Szele Tamás: Leestünk a bicikliről

Vagyis inkább, mi így szállunk le, mint az agresszív kismalac a viccben. Nem cifrázom, kimondom kereken: Magyarországnak tehetségtelenebb, alkalmatlanabb külügyminisztere Szijjártó Péternél még nem volt, és azért ez már egy rang.





Tegnap képes volt teljes mellszélességgel kiállni az Európai Unió ellen, és Erdogan hadműveletei mellett. Ennek pedig következményei lesznek előbb-utóbb.

Pedig még éltünk is az ártatlanság vélelmével, nem véletlenül. Szóval a dolog úgy történt, hogy tegnapelőtt reggel az Európai Unió ki akart adni egy nyilatkozatot, amiben felszólítja Erdogant, hogy azonnal állítsa le az egyoldalú katonai hadműveletet, mivel az további civil áldozatokat követelhet és újabb menekülthullámot indíthat meg. Az EU arra is emlékeztette az iratban Törökországot, hogy az akcióval veszélybe sodorja az Iszlám Állam ellen létrehívott globális koalíció munkáját. E koalíciónak egyébként Törökország is tagja.

Igen, de ez a nyilatkozat Magyarország vétója miatt nem mehetett ki reggel – várni kellett vele estig, mikor a török hadügyminisztérium hivatalosan is bejelentette a „Béke forrása” hadművelet kezdetét (tudnak nevet adni: az Afrin elleni hadműveletüket egyenesen „Olajágnak” hívták, nem veszett még ki a török költői véna, csak amint látom, besorozták). Amikor már hivatalosan is dübörgött a hadigépezet és nem volt az a nyilatkozat vagy állásfoglalás, esetleg jegyzék, ami megállítsa, akkor Magyarország visszavonta a vétóját. Megjegyezném, hogy a hadművelet hivatalos kezdete előtt is zajlottak harci cselekmények, sőt, bombázások is: na jó, de azt Szijjártó honnét tudja? Ja, onnét, hogy külügyminiszter és ezzel kéne foglalkoznia.

Én tegnap reggel még arra tippeltem, hogy Erdogan novemberben várható budapesti látogatása miatt futottuk ezt a kűrt, piruetteztünk egyet, eljátszottuk, hogy „mi támogatjuk a török politikát”, csak hát ha már komoly a helyzet, ha már zajlik a háború, akkor nem szállhatunk szembe a szövetségeseinkkel, egyet kell velük értenünk. Így a fényesorcájú Padisah sem haragszik meg ránk annyira és az Unió is csak kicsit néz hülyének.

És én tegnap reggel tévedtem.

Időközben kiderült ugyanis, hogy hiába nevezte Magyarország EU-hoz akkreditált állandó képviseletének vezetője, Várhelyi Olivér szerda este egy tömör Twitter-üzenetben „fake news”-nak a történetet, a diplomácia ellen beoltott Szijjártó egy interjúban bevallotta a HVG-nek, miszerint mi nem eljátszottuk, hogy támogatjuk Erddogant, mi valóban támogatjuk őt!



Konkrétan azt mondta:

A vétó nem pletyka: valóban sokáig blokkoltuk az EU nyilatkozatát, és a végén is csak úgy egy egyeztünk bele, hogy az EU Külügyi Főképviselőjének legyen a nyilatkozata. A törökök azon dolgoznak, hogy a 4 millió szír menekült hazatérhessen. Minden, ami elősegíti, hogy az emberek a saját hazájukban békében, biztonságban éljenek, az szerintünk jó. Az EU a globális politikai hitelességét amortizálja azzal, hogy egyesek azt gondolják Brüsszelben, nekünk mindenben véleményt kell nyilvánítani.”

Ha ez az ember nem volna, nem kéne kitalálni. Az még kismiska, hogy a diplomáciai testület tagjaival sem tartja a kapcsolatot, tehát azok sem tudják, mit kéne mondaniuk.

