Szele Tamás: Világnagy gerjedés

Öngerjesztő visszacsatolást fogok bemutatni jelen dolgozatomban, éspedig azzal kapcsolatban, hogyan vált és válik a koronavírus nem csak egészségügyi és gazdasági, de politikai és társadalmi tényezővé is. Rögtön az elején leszögezném: nagyon nem úgy, ahogy én azt korábban gondoltam.

Korábban ugyanis abból a feltételezésből indultam volt ki, miszerint az emberek legalább világjárvány idején racionális, értelmes vagy legalább valamennyire értelmes lényként fognak reagálni, ezzel szemben érzelmes, indulatos lényként nyilvánulnak meg, ami nagyon rossz hír, de le nem tagadható. Úgyhogy korábbi elképzeléseim részben összeomlottak, ideje újakat találni.

Két ország példáját fogom venni, melyben bemutatom a társadalmi visszacsatolás és öngerjedés jelenségét, méghozzá két egymástól eléggé eltérő államét: kevés hely különbözhet annyira, mint az Egyesült Államok és Fehéroroszország. De előbb lássuk, mit értek visszacsatoláson és gerjedésen.



Elektroműszerész alapképzettségemből fakadóan azt a jelenséget, amit már mindenki megtapasztalt a rockkoncertek elején, kezdés előtt: áll egy road a mikrofonnál, azt ismételgeti, hogy „mikrofon próba egy–kettő-három” a társai pedig a keverőasztalnál állítgatják a hangerőt a helyiség adottságaihoz, míg egyszer csak el nem kezd sípolni az egész, mint az istennyila. Akkor visszavesznek egy picit belőle és egy beállás megvan. De mitől sípol? Attól, hogy a hangszórókba kierősített jel olyan erőssé válik, hogy a mikrofonon keresztül visszajut az erősítő bemenetére, megint felerősödik, megint visszajut és ez így menne, míg le nem ég minden az öngerjedéstől, ha nem csökkentenék a kimenő jel erősségét. Szóval: csak addig mennek el a hangerővel, ameddig lehet. Ez minden helyiségben másféle, mérettől, alaprajztól, mindenfélétől függ. Tehát a visszacsatolás az, amikor a jel visszajut a bemenetre, az öngerjedés pedig az, amikor már sípol és le fog égni, ha nem csökkentjük a hangerőt.

A politikában most többféle jel megy be a rendszerbe és jut ki túlerősítve: a világjárványtól a válságig és tovább, sőt, korábban is jelenlévő, szórt jelek is felerősödnek a gerjedő közegben. Alapvetően azt látjuk, hogy

    1. Általánossá vált március körül az aggodalom a járvány miatt
    2. Melyre minden kormány kénytelen volt többé vagy kevésbé népszerűtlen intézkedésekkel reagálni, ugyanis a tömeges halálozást meg kellett előzzék
    3. Ezek az intézkedések természetesen általános elégedetlenséget szültek és napfényre hoztak korábban is ismert, reális problémákat
    4. Minek következtében tömeges demonstrációkra és megmozdulásokra került sor
    5. Melyeken a koronavírus jobban terjed, mint bármely más körülmények között és ha csendben maradna a tömeg, hallani lehetne a röhögését is
    6. Tehát súlyosbodik a járványügyi helyzet
    7. Mely újabb népszerűtlen intézkedésekhez, tehát még súlyosabb elégedetlenséghez vezet
    8. A járványügyi intézkedések már az elnyomás jelképévé válnak
    9. Jóllehet azok a problémák és követelések, amelyek miatt a megmozdulásokat tartják, reálisak, most már nehéz különbséget tenni a represszív politikai és a szimplán karanténhez kapcsolódó intézkedések között.

Tehát az általános elégedetlenség, melyet a karantén (vagy csak karantén-jellegű) intézkedések váltottak ki, felszínre hozták az összes szemetet, amit korábban a szőnyeg alá söpörtek, azonban pont a járvány miatt a tiltakozások hagyományos módjai minimum életveszélyesek. Ez látszólag a kormányok malmára hajtja a vizet, de csak látszólag, mert gerjed tovább a rendszer, fokozódik a feszültség. Nem véletlen, hogy Svédországot kivéve minden uniós tagállam – némely kezdeti vívódás után még Magyarország is – alapvetően a járványhelyzet okozta feszültség enyhítésére helyezte a súlyt. Azzal foglalkozott mindenki, hiszen azt találta a lakosság a legveszélyesebbnek.




Fehéroroszországban Lukasenko elnök, „Európa utolsó diktátora” viszont büszkén tagadta a járványt. Csodálatosakat beszélt, olyasmiket, hogy ezt az apró kis megbetegedést tökéletesen gyógyítja a vodka, a szalonna vagy a jégkorongozás, máskor arról beszélt, hogy a traktorok meggyógyítanak, a föld meggyógyít mindenkit. A föld tényleg, de csak akkor, amikor már benne van az ember, a traktor meg kissé érdekes, mint terápia. Fehéroroszország korábban is meglehetősen elviselhetetlen hely volt, valódi diktatúra, viszont Lukasenko ügyelt arra, hogy az elnyomás állandó egyensúlyban tartásával polgárai számára még épp hogy, alig-alig, de elviselhető, némi ügyességgel, engedelmességgel túlélhető legyen.

