Szele Tamás: Strómanjaink a Balkánon

Utóbbi időben már kevesen kérdik, hogy áll-e még az ősz Gruevszki háza? Él-e még a régi harc fia? Jelentjük, áll a ház még, bár fogy gazdasága s telt pohárnál ül az ősz maga. Csak így, Vörösmarty után, szabadon.

Bár elég érdekes hírek járnak arról, mi köze is van a magyar tőkének Gruevszki hajdani sajtóbirodalmához – bizony, elég sok. Lehetne kevesebb.

Szóval, van az úgy, hogy az ember a BalkanInsightot olvasgatja. Nem azért, mert nincs jobb dolga, hanem azért, mert tájékozódni szeretne és esetleg nem csak a tenger gyümölcseinek piaci áráról Zárában, hanem úgy általában, a Balkán viszonyairól. És szembejön egy érdekes című írás: „Hogyan tartotta életben a magyar olívaolaj a macedón médiát?” 

Van magyar olívaolaj?

Van egy kevés, azonban az is mind horvát. De ne szaladjunk előre.

Szóval az úgy volt, hogy a mi Gruevszkink, akiről máig nem tudni, miért annyira szívesen látott vendége kis hazánknak, hogy tejben-vajban fürösztik, Hotel Corinthiában altatják, baldachinos selyem ágyban, és csak néha kell elbeszélgessen a Külügy némely osztályvezetőjével, szóval mondom, ez a derék, becsületes férfiú annak idején, mikor még macedón miniszterelnök volt, olyasféle sajtóbirodalmat épített ki otthon, mint Orbán Viktor minálunk. Csak mivel az ország kisebb, hát valamivel kisebbet. Hanem 2017-ben elvesztette a választásokat, a lapok el a kormánytámogatást, volt is közöttük, amelyik lehúzta a rolót, de a legtöbb máig él, méghozzá vígan. Hogy miből? Amiből elvileg minden sajtótermék kéne éljen, ha hagynák: a hirdetésekből.

Mi ezen az újság? Ha piaci viszonyok között megélnek, az az ő dolguk, biztos vannak annyira jók, hogy akkor is felszínen maradtak, mikor már elengedték a kezüket, nincs itt semmi látnivaló, haladjunk tovább.

De azért elég érdekesek azok a macedón (illetve most már észak-macedón) piaci viszonyok. Kis ország az, kétmillió lakossal, alig több, mint huszonötezer négyzetkilométeren, olyan kicsi, hogy náluk még mi is jóval nagyobbak vagyunk, és a magyar tőke is faktor a gazdaságukban, a magyar üzletember is lehet náluk tőzsdecápa. A macedón médiapiacon meg valósággal „magyar médiumnak” hívják a gruevszkista sajtótermékeket, és nem véletlenül.

Történt ugyanis, miszerint Gruevszki épp haláltusát vívó lapjainak mentőövet dobott annak idején néhány magyar cég 2017-ben, épp az utolsó pillanatban, elkezdtek náluk hirdetni és ez mentette meg a sajtótermékeket a teljes csődtől. Majd fel is sorolom őket, de egyelőre azt mesélem el, hogy mikor a lapok fellélegeztek, jött két magyar befektető, bizonyos Schatz Péter és Adamik Ágnes, alapítottak egy Adamik Media Company nevű céget és a megmentett lapokban többségi tulajdont szereztek. Annyira többségit, hogy Schatz például a gruevszkista Alfa TV tulajdonosa most, az Adamik Media pedig teljesen Adamik Ágnesé, az Em Media, a Prva Republika és az LD Press Media nevű cégekkel együtt, és ezek adják ki a voltaképpeni online lapokat (alfa.mk, ripostmk.com, republika.mk, kurir.mk, lider.mk, denesen.mk, ekonomski.mk, vistina.mk netpress.com.mk). Azt már nem is említeném, hogy az Alfa TV-nek van egy Schatznál ismerősebben hangzó nevű társtulajdonosa is, bizonyos Habony Árpád.

Azért már ez sem kis dolog. Akinek szemet szúrt a ripostmk.com domain-név, az nem téved: Schatz úr a magyarországi Ripost egyik alapítója volt, csak eladta a tulajdonrészét még időben Ómolnár Miklósnak, éspedig egy hónappal azelőtt, hogy a Ripost a KESMA-hoz került volna. Ez a Schatz egy vátesz, előre látta az idő méhében, hogy különben ingyen fogja odaajándékozni az alapítványnak, amije van… de hát, biztos jók a barátai és tanácsadói. A magyar Ripost, ami Észak-Macedóniában üzemelteti nem csak a saját, helyi online változatát, de egy RipostArt nevű oldalt is fenntart, nem mellesleg hirdet az Alfa TV-ben is, hogy összenőjön, ami összetartozik. Mondjuk az kissé nehezen érthető, hogy a magyar nyelvű kormánypárti bulvárlap hány olvasóra is számíthat az úton, hogy egy macedón nyelvű televízióban hirdet, de nem ez az egyetlen abszurd ebben a történetben.

