Szele Tamás: Klímacél-rangadó

Kérem, helyzet van, méghozzá klímahelyzet. Az a helyzet ugyanis, hogy ez nem egy klíma, ez valami tévedés, illetve mi rossz helyre kerültünk, ugyanis a Baross tér csak azért nincs most Da Nang magasságában, mert sehol egy kis esőerdő, a hőmérséklet egyébként stimmelne – de így, dzsungel nélkül inkább érezzük magunkat a szaharai térségben, minden adott hozzá.

Én mondjuk emlékszem még arra, mikor ezen a téren fák is voltak, de hát az még az Óbirodalom idején lehetett, azóta elsivatagosodtunk, a Nílus is másfelé folyik, és mindent kezd belepni a sivatag homokja. Pár év, és csak a Keleti homlokzata áll majd ki a dűnék közül, mint egy szfinx, aztán majd jönnek a régészek és megállapítják, hogy kultikus épület volt, templom, mint a bálványok is mutatják, ide jártunk áldozatot bemutatni Stevenson és James Watt oltárán.

Ezen lehet röhögni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ha az okos emberek találnak valamit, amiről elsőre nem látszik, hogy kisbicska volt, lóistálló vagy kőbalta, szinte azonnal kultikus tárgy vagy épület lesz belőle és már csak a kultuszt kell kitalálni hozzá. Ilyen volt a római dodekaéderek esete, rengeteg ilyen fura, soklapú, minden lapján lukas izét találtak az archeológusok a Római Birodalom szinte minden pontján. Persze, született róluk legalább negyven elmélet, egyik szőke, másik barna, harmadik meg csodaszép, olyan mítoszokat találtak ki köréjük, hogy a teljes latin irodalom és költészet sírva bujdokolt a dívány mögött. Voltak azok okkult gyertyatartótól pitagoreánus beavatási jelképig minden. Aztán egyszer csak valaki beléjük dugott két nádszálat. És kiderült: szögmérők voltak, útépítésnél, építkezésnél használták őket. Persze, hogy mindenhol találtak belőlük, ahol római volt, ott út is volt…

No, így lesz ebben a kánikulában a szögmérőből okkult gyertyatartó, a Keletiből szfinx, minden csak klímaváltozás és pár év kérdése. De amint látom, a meleg nem csak nekem megy az agyamra. Hosszú ideje izgat a kérdés, miszerint a Kövér Lászlót szándékosan engedik ki időnként az emberek közé, mintegy elrettentő céllal, vagy csak ilyen ügyesen képes megszökni az ápolók elől? Mert akkor nem is Kövérnek hívják, hanem McGyvernek vagy Pillangónak. Most is mit volt képes mondani már megint?

„Az Európai Tanács legutóbbi ülésén a négyből három visegrádi ország megakadályozta, hogy 2050-re olyan klímacélokat tartalmazó dokumentumot fogadjon el a testület, amely átgondolatlan és tulajdonképpen a politikai blöffök világába tartozó lett volna – erről beszélt Kövér László a visegrádi négyek (V4) parlamenti elnökeinek találkozója és a négy parlament labdarúgócsapatának tornája alkalmából tartott csütörtöki sajtótájékoztatón, a szlovákiai Poprádon.” (24.hu)

Doktor úr, jöjjenek, az ápoltra megint rájött a dühöngés. Egyfelől már maga az esemény költői szépségű, olyan, mint egy festett kép egy különösen naiv mester ecsetjéről: sík mezőben találkoznak a visegrádi négyek parlamenti elnökei, és ebből az alkalomból labdarúgótornát tartanak, fölöttük pedig töretlenül ragyog az eszük tokja. Egészen biztos, hogy azért tartjuk ezeket az embereket, hogy focizzanak nekünk? Akkor már inkább adnám a költségvetésüket a Ronaldónak. Az is egy ripacs, de legalább a labdához ért, kapnánk valamit a pénzünkért.

Na jó, azt értem, hogy Kövér nem tudja, mi az a klímacél, nem foglalkozik acéliparral. Ezek szerint a többiek sem, pedig olyan meleg van, hogy az öntőde hűtőház ehhez képest. De hogy nincs klímaváltozás? Hát nem megy ki az utcára? Nem, nem megy… de azt legalább észrevehetné, hogy a focipályán is olvadoznak a kapufák.

Tehát a környezetvédelem a balliberális métely trójai falova, és nincs is meleg, nincsenek viharok, azt mi csak úgy érezzük, mert sok államellenes szerzőt olvasunk, ellenben ha mindenki Tormay Cécilet vagy G. Fodort olvasna, langy szellők hűsítenék virányainkat, vagy mi.

Én azt hiszem, tegnapi méréseim után, hogy itt lenne az ideje egy nagy, nemzetközi rendezvénynek a napokban. Tegnap ugyanis a Baross téren kellett átvágnom, és olyan gyalázatos meleg volt az árnyékot sosem látó, térkövezett placcon, hogy megálltam és megmértem, hány fok van. Persze, napon, délben, áttüzesedett flaszteren. Hát bizony negyvenöt fok volt.

Fél derékszög.

Ez már nem kánikula, ez már pálinka.

Ebből kiindulva javasolnám, hogy valamelyik délben rendezzünk egy nagy focirangadót itt, melyre minden klímaváltozás-tagadó politikust hívjunk meg kötelező jelleggel. Külön hívjuk fel a figyelmüket, hogy nemzeti szempontból elvárjuk a rókamálas mentét és a prémes süveg viselését, Putyin jöhetne asztrahánkucsmában, Trump prémvadász sapkában, de Kövér mindenképpen viselje a legszebb, ünnepi kacagányát.

Aztán helyet foglalnánk, felállnának a csapatok, és elkezdene késni a kezdés. Frissítőket a pályára bevinni szigorúan tilos. A kieső időben a Francia Idegenlégió zenekara szórakoztatná a nagyérdeműt, pattogó sivatagi indulókkal.

Két óra késés után középkezdés, labda helyett bronz római dodekaéderrel, két félidő a Pokolban, aztán sok-sok hosszabbítás.

A végén mélyinterjú a túlélőkkel a klímaváltozás mibenlétéről és a szuverenizmus valamint populizmus mindenek felett való fontosságáról. És természetesen a klímacélról.

Épp ideje lenne ennek az örök rangadónak, amondó volnék.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor)