Szele Tamás: Tükörmagyarország

Hogy szokás szerint a végén kezdjem: sok mindenben egyetértek Georgi Markov úrral, csak az a baj, hogy nem egészen úgy értek vele egyet, ahogy az neki jólesne. Hogy úgy mondjam, nézeteink Orbán Viktort illetően tükörszimmetrikusak: ami nála jó, nálam rossz és vice versa.

Georgi Markov úr ugyanis bolgár konzervatív politikus, volt alkotmánybíró, aki kötetet írt Orbán Viktorról, „Az Orbán-jelenség” címmel.

Stimmel: szerintem is jelenség.

Ha úgy vesszük, az összes természeti csapás is mind-mind megannyi jelenség.

Itt egy zárójelben figyelmeztetnék mindenkit, hogy Markov úr nem azonos az 1978-ben meggyilkolt bolgár ellenzékivel, akinek esete „esernyős gyilkosság” néven híresült el: a „Markov” vezetéknév egyszerűen gyakori Bulgáriában, a „Georgi” keresztnév is, szimpla névazonosságról van szó, előfordul az. Magyarországon is több Szele Tamás él, legalább négyről tudok, hogy az enyémnél gyakoribb neveket már elő se vegyem.

Georgi Markov

De térjünk a tárgyra: miről szól ez a kötet, azon kívül, hogy Orbán Viktor egy jelenség, mely tényt magam is vitathatatlannak találom? Nos, magát az írásművet csak annyira ismerjük, mint az Odüsszeia vagy a Gilgames-eposz eredetijét, ugyanis kizárólag pénzért lehet megkapni, jelenlegi piaci ára 3040 forint a Librinél, 3200-ról leárazva. Ó idők, ó erkölcsök, hogy egy ilyen tanulmányt le kell árazni… ennyit sem adok érte, válság idején főleg nem, sajnos letölthető formában elérhetetlen, tehát csak töredékesen ismerjük, mint egy sumér agyagtáblát.

De ez a töredékes ismeret is elég volt ahhoz, hogy tegnap délután bejárja a teljes kormánysajtót a mű híre-neve, ugyanis Markov urat meginterjúvolta a Vasárnapi Újság – nem is értem, miért nem a 444, az lett volna a kunsztstikli – ő mondott sokat és szépet Orbán Viktorról, ezt szemlézte a Magyar Nemzet, a Magyar Nemzetet az Origo, az Origot a Pesti Srácok és így ment körbe-körbe a történet valami olyasmiről, amit igazából senki sem olvasott.

Én sem, az igaz: de ők sem.

Ezt hívjuk bizalomnak, kérem.

A kötet címlapja

Most már ahogy pénzhez jutok, megszerzem a művet, mert érdekel, hajlamos vagyok egészen borzalmas kötetek végigolvasására is, kiemelném közülük a Mongolok Titkos Krónikáját, a Necronomicont és a Boszorkányok Pörölyét, ezeknél rosszabb csak nem lesz. Tényleg érdekel, úgy is, mint elvi Döppelgänger, a saját gondolkodásom tökéletes ellentettje, a szerző ugyanis a közreadott idézetek és egy korábban a Moszkva tér blogon megjelent interjú alapján pont azt szereti Orbán Viktorban, amit én utálok.

És ez nagyon különös egybeesés. Vegyük a rendelkezésünkre álló idézeteket.

Európában nincs olyan politikusi életút, mint Orbán Viktoré.

Hej, bizony nincs. Van ilyen is, olyan is, a legtöbb politikus eltávolodik pályakezdő eszményeitől, kivéve azokat, amelyeknek ez nem érdekük, van, aki liberálisból lesz szuverenista, van, aki baloldaliból jobboldali, a legérdekesebb Churchill volt, aki szabályosan cikázott a politikai oldalak között, de azért ne hasonlítsuk Orbánt egy Churchill kaliberű óriáshoz – meg aztán Churchillben a személyisége volt fontos, a pártja, hogy úgy mondjam, eltörpült mögötte. De bizony Mussolini is szocialistaként kezdte, csak aztán lett fasiszta. Más kérdés, hogy – mint Markov úr igen helyesen állítja – a politikusok életútjai nem összehasonlíthatóak, nincs másik olyan, mint Orbáné, ahogy nincs másik olyan sem, mint a Mussolinié, Churchillé, minden életút egyedi és sajátos.

Azt viszont ki-ki döntse el, melyik emlékezteti melyikre.

Azért jelenség, mert hatása túlnyúlik Magyarország határain.”

