Szele Tamás: Peking névsora

Hogy a végén kezdjem szokásom szerint: most kezdem érezni, milyen lehet Bástya elvtársnak lenni, aki a Tanúban így fakad ki: „Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?!”

Persze azért ez nem is olyan nagyon biztos, és szerencsére gyilkosságról szó sincs.

Reméljük, nem is lesz.

A kínai megfigyelési botrányról van szó, amivel kapcsolatban az volt az érzésem, hogy jómagam is szerepelhetek a célszemélyek között, hiszen épp elég sokat írok Kínáról, és nem mindig dicsérem a pekingi kormányzatot. Sőt, szinte soha, bár meg kell hagyni: mikor az áradások zajlottak idén a Jangcén, tisztességesen ellátták a feladataikat. Körülbelül ennyi jót mégis tudok róluk mondani, ha többet nem is. Nem vagyunk egymás kedvencei, és akkor udvariasan fogalmaztam, ugyanakkor azt sem tételezném fel, hogy tennének ellenem bármit is, nem vagyok én olyan fontos. Azt el tudom viszont képzelni, hogy valamelyik emberük fél szemét időnként ráemeli az írásaimra, de hát minden kormánynak és minden követségnek van sajtófigyelő szolgálata. Mikor a múlt héten kiderült, hogy 2017–18 folyamán a Shenzhen Zhenhua Data Information Technology nevű cég adatokat gyűjtött Kínán kívül élő, valamiért Peking számára figyelemre méltó személyekről (a Szabad Európa derítette ki) körülbelül ebben az értelemben is foglalkoztam a témával: ha adatokat gyűjtenek, figyelnek ám tegyék, figyel engem más is, közelebbi szerv is, az sem talál semmi titkot nálam, mert amit találna, az úgyis legkésőbb másnap megjelenik az újságban. Hogy frissítsük fel az információinkat, a sérülten kikerült adatbázis:

2,4 millió emberről és 650 ezer szervezetről tartalmaz információkat. Az adatbázist 2,3 milliárd cikk és 2,1 milliárd közösségimédia-poszt alapján állították össze. A szöveges fájlok mérete összesen 1 terabyte. A szakértők szerint a példa nélküli adatbázis valószínűleg csak egy apró részlete annak az egész világra kiterjedő „hibrid hadviselésnek”, amit Kína folyat. Ám ez a kis részlet is fontos összefüggésekre világít rá, és hátborzongató tanulságokkal szolgál.

Az adatgyűjtést 2017-ben kezdte a Shenzhen Zhenhua Data Information Technology nevű cég, és azt folyamatosan frissítették újabb információkkal. Az adatbázis célja egyértelmű a szakértők szerint: a kínai kormány és a hadsereg hírszerzésének segítése. (…) Az adatokat tartalmazó fájlok már sérülten kerültek a kutatókhoz, akik az információnak csak mintegy 10 százalékát tudták visszaállítani. Az így megismert, mintegy 250 ezer személy közül 52 ezer amerikai, 35 ezer ausztrál, 17 ezer spanyol, 10-10 ezer indiai és brit, valamint 5000 kanadai.

A Szabad Európa megkapta az adatbázis azon részét, ami a magyarokra vonatkozó információkat tartalmazza. A listán 710 személy szerepel, köztük élvonalbeli és helyi politikusok, illetve családtagjaik, cégvezetők, katonatisztek, de akad a listán újságíró is. Mivel az adatoknak csak egy kis részét sikerült helyreállítani, valószínűleg több ezer magyarról gyűjtött adatot a Zhenhua.”

Itt tartottunk ma délig, mikor is egyszerre két felületen – a Telexen és a Szabad Európán – megjelent a magyar megfigyeltek névsorának egy része. Meg is értem, hogy csak egy része: egyrészt olyanok is rajta vannak a listán (például Orbán Viktor egyik lánya) akik jogi szempontból nem közszereplők, tehát nem közölhető a nevük, meg valószínűleg olyanok is elég sokan, akik annyira nem ismertek, hogy a listáról válogató kolléga urak foglalkozzanak velük. Szóval így lettem én Bástya elvtárs, akit már nem is akarnak bántani – attól még, hogy a mostani névsorban nem találom magamat, a teljesben még benne lehetek, és ha nem vagyok, annál jobb. Ha meg igen, az se baj.