De az indoklása csodálatos.

Igen, persze, hogy az lenne a legszebb, ha minden menekült békében hazatérhetne, ha lehet, a saját házába, amit helyreállítottak neki és vagyontárgyait is visszahelyezték gondos kezek oda, ahol voltak. Mind a körülbelül négymillió. Magam támogatom legjobban ezt az eszmét. Csakhogy Erdogan nem négymillió embert akar küldeni, hanem egymilliót, és nem a saját hazájukba, hanem a kurdokéba, az nem fontos Szijjártónak? Nyilván halvány lila segédfogalma sincs Rojava etnikai összetételéről, ahogy földrajzi helyéről sem, mert minek nézett volna utána? Az is mindegy neki, hogy az áttelepíteni tervezettek arabok és turkománok, tehát a legkevésbé sem kurdok, neki minden közel-keleti egyforma ezek szerint. Ami akkor is hiba lenne, ha szakmájára és képességeire való tekintettel útkaparó volna Kigyikfalván, de külügyminiszterként végzetes bűn.

Arról már nem is szólva, hogy a nemeslelkű Erdogan annyira akarja a menekülteket hazajuttatni, annyira ez a fő célja és semmi más, hogy tegnap Ankarában azzal fenyegette meg az Európai Uniót: 3,6 millió szíriai menekültet küld országából Európába, ha az EU megszállásnak minősíti a szerdán megkezdett török hadműveletet Északkelet-Szíriában.

Az meg külön érdekes az ügyben, hogy a jótékony török hadműveletnek köszönhetően a kurdok le kellett állítsák az Iszlám Állam erői ellen folytatott összes harcot. Most fontosabb dolguk van, a maguk és a családjuk életét védik. Ezzel szemben a turkomán és arab milíciák tagjai között – akik most a törökök oldalán harcolnak – teljes létszámban átvett dzsihádista alakulatok vannak.

Az sem mellékes, hogy a török támadás sokkal kiterjedtebb, mint azt hivatalosan bevallották: eredetileg csak a határ egyharmadára, Rász-el-Ain és Tell-Abjad (Kobani) városok közötti szakaszra terjedt volna ki, ellenben a hivatalos közlemények ellenére a 450 kilométeres határ összes jelentős települését súlyos légi- és tüzérségi csapások érték.

Dióhéjban: rövid időn belül körülbelül kétmillió kurd ember lemészárlása várható. Nekik nincs hova menekülniük, ugyanis Európa irányában át kéne kelniük az egész ellenséges Anatólián: körben sehol, senki nem fogja őket szívesen látni, mi meg ülünk itt és malmozunk az ujjainkkal, meg nézzük, ahogy kiirtják őket.



Illetve: dehogy ülünk.

Magyarország egyenesen és szándékosan támogatja is ezt az emberiség elleni bűnt, mint azt a külügyminiszterünktől megtudtuk.

A vétó-manipuláció nem diplomáciai kűr volt, nem pávatánc, hanem szándékos kiállás az embertelenség mellett.

Előre megfontolt gonoszság.

Ezért felelni fogunk. Nem előbb, inkább utóbb, és az majdnem biztos, hogy nem Szijjártó fog felelni, hanem az ország.

Senki se jöjjön azzal, hogy ez „magas politika”, mert nem az.

Még alacsony sem.

Ez egyike azon történelmi hibáinknak, melyekről az elmúlt évszázadok során elhíresültünk. Illetve: korábbi ballépéseink azért legalább részben tévedések voltak, ha nem is mind.

Ez embertelenség volt.

Bűn.

Szégyen és gyalázat.

Én szégyellem magam: pedig nem nekem kéne.

Szijjártó nem szégyelli magát.

Legalább szégyelljük őt mi.

Kapcsolódó: Szijjártó szerint ne kapjanak rendes egészségügyi ellátást a migránsok

Szijjártó nem akar találkozni a német külügyminiszterrel

Szele Tamás: A londoni árulás