Szele Tamás: Karácsonyi vezércikk

Szóval, azt tetszik hinni, hogy karácsonyi vezércikket írni rutinfeladat, iskolakör, a profi fél kézzel megoldja, másik kezével meg hegedül vagy kintornázik, esetleg megoldja a kvantumelmélet aktuálisabb kérdéseit, ez gyakornoknak való munka. Amekkorát tévedni tetszik, kérem.

Ugyanis a nyomtatott napi sajtó feltalálása óta minden lehetséges karácsonyi cikket megírtak már.

A legtöbbet harmincszor-negyvenszer is. A karácsonyi írás lényege ugyanis, hogy szóljon is valamiről (különben mit olvasnának el), meg nem is, mert ugye csendes éj, szentséges éj, nem szabad zaklatni az embereket, ilyenkor mindenki figyeljen a csengettyű szavára meg a csillagszóróra, szóval ne rengessük a világot szenzációkkal, bejgli kell és rántott hal, de abból se nagyon emlegessük a szálkákat, ünnep van. Háromkirályok? Az még stimmelne, csak a Boldizsár miatt viták lehetnek, ő ugyanis szerecsen király, őt már nem okos emlegetni, nehogy megkergessék. El kell ilyenkor emelkedni a hétköznapoktól, kell egy kis pátosz, lelkünkbe lopózó megnyugvás és békesség, kellenek a szeretet hullámai, lángos csillag száll felettünk, vagy ha nem az, akkor egy orosz gyártmányú 9M730 Burevjesztnyik atommeghajtású robotrepülőgép.




Na tessék, megint nem megy az elemelkedés.

Pláne, hogy egy órája jött a hír: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin azzal lepte meg népét, hogy sikeresen lekötötte az Orosz Föderációt az internetről. Mármint a világméretűről. Aztán vissza is kötötte, csak tesztelték az illetékesek, hogy meg lehet-e ezt tenni, működik-e a saját, orosz hálózatuk, a RuNet a globális online infrastruktúra, a DNS rendszer és hasonlók nélkül is.

A RuNet által kiszolgált területek

Működik, ami egészen új lehetőségeket nyit meg a világ zsarnokai előtt: eddig ugyanis azért nem volt ajánlatos egyszerűen kikötni a világhálót egy-egy országban, kivéve az egészen extrém válsághelyzeteket, mert nem csak a polgárok közötti kommunikáció állt volna le, hanem mellé a teljes gazdaság és közigazgatás is: nem lett volna egy leállás esetén se vasút, se posta, se kórház, de ami a legfőbb: adóhivatal sem. Szóval, eddig ezt a békát le kellett nyeljék. Mostantól nem, szerintem Oroszország hatalmas pénzeket fog keresni azzal, hogy eladja az autonóm, országon belüli intranet technológiáját az összes falmelléki kis diktátornak.




Ráadásul nem az orosz polgárok kedvéért kísérleteztek pont most, ugyanis Oroszországban nem most van karácsony: az ortodox egyház 2020. január hetedikén tartja ezt az ünnepet, ez a gesztus a világ többi részének szóló kissé negatív ajándék volt. Azt üzente így, Szenteste előtt, hogy „megvagyunk nélkületek, csak aztán ti hogy lesztek meg nélkülünk?”

Szóval, Moszkva már gondoskodott a meglepetésről.

De ez nem volna való karácsonyi cikkbe, ez nem jó hír.

Aztán Kínában hogy telik az ünnep?

Szigorúan, elég szigorúan ahogy nézem, pedig ők gyártják a karácsonyt az egész világnak és a Tescon keresztül forgalmazzák, vagy hogy is van ez. Történt ugyanis, hogy a brit Tesco leállította a karácsonyi üdvözlőlapok kínai gyártását, miután kiderült, hogy a gyártó egy sanghaji börtönben, külföldi rabokkal csomagoltatja a kártyákat. Ugyanis egy hat vagy nyolc esztendős dél-londoni kislány, Florence Widdicombe egy ünnepi képeslapcsomagban, egy mikulássapkás kiscicát ábrázoló anzikszon talált egy üzenetet:

Külföldi rabok vagyunk a sanghaji Csingpu börtönben, Kínában. Akaratunk ellenére dolgoztatnak minket. Kérlek, segíts nekünk, és szólj az emberi jogi szervezeteknek.”