Vagyis, mivel van dolgunk? Egy, a kicsempészés közben megsérült megfigyelési-adatgyűjtési dokumentációval, ami a Kína számára valamiért érdekes „nagyorrúak” (dà bízi, 大鼻子, az európai-amerikai emberek Kínában szokásos csúfneve, olyan, mint Japánban a „gajdzsin”) adatait tartalmazza, csak menekítés közben károsodott. A tizedét sikerült összesen helyreállítani, ebben az egytizedben szerepel 710 magyar. Közülük a Szabad Európa 393 személyt tudott egyértelműen beazonosítani, ezek közül a Szabad Európa mai írásában a listán szereplő diplomatákat, politikusokat, állami cégvezetőket, bírókat és rendőröket mutatja be, ez 315 fő volna, de név szerint a cikk csak valamivel több, mint nyolcvanat említ, nyilván azért, mert teljes csoportok is ideszámíthatóak (például a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Posta vagy az MVM több alkalmazottja, stb.) Tehát a tized tizedének ismerjük a nevét, a Telex listája kicsit eltér (ők más úton szerezték meg az adatbázist, egy ausztrál cégtől kérték el), például a Szabad Európánál nem szerepel Bazsó Gábor Karotta a Totalcarból, a Telexen igen. Végső soron akárki feltételezheti, hogy ott a neve az említésre nem kerültek között, akinek az elmúlt években több köze volt Kínához, mint annyi, hogy megevett egy szecsuáni csirkét yangchou rizzsel.

Normális körülmények között különben egyrészt világos, hogy készítenek ilyen adatbázisokat, az lenne a csoda, ha nem készítene minden állam, saját céljaira, szóval annyiban igaza van Salát Gergelynek, a kiváló sinológusnak, hogy ezen felháborodni enyhén szólva is képmutatás. Másrészt azért nagyon tilos ilyeneket építeni, szóval olyasmiről van szó – csak diplomáciai téren – mint a szexuális élet, mindenki csinálja, de ha valakiről kiderül, mindenki másnak illik felháborodni. De legalábbis szokás. Míg következménye nincs ezeknek az adatgyűjtéseknek, megfigyeléseknek, például nem zsarolják meg a célszemélyt valamivel, maximum véletlenül derül ki a kémtevékenység. Mert ez akkor is kémtevékenység, ha nyilvános adatokat gyűjtenek össze, szaknyelven OSINT a neve, Open Source Intelligence, nyílt forrású hírszerzés. Az egész haszna a kiértékelésen múlik, és nem is okvetlenül azonnali: lehet, hogy évek múlva tudják felhasználni, amit most megtudtak.

Mondok egy fiktív példát: én most egy kevéssé fontos és vagyontalan figura vagyok, aki csak annyiban lehetne érdekes, hogy sokat ír Kínáról. Azonban az élet hosszú és tele van váratlan fordulatokkal: mi történik, ha tíz év múlva tagja leszek egy komoly cég igazgatótanácsának, amelyben döntenem kell, hogy egy kínai vagy egy másik társaság ajánlatát fogadjuk el? És mondjuk, hogy az én szavazatomon múlik a döntés. Nos, akkor előveszik az adatbázisból a rám vonatozókat, és megnézik, mit szeretek: ha azt látják, hogy kedvelem a régi kínai tusrajzokat (nagyon kedvelem) vagy Vu Tao-ce képeit, akkor meglepnek egy ötszáz éves tusrajzzal, vagy egy szép Vu Tao-ce-másolattal. Mindjárt kicsit jobban fogom szeretni a kínai pályázót.

Szóval ilyesmire kell gondolni, amikor az adatok használatáról beszélünk, még a zsarolás is nagyon ritka. Bár megeshet, ha ráfanyalodnak. De az a gond ezzel, hogy ilyen módon befolyás szerezhető, éspedig feltűnés nélkül az adott országban a mindennapi élet, a gazdaság vagy politika teljes területei fölött. Egyszer csak észrevesszük: azt is Pekingből kell megkérdezni, mi legyen az ebéd, csak akkor meg már késő. Volt ugyan, mikor Moszkvától kellett kérdezni, de ők mégis hadsereggel csinálták, nem befolyással.


Ez a veszélyes tehát például abban, hogy:

16 bíró, illetve alkotmánybíró nevét is tartalmazza az adatbázis. Köztük van négy kúriai tanácselnök (Zanathy János, Lominiczi Zoltán, Molnár Ambus, Márki Zoltán), öt kúriai bíró (Krecsik Eldoróda, Vaskúti András, Mudráné Láng Erzsébet, Sugár Tamás, Csőke Andrea) egy járásbírósági elnök (Szűrösné dr. Takács Andrea) és négy már nyugalmazott – korábban szintén magas beosztást betöltött – bíró.

Az Alkotmánybíróság tagjai közül szerepel az adatbázisban Dienes-Oehm Egon egyik közvetlen hozzátartozója, valamint Holló András volt AB-elnök is.

A bírák mellett a listán szerepel két rendőrfőkapitány (Farkas József és Czinege László dandártábornokok), valamint egy nyugalmazott vezérezredes szintén volt honvédségi családtagja.” (Szabad Európa) 

És a politikusokkal mi a helyzet? Még ennél is rosszabb:

A listán az összes miniszterelnök szerepelhet, ugyanis szinte mindegyikük legalább egy rokonának nevét megtaláltuk az adatbázisban. Szerepelnek ugyanis a listán Medgyessy Péter és Bajnai Gordon rokonai, de Orbán Viktor egyik gyerekének neve is.