Uram, megint csak azt mondhatom: fején találta a szöget, egyetértünk. Csak épp a bizonyítás, az érveink nem vágnak egybe. Ön ugyanis azzal indokolja véleményét:

2015-ben Orbán Viktor volt az első, aki kimondta, hogy nem migránsáradatról van szó, hanem betolakodókról, a terrorizmus trójai falovairól, akik Európára törnek. Öt évvel később, 2020-ban pedig egész Európa belátta Orbán Viktor igazát.

Ma Magyarország Orbán politikájának köszönhetően biztonságos országnak számít – húzta alá a bolgár politikus, aki szerint itt a fiatalok a Margitszigetről nyugodtan nézhetik a Dunát anélkül, hogy a hátukba bárki is kést szúrna, ahogy ez Párizsban történt.”

Nos, nekem nem teljesen ez a nézetem Orbán Viktor nemzetközi jelentőségével kapcsolatban. Őt, mint jelenséget, mérhetetlenül veszélyesnek érzem a világpolitika színpadán, ugyanis a világ nagy abszurdumai közé tartozik, hogy valaki aktív unióellenes, szuverenista politikát folytasson az Európai Unió kebelében, nyíltan ássa alá annak alapjait, ne tartsa tiszteletben a minimális alapelveket sem, kifejezetten szervezkedjen az Unió ellen, és mégis nagyjából uniós támogatásokból és forrásokból tartsa fenn azt a magyar gazdaságot, aminek a legfőbb haszonélvezője ő maga és köre. Azt értem, hogy a szemtelenségnek és cinizmusnak erre a szintjére senki sem volt felkészülve és gyakorlatilag nincs is rá törvény vagy szabály, ahogy a spártaiaknak sem volt törvényük az apagyilkosságra, mert az sosem fordult elő Spártában – a reakciók elmaradása miatt ez az a roppant veszélyes példa, ami szétzilálhatja magát az Uniót is. Hiszen ha így cselekszik, bármely nemzetállam vezetője elérheti saját területén a maximális szuverenitást, cselekvési szabadságot a minimális nemzetközi felelősségvállalás és uniós támogatások folyósítása mellett. Igen: épp azért veszélyes, mert „hatása túlnyúlik Magyarország határain.”

A volt alkotmánybíró egyedülállónak nevezte a magyarországi sportberuházásokat is, külön méltatva a Duna Arénát, amely szerinte az első számú sportlétesítmény Európában. Emellett elismerően szólt a stadionokról is. Úgy fogalmazott: minden stadiont bejárt Európában, a Puskás Ferenc Stadion egy ékszer.”

De hiszen… mi is erre szoktunk panaszkodni. Ékszer az a stadion (a Duna Aréna már kevésbé), csak éppen senki sem kérte, nincs kedvünk ékszerben flancolni, mikor a nadrágunk alfele lukas. Pillanatig sem tagadnám a sportberuházások szükséges voltát, csak könyörgöm, tennék ésszerűen, ugyanis így csak pénzégetésről beszélhetünk.

És lám, megint az tetszik a szerzőnek, de pontosan az, ami nekünk nem tetszik.

De legalább olvassák ezt a művet?

A magyar miniszterelnökről szóló kötet 2019. szeptember 11-én a magyar határnyitás harmincadik évfordulóján jelent meg Bulgáriában. Georgi Markov elmondta, hogy a megjelenés másnapján a bolgár parlamentben is bemutatta a könyvet, ahol nagy érdeklődéssel fogadták. Ezután húsz városba is elvitte a kötetet, és minden helyszínen nagyjából száz példányt vásároltak meg az író-olvasó találkozókon.”

Az kétezer eladott példány, a becsült könyvesbolti forgalommal együtt – legyünk optimisták – háromezer. Olvassák, bár nem vagyok tisztában az ottani könyvkiadók helyzetével, nálunk háromezer eladott példány nem nevezhető rossz forgalomnak.

A kötetből nagyjából ennyit ismerünk, de elmondható, hogy a legnagyobb ritkaságok közé tartozik az ilyen tökéletesen száznyolcvan fokos véleménykülönbség. Ezt a kötetet vagy diktálták Markov úrnak – de ezt fel sem tételezném – vagy egy másik megoldás kínálkozik Éspedig az, hogy a szerző, aki saját bevallása szerint már zsenge ifjúkora óta kedveli és tanulmányozza Magyarországot, egész életében tükörből nézte Hunniát.

Sőt, Kepler-távcsövön, így érthető, hogy abban, amit lát, minden a feje tetején áll, a jobb van balra, a bal jobbra.

Ha így van: értem az egészet.

Csak nincs így.

Tehát nem értem.

Nem baj.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!