Szele Tamás: Számháború, Yankee Doodle

Senki ne mondja nekem, hogy Trump nem Orbán Viktor tanítványa, mert menten és harsányan körberöhögöm. Még a módszerei is magyarosak, igaz, nem csak a magyar kormánypárttól tanult, hanem mindenkitől ebben a kis országban, aki csak politizál. Most például épp számháborúzik.

Tudtam különben, hogy ez lesz. A magyar sajtónak rákfenéje ez olyan 2002 óta, mikor elkezdtek megsokasodni nálunk az utcai demonstrációk, 2006 után rosszabb lett, 2010 után meg még pocsékabb.

Az ugyanis a helyzet, hogy ha kimegy az ember tudósítani egy tüntetésre, nyilván bejelentkezik a szervezőknél, hogy a szónokok esetleg adjanak neki interjút, meg egyébként is, lehessen fotózni nyugodtan, ne legyen konfliktus. Ha a tüntetés nem túl nagy – és nálunk ritka a valóban népes megmozdulás – már a helyszínen megkörnyékezik, de ha ott nem, legkésőbb telefonon, amint hazaért, azzal, hogy „Szerinted hányan voltunk?” Az ember mond egy számot, tömeget becsülni nem könnyű feladat, de pár évtized alatt kialakul a rutin, körülbelül azért látszik a létszám. „Hogy képzeled? Sokkal többen!” – kiáltja a szervező, aztán legalább egy, de inkább két nullával nagyobb számot mond. „Ne hülyéskedj, nem vagy te Rákay Philip, gondolj már bele…” – próbálja győzködni a sajtómunkás, de ő csak köti az ebet a karóhoz.

Ilyenkor az lesz, hogy az ember vagy megírja a valódi becslését (ezt szoktam én tenni) és egy életre elvész a kapcsolat az illető társasággal, illetve egy életre nem, mert jönnek még ők vissza kalappal a kezükben, alázatosan, mikor már mindenki mással összevesztek, vagy megvonja a vállát, írja, amit mondanak neki, csak az meg nem újságírás. Nem minden szervező és politikai csoport ilyen, a Szabadság téri tiltakozásról végig tudósítottam és egyszer sem akartak velem alkudozni a résztvevők számáról, de azért a legtöbb helyen ez megesik. Az megint más kérdés, hogy a szervezők többnyire hiszik is az általuk becsült csillagászati számokat, ugyanis tömeg létszámát tényleg nem könnyű felbecsülni, szerintem akkor és abban a hangulatban Rákay mesterrel is a lelkesedés mondatta, hogy másfél-két millióan tüntetnek a Kossuth téren a Fidesz mellett – annyinak látta, érezte. Csak számszakilag volt sokkal, de nagyon sokkal kevesebb.

Magyarországon így néz ez ki, és akkor is így néz ki, ha egy tüntetésre szó szerint csak a szervező ment el, egyedül. Akkor is azt mondja, hogy „Írj legalább harminc-ötven résztvevőt…” Megtörtént már ez is velem.

Inkább semmit sem írtam.

Gyerekes? Az, én eddig úgy gondoltam, a mi kisszerű viszonyaink miatt van ez így. Mégsem vagyunk egy túl népes ország, nálunk a háromszáz fős demonstráció már erős közepesnek számít, kétezer főnél a pártlapok forradalmat emlegetnek, de nagyon ritka is a három-ötezer főnél népesebb esemény. Mármint normális időkben, mert a mostaniak nem azok, de erről később. Akkor kezdtem gyanakodni, hogy a nagyvilág tőlünk tanul, mikor a berlini járványtagadó tüntetést, amin tényleg részt vettek körülbelül harmincezren – no, de Berlin igen nagy város – minden propagandaoldal kétmilliósnak hazudta. Én harmincezresnek láttam, de mondjuk én nem vagyok mérvadó (már mér ne volnék vadó?), a berlini sajtó harmincezresnek látta, ami azért többet mond, de a legtöbbet az mondja, hogy a berlini rendőrség is harmincezer résztvevőről beszél. De természetesen sajtó, rendőrség, mindenki hazudik, mindenkit megvett a Háttérhatalom, csakis Jolánka néni és Pista bácsi látják jól, kétmilliósnak a berlini demonstrációt, Káposztásderelyéről, főleg, ha évekkel korábbi Love Parade-képeit társítják az állításaikhoz.

Kár, hogy ezt nem csak Káposztásderelyén művelik, hanem már mindenhol a világon. Elterjedt.

Itt van például ez a washingtoni békemenet.

