Szele Tamás: Közidegállapotok és trambulin

Itt van ez a karantén, illetve legyünk pontosak, itt vannak a kijárási korlátozások, tegnap óta tudjuk, hogy meghatározatlan ideig, és nem használnak az idegrendszernek, annyi biztos.

Mármost az se kellemes, ha magánembernél borul ki a bili, sül el az agy, de ha közszereplő teszi, az azért egy fokkal súlyosabb, aki ország dolgában kell eljárjon, tanúsíthatna némi önmérsékletet, nem kéne sem olyasmiket mondania, amikről ordít, hogy idegességében csúsztak ki a száján, se olyasmiket tennie, amiknek nem sok értelme van, de ha meg is esik az ilyesmi, legalább dicsekedni nem kéne vele.

Persze a mi közszereplőink komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden marhaságot a legnagyobb nyilvánosság előtt mondjanak, műveljenek, úgy a szép, ha már belekisdolgozik az ember a medencébe, legalább a trambulinról tegye, nehogy akadjon valaki a környéken, aki nem veszi észre.



Ilyen trambulinos versenyző volt tegnap Budai Gyula, a kormánypárt országgyűlési képviselője, akiben megpattanhatott egy húr, mert igen ékes szavakat intézett a Facebookon Budapest lakosságához úgy általában:

Nem szeretnénk abba statisztikába belekerülni, amely szerint a koronavírus a fertőzések 64%-a Budapestre és környező agglomerációba korlátozódik!

Önök pedig pesti polgártársak, akik ide járnak hétvégeken, Húsvétkor, Pünkösdkor, egész nyáron, mintha egy más világból jöttek volna. Önöket nem érdeklik a korlátozások, a lezárt játszóterek. A Duna-parton tömegesen hakniznak, a Duna-parti kis boltba bemennek 9-12 között, még akkor is, ha Önökre szólnak. Kocsival száguldoznak a nyaraló övezetben. Sorolhatnám sokáig…

Most arra kérem Önöket, hogy ha nem tudnak a település szabályai szerint élni, ne jöjjenek ide, maradjanak otthon erre a négy napra, mert elfogyott a türelem. Egyébként mi sem megyünk oda ahol Önök laknak. Van nekünk elég problémánk Önök nélkül is ezekben a vészterhes napokban, hetekben.
De ha mégis úgy döntenek, hogy jönnek, akkor tartsák be azokat a járványügyi szabályokat, amelyek mindenkire kötelezők Kiskunlacházán!

(…)

…mert tudják kedves, idelátogató pesti polgártársak, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten…
Én is itt élek a családommal.”




Először is megnyugtatnám a képviselő urat, hogy életemben nem jártam Kiskunlacházán és nem is tervezem ezt az érdekes expedíciót, mely minden bizonnyal roppant tanulságos volna, de Bengál bambuszerdei jobban vonzanak. Az odáig rendben van, hogy mindenki tartsa be a kijárási korlátozásokat és tényleg ne utazgassunk össze-vissza mostanság, legyen akármennyire is Húsvét – de kinek címezte a levelét? Mert ez így Budapestnek mind a majdnem kétmillió lakosához szól. Ekkora népmozgásról pedig nincs tudomásunk, sőt, olyan közlekedési eszköz sincs ez idő szerint az országban, ami lehetővé tenné. Értem a panaszt, hiszen garázda, lovasnomád pesti hordák kalandoznak a békés környéken ön szerint, a Sankt Gallen-i kaland hozzájuk képest egy horgászötperc, de azért milliószám mégsem prédálhatják Lacházát. Hanem egy kijelentés szemet szúrt. Azt mondja:

Egyébként mi sem megyünk oda ahol Önök laknak.”

Hát maguk, teljes létszámban természetesen nem is, senki sem gondolt ilyent, mármint a képviselő urat kivéve. De ön? Lássuk, merre járt a héten?


Hétfőn a Parlamentben volt, szerdán a Külügyminisztériumban.