Egy tényező változott csak: megjelent a járvány és hatalmas hiba volt tagadni azt, ugyanis a lakosság látványosan lett elégedetlen, nagyon aggódik, például a fehérorosz focibajnokságot ugyan megtartották, de maguk a szurkolók bojkottálták a meccseket és a játékosok sem nevezték a legjobb ötletnek a tömeges gyülekezést. Lukasenko semmit sem tett az egészségügyért – és most ott tart, hogy százezrek állnak sorba aláírni az ellene induló jelöltek ajánlólistáit, amire eddig sosem volt példa. Egyelőre Viktor Babariko volt bankár látszik esélyesnek, aki fel is rója programjában Lukasenkónak a járvány inkompetens kezelését. Hogy aztán a sorban álló százezrek egészségi állapota hogyan alakul, azt már nem a politika dönti el, de láthatjuk: egyetlen tényező megjelenése is képes kibillenteni egy korábban egyensúlyban lévő rendszert, ha az az egyensúly kényes volt.

Az Egyesült Államokban látszólag ennek a fordítottja játszódott le, de csak látszólag. A szintén inkompetens Trump ugyanúgy negligálni akarta a járványt, mint Lukasenko, csak még annyira sem tehetséges, mint a fehérorosz zsarnok, ráadásul az Egyesült Államok kormányzati rendszere távolról sem olyan központosított, mint Fehéroroszországé, ott nem lehet csak úgy elrendelni valamit Washingtonban, ami aztán érvényes legyen Alaszkától Texasig. Ott inkább a helyi hatóságok léptek karantén-ügyben, és ha még tetszünk emlékezni – de nem tetszünk, mert később sűrűsödtek az események! – az első tiltakozások, amelyeken már megjelentek a Boogaloo AR-15-ösökkel virító legényei, még a kijárási korlátozások és a maszkviselés ellen zajlottak!



Viszont a későbbiek, melyek 99%-ban fegyvertelenek, már a lakosság egy teljesen más rétegét mozgatják meg, ráadásul alapvetően reális problémák, vagyis a rendőri rasszizmus miatt (bár olyan védhetetlen túlkapásokkal, hogy azokat inkább nem is említem). Tehát Amerikában először a redneck-szélsőjobboldali réteg vált elégedetlenné, alapvetően a járványügyi megszorítások miatt, aztán majdnem mindenki, de ekkor már az általános elégedetlenség reális problémákat hozott a felszínre (irreális reakciókkal).

És igen, az Egyesült Államok is egy kényes egyensúlyban billegő rendszer most, a Trump-kormányzatnak köszönhetően, amit egy tényező lökött ki a holtpontról: a járvány miatt eluralkodó általános elégedetlenség. Ha egyébként stabil lett volna, amint kompetensebb irányítás alatt az is szokott lenni, ha nem lettek volna elhallgatott, de létező gondok, akkor most nincsenek zavargások sem – és főleg, ha Trump nem növeli polgárainak aggodalmát azzal, hogy „mindent jobban tudva” nekiáll letagadni egy létező és gyilkoló világjárványt.

Tehát, összegezve: azt már kimutattam, hogy a járvány terjedése nyugtalanságot kelt, a nyugtalanság tiltakozásokra sarkall, a tiltakozások folyamán tovább terjed a járvány és ez így gerjed, mint egy elszabadult erősítő, míg le nem vesznek a hangerőből, vagyis meg nem oldják azokat a reális gondokat – Fehéroroszországban a zsarnokságot, az Egyesült Államokban a rendőri rasszizmust és a Trump-adminisztráció meglétét – amelyek nélkül maga az előállt helyzet még épp, hogy, de elviselhető volna.

Ebből két tanulság vonható le.

Az első, hogy mai politikus nem követhet el nagyobb hibát annál, mintha bagatellizálja vagy tagadja a koronavírus-járványt.

A másik az, hogy ha valaki manapság állami vezető, alaposan nézzen körül a saját háza táján, vannak-e megoldatlan, letagadott, elhallgatott, szőnyeg alá sepert problémák az országban, aminek az élén áll, és ha vannak – mindenhol vannak – azonnal lásson neki a megoldásuknak, de legalábbis az emlegetésüknek, mert ha jön egy második vírushullám, ami megnöveli az általános elégedetlenséget, ugyanúgy gerjedni kezd az ország, mint két említett példánkban láthatjuk.

De hát nálunk nincsenek problémák, nem is voltak, ugyebár?

Trump is, Lukasenko is ezt mondta.