Szele Tamás: Zombiapokalipszis Zuglóban

Kérem, aki most Gogolt fogja emlegetni, magam lövöm főbe egy mérgezett kötéllel: éspedig azért, mert minden közepesen művelt embernek ő jut eszébe az esetről. Csak tegnap este legalább negyvenszer olvastam a nevét az ügy kapcsán: ennél a párhuzamnál már annak is több értelme van, ha megmagyarázzuk, miként ajánlhatták a Munkáspártot de főként a Mi Hazánkat halott választópolgárok.




Ugyanis tudható, és a módszer egyáltalán nem gogoli. De vegyük a hírt magát. Az Index tudta meg, miszerint:

„Halottak aláírásait találták a Munkáspárt és a Mi Hazánk több jelöltjének aláírási ívein – derül ki a zuglói Helyi Választási Bizottság vezetőjének közléséből. (…) Papp Imre beszámolója szerint az aláírástevők között több személy passzív státuszra került a választói névjegyzékben. A HVI szerint alappal feltételezhető, hogy ezen ajánlástevők az aláírás időpontja előtt elhunytak – olvasható a zuglói Helyi Választási Bizottság szeptember 10-én írt jegyzőkönyvéből, amelyre Várnai László hívta fel a figyelmet.

A Civil Zuglóért Egyesület zuglói polgármesterjelöltje szerint a halottak aláírásai csupán a jéghegy csúcsát jelentik, erős a gyanú arra, hogy intézményesen másolták az aláírásokat olyan adatokat kaptak valahonnan, amelyekbe pechükre halottak is bekerültek.

Várnai szerint hiába tesz feljelentést a HVI, ha a jelölteket ettől függetlenül nyilvántartásba veszik így indulhatnak az önkormányzati választáson.” (Index)

Hullahopp, mondaná az ember, és esetleg – a huszadik századi történelem ismeretében – azon is elmélázhatnánk, hogy a szélsőségesek választói már a temetőben vannak (bár azt magam sem értem, mitől baloldali Thürmer Munkáspártja, azon kívül, hogy ezt állítja magáról, de közben a legolcsóbb nacionalista szlogeneket szajkózza – attól, hogy tokajinak hazudjuk, nem lesz ihatóbb a kannás bor). De lássuk, kiket ajánlanak a Léthén túlra költözött, boldogult honfitársaink?

Czeglédi János polgármesterjelöltet (Mi Hazánk)
Koch János polgármesterjelöltet (Munkáspárt)
Dohány Gábor képviselőjelöltet (Mi Hazánk)
Baráth Flórián Attila képviselőjelöltet (Mi Hazánk)
Vásári Anikó képviselőjelöltet (Mi Hazánk)

Amint a névsorból mutatkozik is, úgy történhetett, hogy a Mi Hazánk adhatott át pár (akárhány) aláírást a velük elvileg tökéletesen ellentétes platformon álló Thürmer-pártnak, amely azonban már 2005 óta erős szövetségben állt részben Budaházy György mozgalmaival, részben a Honfoglalás 2000 nevű gittegylettel (azért is vált ki belőlük a Munkáspárt 2005, mely nem összetévesztendő velük), szóval értjük, a régi néptársak átadták a szignókat a régi elvtársaknak, akikkel az illegalitás nehéz éveiben pezsgőztek együtt. Van az úgy.



De hogy sikerült romlott áruval kereskedni még egymás között is?

Na, itt van szükség ritkán használt, memória nevű képességünk használatára. Nyilván már a Mi Hazánkhoz kerülő lista is régi, elavult volt – de honnét kerülhetett ki?

Megvan a megoldás. Még tavasszal látott nyilvánosságot Gulyás Márton dokumentumfilmje, ami nagyjában-egészében leleplezte a kamupártok módszereit és a mögöttük álló politikai-üzleti hálót. A biznisz lényege egyszerű: ahhoz, hogy valaki elindulhasson egy választáson, leginkább adatokra, címekre, aláírásokra van szüksége. Ha van neki elég, onnantól már igényelheti a költségvetési támogatást is, ezt a 2013-ban elfogadott, most is hatályos LXXXVII. törvény lehetővé teszi. A központi költségvetés ennek értelmében támogatja a választási kampányt, komoly pénzekkel, az igaz, el kell velük számolni, de ez Hunniában, a „lepapírozás” hazájában nem lehet probléma. És elindulnak a létező, valamint legkevésbé sem létező pártok a mindenféle választásokon, persze nem nyernek, de a támogatási pénzeket lenyelik – illetve, adott esetben felhasználják az aláírásokat arra, hogy mindenképpen elindulhassanak.

Na jó, de honnét származnak ezek az adatok?

Kérem, egy igen régi, 2009-es adatbázisból. Akkor ugyanis Seres Mária népszavazási kezdeményezést indított az országgyűlési képviselők számla nélküli költségtérítésének megszüntetéséről. Az aláírásgyűjtés példátlan sikerrel zárult, civilként máig megdönthetetlen számú, 605 885 aláírást gyűjtöttek össze. Aki akkor aláírta ezt a kezdeményezést, biztos lehet benne, hogy minden későbbi álpárt ajánlói között ott szerepel a neve – ha él, ha nem, ugyanis ennyi év alatt azért történhetett az aláírókkal egy és más. De az adatbázis most is Seres Mária és Stekler Ottó kezében van (habár jog és törvény szerint meg kellett volna semmisíteniük), ma is használják.

Így alakulnak, indulnak a kamupártok és a jelek szerint a létezők is szoktak vásárolgatni a készletből, ha megszorulnak. A dokumentumfilm a szokásos magyar karriert futotta be: sokan megnézték, sokan felháborodtak, sokan megértették és mindenki elfelejtette mostanra.



Csak hát honnét veszem én, hogy a holtak aláírásai innét származnak?

Logikus, kérem: ez egy sok kézen forgó lista, amivel tíz éve üzletelnek. Valóságos Nibelungok kincse, mindent járó malmocska, csodaszampó. Ez mindig pénzt fial – igen ám, de a születése óta tíz év telt el, az aláírók közül sokan meghaltak. És ez a biztos jele annak, hogy ezzel a régi, nagyon ócska, elavult listával dolgozott a Munkáspárt és a Mi Hazánk: egy frissebb listával nem buktak volna le. Szerintem a Seres-Stekler pár még akkor is kereskedni fog a kis névsorával, mikor annak minden aláírója halott lesz – sőt, jó eséllyel családi vagyonként öröklik majd gyermekeik és unokáik is a lajstromot.

Szóval nem Gogolról van szó, Gogolnál macerásabb és kevésbé szervezettebb volt az ügymenet. Ez egy modern csalás, digitális úton történik és mivel szinte senki nem ellenőrzi az aláírók adatait, szinte kivédhetetlen.

Magyar aranybánya.

De nézzük a dolgok jó oldalát.

Ezek szerint Magyarország a legdemokratikusabb ország a világon, de Európában mindenképpen.

Nálunk a halottaknak is van politikai képviselete és szavazati joga.

Persze, az igazi az lenne, ha maguk közül választanák a képviselőiket.

És pöttyet többen vannak, mint az élők…

Fear the walking dead!

Szele Tamás