Mindkettő Budapesten található. Legalább ne osztotta volna meg a pesti „haknik” képeit a saját Facebook-oldalán – aztán, mikor a 444 közölte őket, ne szedte volna le, mint egy rosszalkodó kisgyerek. És ne hülyézné a sajtót ebben a különös esetben.

A másik politikus, aki furcsákat beszélt, Szijjártó Péter volt, külügyminiszterünk, aki a Mandinernek adott interjút. Sok mindent kérdeztek tőle, válaszolt is szépen, csak két mondatát ragadnám ki, az egyiket az interjú elejéről, mikor is arra a kérdésre, hogy lehet-e a koronavírus-járvány egy rosszul sikerült kínai laborkísérlet eredménye, választ adott. Helyeset:

Szerintem aki külpolitikával foglalkozik, az az összeesküvés-elméletekben se ne higgyen, se ne keresse őket.”

Bizony, kérem, ez így van. Kár, hogy az interjú végére már megfeledkezett erről a fontos vezérelvről, ugyanis azt mondta a riporter kérdésére, aki a várható „orwelli” világról értekezett, hogy:

Nem tudom, de megmondom őszintén, hogy a bőr alá rakható csiptől kirázott a hideg. Szó szerint. Nagyon remélem, hogy nem fog eljönni, hogy valamit belénk építsenek, amin adatok vannak és idegen a testünktől.”

Nem mondom, bárkit kirázna, ha – lenne ilyen terv. De nincs, fel sem merült komoly körökben, még félkomolyakban sem. Itt bizony magát a kérdést, a felvetést kellett volna elutasítani, de nem ez történt. Mindegy, Szijjártó még mindig jobban kezelte a saját idegállapotát, mint Budai Gyula.




A legjobban viszont – hogy lépjünk egy szintet feljebb is – Orbán Viktor őrzi az önuralmát. Részt vett egy videokonferencián a Türk Tanács vezetőivel, melynek égető fontosságát nem győzném hangsúlyozni. Türk Tanács nélkül félkarú óriás a nemzet, és itt idézném az MTI alapján, miről is volt szó a megbeszélésen, melyen részt vett kormányfőnkön kívül többek között Recep Tayyip Erdogan török államfő és Ilham Alijev azeri elnök is:

Orbán Viktor a tanácskozáson elmondta: a közös kulturális örökségből adódóan a magyarok testvérként tekintenek a türk népekre. Kifejezte Magyarország köszönetét az üzbég és azeri partnerektől kapott adományokért.

Üzbegisztán 150 ezer egészségügyi maszkot adományozott, Azerbajdzsán pedig 10 ezret. A kormányfő hozzátette: Kazahsztánt is köszönet illeti, amiért lehetővé tette, hogy a Kínából hazatérő, a magyar kormány által megrendelt orvosi eszközöket szállító repülőgépek feltankoljanak a főváros repülőterén.

Törökország pedig az exportkorlátozások ellenére engedélyezte 8 tonna, maszkok alapanyagaként használatos textil, valamint kézfertőtlenítő gél Magyarországra szállítását. Ahogy a magyar mondás tartja: bajban ismerszik meg igazán a jóbarát – fogalmazott Orbán Viktor.” (MTI)

Ha ismerősek a hírben felmerülő tételek, az nem a véletlen műve. Ugyanis ezek a tételek pont két hetesek, akkor számolt be az érkezésükről a Zóna is. Megköszönni illett, de mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a Türk Tanács azóta sem foglalkozott velünk, miközben mi folyamatosan hálálkodunk nekik és szidjuk az Európai Uniót.

Úgy látszik, nem akadt semmi egyéb, amit megköszönhettünk volna.

Nem küldtek azóta semmit.

Ehhez a köszönethez tényleg kellhetett önuralom is, idegrendszer is.

De képes volt elmondani a kormányfő, komoly arccal.

Hát kérem, így állunk idegileg mostanság.

Csak azt tanácsolnám: ha egy mód van rá, ne a trambulinról tessék…