltöttem rájuk, hogy „mi a fenét kerestek itt, a rohadt anyátokat, húzzátok vissza a beleteket a városba, majd akkor gyertek ide, ha nem vagytok kórokozók”, mert egyrészt éltem én is lakótelepen sokat, és most persze élvezem, hogy bazinagy kertem van, erdővel határos, és annyit mászkálok a napsütésben és madárcsicsergésben, amennyit akarok, de azt is tudom, hogy megőrülnék most azon a harmadik emeleti 47 panelnégyzetméteren, ahol felnőttem, másrészt pedig csak pálcikaemberke vagyok, nincs igazi érces torkom, és nincs semmi kedvem másokat leüvölteni, mikor normális emberként kivágynak a zöldbe, ami amúgy mindannyiunké.

Ilyenek vagyunk mi, pálcikaemberkék. Nem fotózunk más bevásárlókat, mikor bevásárolunk, hogy aztán „mi a francot csinálnak ezek az idióták?!!!” megjegyzéssel kitegyük a Facebookra, nem hívunk rendőrt, ha három-négy kölyök focizik a réten, vagy valaki leül egy sörrel a kezében az árok partjára, nem üvöltünk ki a kocsinkból a járdán menőkre, hogy „barmok, ti nem ismeritek a győrfipált??!!!”.

Mert úgy gondoljuk, hogy nem ezen múlik, hogy ez csak egy ócska fegyelmezősdi házmesterjáték. Mossunk sokszor kezet, ne másszunk egymásra, zsebkendőbe köhögjünk-tüsszentsünk, próbáljunk segíteni a rászorulóknak, és ne önmagunk kibaszott fényezésére és a másokra való acsargásra pazaroljuk az energiáinkat, hiába ezt várják tőlünk a mindenféle érdekeltek.



A világ nem egy megfélemlített katonai szakasz, ahol mi vagyunk az üvöltöző őrmesterek. Az üvöltöző őrmesterek ráadásul szánalmas, igazából nevetséges emberek.

A gyűlölet, az irigység, vagy éppen a görcsös önimádat nem hatékony antivirális szerek, és komolyan roncsolják a társadalom immunrendszerét.

Persze, én csak Péter vagyok, pálcikaemberke, nem valamiféle Virtigli Felelős Állampolgár. Nem muszáj, hogy te is Péter legyél, vagy akár pálcikaemberke. Csak ne akard, hogy mindenki te legyél.

Ha másért nem, hát azért, mert úgy baromira unatkoznál.