Ami a kormánypárti politikusokat illeti, fent van a listán Varga Judit igazságügyminiszter, Nagy István agrárminiszter, Soltész Miklós nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, Havasi Bertalan (Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár) és Hollik István (a Fidesz kommunikációs igazgatója) is. (…) Megtaláltuk a listán Rogán Antal miniszter, Tuzson Bence államtitkár, Lázár János, Kósa Lajos, Trócsányi László, Tarlós István és Martonyi János egy-egy gyerekének a nevét is. Fent van a listán Kubatov Gábor a Fidesz pártigazgatója és egyik gyereke, ahogyan Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes lánya is – ő korábban egy afrikai kereskedőházat irányított. Rajtuk kívül említésre méltó még Budai Gyula (jelenleg miniszteri biztos a Külügyminisztériumban), Benede Attila (helyettes államtitkár az EMMI-ben), Hörcsik Richárd (parlamenti képviselő) illetve Gondos Judit (a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára), Kiszely Katalin (volt helyettes államtitkár, jelenleg főtanácsadó a Külügyminisztériumban) Répássy Róbert korábbi államtitkár vagy Szentgyörgyvölgyi Gábor (Szentgyörgyvölgyi Péter V. kerületi polgármester testvére, maga is önkormányzati képviselő a Belvárosban).

Ami az ellenzéki politikusokat illeti, az adatbázis tartalmazza Gyöngyösi Márton jobbikos, Hiller István, Burány Sándor és Kunhalmi Ágnes szocialista képviselők nevét, de rajta vannak a listán olyan, részben már visszavonult politikusok is, mint Hagyó Miklós, Gál J. Zoltán, Ángyán József, Dávid Ibolya és Vona Gábor egyik közvetlen hozzátartozója.”

A diplomáciai kar is népes delegációval képviselteti magát:

Több tucatnyi jelenlegi és volt diplomata neve, illetve valamilyen közvetlen hozzátartozója is fent van a kínai cég által összeállított adatbázisban. Van köztük nemzetközi szervezethez nagykövetként delegált korábbi diplomata is. Közülük jelenleg is szolgál Szabó László Zsolt Új-Zélandon (az ő neve MTVA-vezérigazgatóként vált ismerté), Kumin Ferenc az USA-ban szolgál, Diczházi Gábor Litvániában, Mátis Viktor Törökországban, Konkoly Norbert pedig Oroszországban. Bencze József a Fülöp-szigeteken szolgál, de a korábbi rendőrkapitány volt már szkopjei nagykövet is. Szegner Balázs Düsseldorfban, Teleki Szilárd pedig Sao Paoloban főkonzul. Olyan háttérdiplomata közvetlen hozzátartozójának a nevére is rábukkantunk az adatbázisban, aki soha nem szerepel nyilvánosan. A volt diplomaták közül Horváth János korábbi kubai nagykövet nevét érdemes megismerni, ő tévés újságíróként vált ismertté.”





Nem folytatom, a teljes magyar közélet kiérdemelte Peking megtisztelő figyelmét. Sajtómunkások közül egyelőre csak a már említett Bazsó urat említik a források a Totalcartól, hogy ő miért volt fontos vagy lényeges, az rejtély, Kelet titka: de mivel nem teljes a megismert névsor, ismétlem, akárki rajta lehet.

Inkább foglalkozzunk azzal, mi lesz ebből?

Hát, ahogy így elnézem, ez egy igen komoly befolyásolási rendszer gerince, amit vagy alkalmaztak már, vagy nem, de azért az a Budapest-Belgrád vasútvonal nem épp kérdőjelektől mentes üzlet volt… a magyar diplomáciának egyszerűen kötelessége lenne tiltakozni Pekingben, csak ha a magyar–kínai kapcsolatokat nézzük, erősen meglehet, hogy meg sem mernek mukkanni. Pedig ez nem is egy friss verziója az adatoknak, hanem évekkel ezelőtti és csonka: a teljes dokumentáció valószínűleg még ijesztőbb lenne.

Ha tiltakozunk, természetesen jó esetben nem történik semmi, ellenben ha nem tiltakozunk, akkor sem, csak az egy másféle semmi lesz: az azt fogja jelenteni, hogy megadtuk magunkat.

Egyelőre itt tartunk a kínai megfigyelési ügyben, de ha hihetek az orromnak, márpedig tapasztalt sajtóorr az, sok mindenbe ütöttem már bele, ez még csak a botrány eleje.

Én a magam részéről csak egy nevet emelnék ki.

Van annak bizonyos poézise, hogy a Listák Atyja, Kubatov Gábor is listára került.

Miatta és pár hasonszőrű egyén miatt ez úton kérném a pekingi hírszerzést, hogy tekintve a lista több vállalhatatlan szereplőjét, amennyiben én mégis a megfigyeltek között lennék, tegyenek át egy másik névsorba.

Ebben ugyanis sokan vannak, akikkel nem szeretnék még egy listán sem szerepelni.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!