Szele Tamás: Peking vigyázó szeme

Folytatódik a kínai megfigyelési botrány, amint az várható is volt, vannak bizonyos fejleményei – bár ezek inkább érdekesek, mint világrengetőek, a nagyerejű földmozgások tegnap voltak, mikor kiderült, hogy a megfigyeltek listáján szerepel a teljes magyar politikai élet vagy elit, ahogy tetszik.

Annyi mindenképpen történt azóta, hogy egyrészt újabb nevek kerültek nyilvánosságra a listáról, mely még mindig nem teljes, bár ezek a megfigyeltek már nem politikusok, de nem tanulság nélkül való azt megismerni, kik, mik iránt érdeklődik a nagy Kína, és megszólalt néhány – kevés – megfigyelt politikus, az ő reakcióik pedig megjósolhatóak voltak. Sajtószempontból pedig, ha az üggyel foglalkozó kollégának nem szakterülete Kína, csak egy módon lehet megírni egy ilyen témát: először összegyűjti a szerző az ismert tényeket, ezt mi megtettük már korábban, például tegnap is, aztán megszólaltat egy biztonságpolitikai szakértőt (van belőlük néhány, nem kell Nógrádi Györgyig vagy Spöttléig menni, én például ismerek igazit is, pedig az a legnagyobb ritkaság), megkérdi tőle, hogy van-e ilyen, megtudja, hogy van. Megkeres egy informatikust, megkérdi, hogy lehetséges-e ilyent művelni, megtudja, hogy természetesen lehetséges, aztán jön egy sinológus, ha idáig eljut és talál ilyen embert, aki csak a vállát vonogatja, és elmondja, hogy nincsen ebben semmi csodálatos, a mai Kína egy ilyen hely, sőt, a többi ország is ilyen, csak Kína a legilyenebb. Kész az oknyomozó riport, három és öt flekk közötti terjedelemben. Ezeket olvashatjuk mindenhol.

Elemezni már bonyolultabb lenne, ugyanis a pekingi kormány szempontjairól keveset tudunk, tehát többnyire maradunk a tényeknél, és azokból a lista dacára keveset ismerünk. Mert értem, megfigyeltek rengeteg magyar politikust, ez világos és érthető, tőlük függenek a döntések, jó tudni, miféle emberek. Körülbelül ugyanezért figyelhették meg a bírókat, tudományos társaságok vezetőit, gazdagabb üzletembereket is. De mi a csodáért monitoroztak magyar vagy inkább Magyarországgal kapcsolatba hozható – bűnözőket? Mint a Szabad Európa írja:

Hat olyan személyre is rábukkantunk az adatbázis átvizsgálása során, akik nemzetközi bűnözői múltjuk miatt kerültek fel a listára. Náluk az is látszik, milyen kulcsszavak alapján választották ki őket. Ezek a vesztegetés, zsarolás, lopás és szervezett bűnözés.

Hárman annak az embercsempészbandának a tagjai, akik a világszerte nagy felhördülést keltett, 71 halálos áldozattal járó pandorfi tragédiát okozták. A hét embercsempészt Magyarországon tartóztatták le, és itt is álltak bíróság elé (a tragédiáról és az azt követő perről a Magyar Narancs közölt részletes riportot).

Az osztrák állampolgárságú Aczél Zoltán az Alstom lobbistája volt, ellene a négyes metró ügyében folyt eljárás pénzmosás bűntette, hűtlen kezeléshez nyújtott bűnsegély és vesztegetés miatt. Az ellene indult nyomozást később az osztrák ügyészség megszüntette.

A Rózsaszín Párduc nevű nemzetközi gyémántrabló csoport tagja azért került fel a magyar adatbázisba, mert Magyarországon tartóztatták le az Interpol körözése nyomán.

A legbizarrabb eset viszont azé a férfié, aki a vád szerint két társával együtt elrabolta egy osztrák milliárdos holttestét, majd annak visszaadásáért pénzt kértek.”

Ezek ugyan mire lehettek jók nekik? Kettő nem is magyar, és a hatból csak egy van szabadlábon, pont az, aki a legkevésbé ártalmas vagy veszélyes. Még azt sem lehet mondani, hogy felbérelhető nehézfiúkat kerestek, mert mire fogadnának fel egy sírrablót vagy egy gyémánttolvajt? Kicsit érthetetlen.

Érthetőbb azonban Kína érdeklődése az informatikai kutatásaink iránt, ott az az izgalmas, milyen területeket találtak fontosnak. Több mesterséges intelligenciával foglalkozó fejlesztő szerepel az adatbázisban, ahogy a startupok között akad a blockchain alkalmazásával foglalkozó, titkosított felhőszolgáltatást nyújtó vagy éppen RFID-es nyomkövetést fejlesztő cég. Van több 3D-modellezéssel, képalkotással, illetve képfelismeréssel foglalkozó startup, és fintech cégek mellett chatbotot vagy szövegelemző szoftvert fejlesztő társaság is. Viszont robotikus egy sincs. Ezek szerint a Középső Birodalom stratégiai kutatásai főleg a mesterséges intelligencia és az RFID-es nyomkövetés felé mutatnak, ami nem csoda.

Az megint külön kérdés, hogy a keresztény egyházakkal kifejezetten rossz, de legalábbis hűvös viszonyt ápoló Peking miért figyeltetett három volt püspököt? Kínában most nincs magyar misszió, a legutolsó, a tamingi jezsuita középiskola és kis szeminárium 1950-ben szűnt meg, nem kizárt, hogy akad pár magyar pap abban a hatalmas országban így is, most is, de azok nem hivatalos úton kerültek oda. Hivatalosan az utolsó magyar jezsuita misszionárius, Császár György 1955-ben hagyta el Kínát. 

