Konok Péter: Kőtörőfű

Mottó:

…s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.”

Ez itt Varja Mihajlova képe, pontosabban fotódokumentált objektje, „A vezér feloszlásának kilenc stációja”. A művészt tavaly az oroszországi bíróság putyingyalázásért 160 ezer rubel büntetésre ítélte, és elrendelték az alkotás megsemmisítését.

Tetszik érteni: a fizikai megsemmisítését (hogy melyik stációét? ki tudja). Képégetés (miben különbözik ez a könyvégetésektől? semmiben, az üzenet ugyanaz.) Mintha az objektum elpusztításával eltűnne az üzenet. Mintha nem a 21. század elektronikus információ-valóságában élnénk, és mintha Mihail Bulgakov nem írta volna meg: „Kézirat nem ég el”. A gondolatok sem égnek el, drága Vlagyimir Vlagyimirovics (és drága legjobb tanítványai). Könyvek eléghetnek: papírból vannak; képek is, megannyi gyúlékony matéria. Még az emberek is elégnek, ha van rá hatalmi akarat (volt már sokszor). Zsír. Bőr. Haj. Végül a csontok is hamuvá válnak, a fogak bírják legtovább.


A gondolat, az ellenállás viszont nem hamvad el, bár gyúlékony éppen lehet.


Van Brechtnek egy verse, A legyőzhetetlen falfelirat. Brecht akkor írta, mikor még hitt a bolsevizmusban, ezért – bár a vers remek – nem igazán szeretem. Nem hiszek a bolsevizmusban, semmiféle diktatúrában nem hiszek. De a gondolatmenete pazar. A versben egy fogoly katona a cellája falára írja: „Éljen Lenin!” A foglárok lefestik, de a felirat ettől csak hangsúlyosabbá válik. Aztán kivésik a falból – és a felirat hiánya erősebb, mint maga felirat volt, a betűk sebként marnak a téglákba. A katona nézi, nézi az izzadó foglárokat, és így szól: „Most akkor távolítsátok el a falat!”.


Hát, ennyi. Van mit eltávolítani, falakat, kerítéseket, putyinokat és putyinfiókákat. El kell kezdeni. Addig is, terjedjen, osztódjon az internet jeleivel a bitekbe kódolt lázadás, a zabolázhatatlan információ: a megsemmisítésre ítélt kép.


Mert nem tehetnek meg mindent. Mert mi vagyunk az erősebbek. Mi vagyunk a fű, ami kinő a diktátorok szobrainak tövében, az eső és a szél, ami elmállasztja őket, a galambok, akik a szobrokra szarnak. Mi vagyunk a folyamatos, jelen idejű történelem.

Konok Péter

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!