A sanghaji börtönlevél

Mint a Mérce írja, az ismeretlen szerző emellett megadta egy brit újságíró, Peter Humphrey nevét is. Humphrey korábban éppen a külföldiek számára is fenntartott Csingpu börtönben raboskodott, ahogyan ő fogalmazott „koholt vádak alapján”, mivel a kínaiak szerint a tudósító kémkedett utánuk. Hát bizony, bizony, emberünk tényfeltáró újságíró, és vállalati csalások ügyében nyomozott 2013-ban Sanghajban, azért csukták be két évre minden bírósági eljárás nélkül – feleségét szintén bezárták, alig sikerült őket valahogy kiszabadítani. Épp lehet most is a Csingpu börtönben olyan ember, aki ismerte őt, akivel együtt voltak bezárva – de vajon igaz lehet, hogy az olcsó kínai üdvözlőlapokat külföldi rabokkal csomagoltatják?

Igaz lehet.

A beszállító, a sanghaji Csejcsiang Jükuang nyomdaipari konszern bevallottan rabmunkával szorítja le a költségeit, szóval a történetnek ez a része bizonyított – és hát igen, Kínában elég sok külföldi, nyugati ember él, dolgozik, könnyen kerülhetnek ők is börtönbe, ahogy bárki más is. Mármost a legtöbb kínai ember alig kerül érintkezésbe külföldiekkel, egész városok vannak Kínában, ahol még nem láttak eleven európait, ha odavetődik mégis egy, a csodájára járnak.

Idegen nyelveket sem nagyon beszél az átlagos kínai. Az csak legenda, hogy mindenki tudna angolul: még a pekingi olimpiára sem tudtak elegendő angolul tudó taxisofőrt összeszedni, úgyhogy aki bérkocsival akart közlekedni, azt vitte a vezető, ahova épp gondolta – nagyon szépen tudtak angolul köszönni, csak azt nem értették, amit mondtak nekik, okos ember térképen mutatta meg nekik az úticélt, aztán vagy odaértek vele, vagy nem.

Épp elképzelhető tehát, hogy ha kerülközik olyan rab, aki beszél angolul és ismeri a latin betűket, azt olyan munkára fogják, ahol hasznos ez a tudomány. Az megint más kérdés, miért kerül az ember a Csingpu börtönbe: a kínai rendszer ismeretében, tessék nekem elhinni, majdnem bármiért. Kínára fokozottan igaz az, amit Magyarországra szoktak mondani, miszerint jogszolgáltatás folyik, nem igazságszolgáltatás – akármiért becsukhatják az óvatlan idegent, elég lehet az is, ha sokat kérdezősködik erről vagy amarról.

Természetesen a kínai külügyminisztérium szóvivője mindent tagad, szerinte egy szó sem igaz az egészből, sőt, Peter Humphrey-ról azt mondta, a botrányt és a kitalációkat a saját híressé tételére használja. Hát nem tudom: nem hinném, hogy aki két évet már leült egy kínai börtönben különösebb ok nélkül és túl is élte, az ezek után ilyen áron keresné a hírnevet, valahogy ez nem az a fajta csillogás, ami kellemes volna.

Viszont érdemes eltöprengeni azon, hogy mitől is ilyen olcsók a kínai árucikkek, különösen azok, amelyek kapcsolatban vannak a karácsonyi ünnepekkel, latin betűkkel, miegymással.




De ez sem volna való karácsonyi cikkbe, ez sem jó hír, ez is csak felzaklatja az embereket.

Orbán Viktor a sokszínű, szabad magyar sajtóban. Forrás: 444

Hát azt látjuk, máshol milyen ez az ünnep: én amondó vagyok, nálunk sem tökéletes, de ahhoz képest, hogy Moszkvában vagy Sanghajban milyen karácsonyozás folyik, a miénk még egész elviselhető. Habár Magyarország összes megyei napilapja ma ugyanazzal az Orbán Viktor-interjúval a címlapján jelent meg (és ugyanazzal a fotóval is), mindenki megkapta a kötelező penzumot a Mediaworkstől, a 444 remek fotón szedte össze a változatos lapkínálatot… ezt látjuk fentebb is, illusztrációként.

Ha már ott tartunk, hogy mi zaklatja fel az embereket ezen a csendes ünnepen, azt hiszem, én az orosz meg kínai hírekkel a fasorban sem vagyok a Mediaworks interjújához képest.

Azt tehát látjuk, milyen nem kéne legyen a karácsonyi cikk.

De milyen kéne legyen?

Azt, kérem, senki sem tudja.

karácsonyi cikket írni lehetetlen.

Nekem is ilyenre sikerült.