Szóval, mint látjuk, a habonyiták és riposzterek leltek maguknak egy kis balkáni paradicsomot, ahol ők lehetnek a nagyurak, gyarmatosok egy messzi kolónián, ahol ugyan a helyiek nem igazán örülnek nekik, de ez őket nem érdekli, míg pénzük van.

No, de hát ez az.

Honnan van pénzük? Ha a gruevszkista pártsajtó korábban nem volt képes eltartani saját magát, most mitől táltosodott meg annyira, hogy még nyereséges is?

Itt kerülnek képbe a magyar hirdetők. Három elég kis vállalkozás hirdet bennük, igaz, azok nyakra-főre, egyéb reklám szinte szembe sem jön az oldalakon, mindhárom magyar, név szerint az Olivery, a Skin Delight és a Bonyart webáruház. Az Olivery nevéből adódóan olívaolajat forgalmaz, sőt, horvát olívaolajat, a Balkánon, ahol hétköznapibb látvány az olajfa, mint Pesten az óriásplakát, éspedig egy nagyon érdekes módszerrel, ugyanis ha és amennyiben valaki Szkopjéban megbolondulna, és rendelne tőlük egy liter olívaolajat, akkor az Oliverynek mindent összeszámolva olyan hetven (70) eurójába kerülne. És tizenötért adják. Hát hiszen azt az olajat meg kell vennie az Oliverynek Horvátországban, elvitetni Budaörsre, ott átpalackoztatni a saját göngyölegbe és elküldeni Észak-Macedóniába. Ez ennyi, azonban ha a jó szkopjei lakos nem rendel tőlük semmit tizenöt euróért, hanem leballag a sarki kisboltba, ott gyorsabban kap egy liter ugyanolyan horvát olajat, csak éppen öt-hét euró körüli összegért. A bolondnak is megéri. A sajtónak ugyan azt nyilatkozta a cég tulajdonosa, Pacsay Péter, hogy „ők csak akkor fizetnek a hirdetésért, ha megrendelés érkezik hozzájuk annak alapján”, de ez azt jelenti, hogy ebben az üzletben valaki hazudik, mert ha ő nem is fizet reklámdíjat, a lapoknak nem érné meg csak a megrendelések alapján befutó kis jövedelemért foglalni a drága hirdetési felületet. Pláne, hogy Pacsay azt is mondta a Magyar Narancsnak, hogy: „nincs túl nagy pénzmozgás”. Hát nála valószínűleg nincs is. A lapoknál annál inkább lehet, ugyanis azokat a hirdetéseket valaki kifizeti. Valaki, akinek megéri, hogy ezek a lapok fennmaradjanak és töretlenül sorosozzanak – most már egyedül ők folytatják a Soros-ellenes kampányt az egész Balkánon.

Az is kérdéses, miért éri meg a többek között és főként hűtőmágneseket forgalmazó Bonyart-nak  a hirdetés vagy mi haszna van a Skin Delightnak abból, hogy magyar nyelvű reklámokban hirdet a macedón ügyfeleknek?

Ráadásul ezek jellemzően olyan kis vállalkozások, hogy például az Oliveryt 2017-ben alapították, és az első évben 1,8 millió forintos forgalmat ért el. A következő évben 2,4 millió forint volt a forgalom, és 1,4 millió a profit. A Bonyart valamivel nagyobb, ennek anyacége a Yozzy éves szinten 200 milliós árbevételt, és 2,5 millió forint körüli adózott eredményt ér el. Azonban ezt a 200 milliót – a beszámoló alapján – a magyar piacon szerezte be, exportbevétele nem volt sem 2017-ben, sem 2018-ban.

Kis cégek ezek, mondom, amelyeknek nézetem szerint csak a nevére van szükség. Akiket a magyar sajtó elért a vezetőik közül, mind azt mondták: „jó barátaik tanácsára hirdetnek Észak-Macedóniában”. És azért valahol jövedelmező is lehet megfogadni ezt a jó tanácsot, különben ilyen bevételek és ekkora forgalom mellett nem tennék.

Összegezve: ezek a cégek azért kellenek, hogy hirdessenek.

A hirdetések meg azért kellenek, hogy az észak-macedóniai magyar médiabirodalom valamilyen jogcímen bevételt könyvelhessen el, még ha az nem is a hirdetőktől származik.

Az észak-macedóniai magyar médiabirodalom viszont azért kell, hogy legyen ki sorosozzon kis hazánkon kívül is.

Mert másfelé már kezd kimenni a divatból.

Egyes barbár országokban divatba sem jött.

Szóval, elmondhatjuk: áll még az ősz Gruevszki háza.

Áll és nem fogy gazdasága: dotálja azt strómanok hada.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!