Legalábbis adataim szerint.

Megfigyeltek még újságírókat (az legalább érthető valamennyire, ha nagyon nem is), sinológust (ez sem bonyolult), közgazdász-, és nyelvészprofesszort, kommunikációs szakembert, nyelvészt és korábbi szakszervezeti vezetőt is. Lelkük rajta: de azért a megfigyelések jó hetven százaléka elég oktalannak tűnik. Vagy annyira gondos emberek irányították ezt a rendszert, hogy minden eshetőségre felkészültek, a legvalószínűtlenebbekre is (én például nehezen tudnék olyan eshetőséget elképzelni, hogy Pekingnek egyszerre legyen szüksége magyar közgazdászra, nyelvészre és szakszervezeti vezetőre, valamint ékszertolvajra), vagy automatikusan gyűjtötték ki a neveket egy algoritmussal pár sajtótermékből, azzal, hogy aki benne van az újságban, csak fontos lehet.

Nem ismerik ezek Magyarországot.

Rendben, de hogyan reagáltak azok a politikusok, akik megtudták, hogy vigyázó szemét rájuk vetette a Tiltott Város (különben nem ott van a kínai kormány székhelye, hanem kicsit odébb, de azért a palotaegyüttes közelében)?


Ki hogyan, Tarlós István például értetlenkedve nyilatkozott a Blikknek:

Három gyerekem van, ketten gimnáziumi tanárok, a harmadik pedig egy cégnél dolgozik, nem magas beosztásban. Nekik nincsenek sem üzleti, se politikai, se külföldi kapcsolataik. Értetlenül állok, mit akarhatna tőlük egy kínai cég vagy a hadsereg. Gimnáziumi tanároknak a gazdaságra is aligha lehet befolyásuk. Én egy évtizedig voltam Budapest főpolgármestere, talán én érdekes lehetek, de egy kínai cég esetében még ezt is furcsállom.”

Ne furcsállja, uram: egy főpolgármester sok mindenről dönthet, egy volt főpolgármester sok mindent tudhat. Például a régebbi döntésekről. Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke viszont meglepődött:

Egy párt vezető politikusának fel kell készülnie arra, hogy esetleg igyekeznek információt gyűjteni róla, így voltam ezzel én is, de azért szíven ütött, amikor megláttam a nevemet a kínai cég által megfigyeltek listáján.”

Molnár Zsolt MSZP-s képviselő haragszik és kíváncsi:

A nemzetbiztonsági bizottság legközelebbi ülésén szeretném megtudni a hazai nemzetbiztonsági szolgálatoktól, hogy milyen információjuk van a médiában megjelentekről.”

Erre én is megadhatom a választ: pontosan annyi információjuk lesz a médiában megjelentekről, amennyi a médiában megjelent, egy szóval sem több. De a legpikánsabb Gyöngyösi Márton esete. A Jobbik EP-képviselője nagy garral kéri az elégtételt:

Máris jeleztem a külügyi bizottságnak az észrevételeimet, rendkívül furcsának találom az adatgyűjtés módját és az adatok kiszivárogtatását is. Remélem, hogy Szijjártó Péter külügyminiszer behívatja a kínai nagykövetet és magyarázatot kér minderre. Azt várom, hogy mielőbb kiderüljön, milyen célból figyeltek meg valamennyiünket.”

Igazán, Gyöngyösi úr? Mit is mondott maga a magyar Parlamentben 2012. november 10-én, a külügyminisztert interpellálva a gázai konfliktus alkalmából?

Itt lenne az ideje annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak.”

Ezt később a Jobbik akkori szóvivője, Pál Gábor úgy próbálta enyhíteni, hogy:

csak a fontosabb közéleti tisztséget betöltő izraeli-magyar kettős állampolgárokról tartanák fontosnak a lista készítését”

ami természetesen annak függvénye, mit találnak ők fontosnak és közéletinek. Tehát láthatjuk: alig nyolc éve Gyöngyösi még listázni akart, ha másokat és más szempontok alapján is – most viszont minden porcikájával tiltakozik az ellen, hogy ő is rákerült egy listára.

Van az úgy, hogy a hóhért akasztják.


Amúgy biztos lesz az ügyben jegyzékváltás, nem kell aggodalmaskodni, csak nem lesz semmi következménye, szóval amiatt se fájjanak a politikusi fejek, Kína sokkal fontosabb nekünk annál, minthogy nagyon felemeljük a hangunkat, mi meg nem vagyunk annyira fontosak a Középső Birodalomnak, hogy ők felemeljék, szóval kismise, nagymise, nem lesz botrány semmi se.


Maga a megfigyelés ténye is olyasmi, amit inkább jó tudni, mert ez nem az új Cambridge Analytica-ügy, itt aránytalanul kevesebben érintettek, ez szimpla, békebeli kémkedés, nyílt és nyilvános források felhasználásával (bár mutatnak arra jelek, hogy használtak titkosakat is). Annyi Nagy Testvérkénk van nekünk, annyian figyelgetnek minket, hogy azt el sem tetszenek képzelni: a mostani történetben csak az a csodálatos, hogy a legtávolabbi és legnagyobb testvér is idenézeget. Az meglepő.

A többi – igazából – nem.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!