Várom különben, hogy megalakítják a trumpista polgári köröket is, de az tény, hogy tegnap lezavartak egy békemenet-félét Washingtonban, amiről írtam én, még amikor szervezték, és most magyaros számháború zajlik körülötte. Úgy volt, hogy az eseményen felszólal Trump is, de kihagyta, ellenben elment golfozni és a kocsijából integetett a meghatott tömegnek. Valamint tweetelt nekik, csiripelt, mint egy kanárimadárka (angolul a tweet csiripelést jelent). Volt verekedés is, tíz-húsz embert lecsuktak, aztán mindenki hazament.


De hányan mentek haza?

Ugyebár, logikus lenne azt mondani, hogy körülbelül annyian, ahányan ott voltak, részt vettek. De nem lehet így, hiszen az amerikai sajtó most azon sír vagy nevet, esetleg káromkodik, miszerint a Fehér Ház sajtószóvivője, Kayleigh McEnany hivatalosan is több, mint egy millió menetelőről beszél. Mondjuk szervezés közben elnevezték az egész eseményt „Million MAGA march”-nak, vagyis „Milliós menet azért, hogy újra naggyá tegyük Amerikát” (mikor volt kicsi?), de egy szemtanútól mégis sok, hogy a tíz-tizenkétezer menetelőt milliónak lássa.

Vele ugyanis csak a Newsmax ért egyet valamennyire, akik most arra játszanak, hogy kicsi ugyan az esély, miszerint Trump marad az elnök, nagyon kicsi, ám ha mégis így alakul, ők szeretnének a Fehér Ház kedvenc tévéadója lenni, ami korábban a Fox News volt. A Fox azért esett ki a legfelsőbb kegyekből, mert nem volt hajlandó hazudni a számokról, a Newsmax hajlandó: ha nem jön be a számításuk, sokat nem vesztenek, de ha bejön, rengeteget nyerhetnek.


Maga a Fox óvatosan csak annyit mond, hogy a rendezvény engedélyét tízezer főre adták ki, ők inkább a verekedéssel foglalkoznak.

A CNN és a BBC is tízezer fő körüli részvételt említ, persze Trump kitart az egymillió mellett. Hogy nekem erről mi jut az eszembe?

A Yankee Doodle, a hazafias dal. Tudjuk, hogy Washington idejében a Kontinentális Hadsereg nem volt sem túl népes, sem túlzottan képzett katonai tudományok terén. Nyolcvanezren lehettek, mikor a legtöbben voltak. Mégis, a nyilván túlzó népdal, ami aztán hazafias himnusszá vált, azt mondja:

There was General Washington

Upon a slapping stallion

A-giving orders to his men

I guess there was a million.”

Ami, tekintve, hogy bájos, népies dalról van szó, körülbelül azt jelenti, miszerint a katonai táborba látogató fiatal srác azt hiszi: legalább egymillió ember van ott (igaz, ötvennél többet korábban nem is láthatott volna egy helyen). Kedves, játékos túlzás, népi humor, ennyi az egész.

Csak Trump és emberei komolyan veszik. Nekik a tízezer is millió, vagy ha úgy fordul a kocka, a millió is tízezer, ez minálunk, kis országban sem szép dolog, de ekkorát még mi sem szoktunk mondani, bár az a Kossuth téri kétmillió karcolta ezt a szintet…

Már látom is a holnapi napomat, ugyanis jelenleg ha tetszenek hinni, ha nem, forradalom zajlik a Kossuth téren, vagyis annak van meghirdetve, bizonyos Rend-SzerVáltók demonstrálnak, eddig kétszer próbálták meg kirobbantani a néptömegek spontán lázadását, az első, országos méretű útzárban hat darab gépkocsi vett részt, a második tömegtüntetésen alig több, mint egy tucat ember, ez a harmadik kísérletük, én ugyan oda nem megyek.


Mert egyedül nekem volna mentségem az odamenetelre így, gyülekezési tilalom idején, mivel én dolgozni, tudósítani mennék, ráadásul maszkban, míg a résztvevők maszkellenesek (is). Csak nem bolondultam meg. Ha ugyanis ott bárki sajtómunkás megjelenik, akárhányan is legyenek a résztvevők, rá akarnak majd erőltetni egy több nullával magasabb számot. Azt hiszem, senki kolléga nem lesz hajlandó ebben a ködös, nyálkás időben kirohanni tudósítani.

Aminek csak egy hátránya van: a szervezők tanúk és tudósítók híján holnap majd annyi résztvevőről beszélnek majd, amennyiről csak akarnak.

Nem jó ez sehogyan sem.

Úgy lenne jó, ha nem hazudnák a tíz embert tízezernek, a tízezret meg egymilliónak.

De tanulékony az emberi nem oda-vissza: a számháborút is eltanulta mitőlünk Trump, mi meg visszatanuljuk őtőle.

Legjobb volna nem játszani ezekkel a srácokkal.

Nem tartják be a játékszabályokat.

 




 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!