Szele Tamás: Jelöltválság

Mottó: „Az önkormányzati választások nem az országos politikáról szólnak, a voksolás tétje, hogy alkalmas, tisztességes és hozzáértő vezetőket találjanak az emberek településük élére.” (Kövér László, 2019. 09.11., Szeged)




Jelöltválságról lesz szó, avagy a negyven rabló történetéről. Ali babát ne vegyük elő, ugyanis ha visszagondolunk az Ezeregyéjszakára, ő nem a rablók barátja volt, hanem épp az ellenségük – azonban a mese a rablóvezér nevét nem említi közelebbről, de meglehet, abban az időben és Khoraszánban, ahol a történet játszódik, mindenki ismerte, felesleges lett volna leírni.

Hát itt is mindenki ismeri, avval mi se bajmolódjunk.

Hanem hát mi a helyzet azzal a sok rablóval?

Nem mind rablók, persze, akad köztük garázda is, futóbolond is, rasszista is, csak épp őket sem zárnák ki abból a bizonyos bandából. Ebből a bandából ellenben – mármint a magyar jobboldaléból – egyiket-másikat már kizárták, de most annyira kellhetnek, hogy visszahívták őket. Tulajdonképpen egy tegnapi hír keltette fel a figyelmemet:

„Ismét Erdősi László lett a Fidesz herceghalmi jelöltje Herceghalmon. A várost vezető férfi neve országosan akkor lett ismert, amikor felesége kopaszok gyűrűjében benyújtotta a boltzárról szóló népszavazási kezdeményezést. A Kubatov Gáborhoz köthető kopaszok tették lehetetlenné a Nemzeti Választási Irodában, hogy a szocialista Nyakó István benyújthassa a saját kérdését.

A 2016 februári kopaszgate fordulópont lehetett a Fidesz és Erdősi viszonyában. A polgármester ugyanis 2010-ben még a Fidesz színeiben nyert, később azonban összekülönbözött a párttal, és 2014-ben függetlenként tartotta meg pozícióját.

A Nemzeti Választási Irodánál zajlott abszurd dráma után alig két hónappal a polgármestert a Fidesz-frakció irodájánál járt a Képviselői Irodaházban, ami – bár Erdősi nem indokolta látogatását – jelezte a kapcsolatfelvételt, ami idén beérhetett, miután a Fidesz Erdősit támogatja október 13-án az önkormányzati választáson.” (Index)




Ejnye, dörmögtem magamban, mi lelte a Fideszt? Ismerem én őket alapítás óta, nem egy mai bálványt személyesen is – már csak onnét is, hogy a Tolna megyei csoportnak magam is alapító tagja voltam, míg az 1993-as fordulatnál ki nem zártak a pártból, és nincs az a pénz, hogy én velük még egyszer egy gyékényen áruljak. Tudom róluk, hogy bosszúállóak és soha, senkinek nem felejtenek el semmit, hogyhogy ennek az embernek megbocsátottak?

Csak úgy lehet, hogy hiány van jelöltből, most még arra is szükségük van, akivel már szakítottak. És megbocsátottak másnak is: ott van Edelényben a kormánypárt jelöltje, a gumikalapácsos Molnár Oszkár, régi páciensem ő már nekem a sajtóban. Őt 2010-ben kizárták a Fideszből, vállalhatatlanul rasszista kijelentések miatt, jóllehet még országgyűlési képviselő is volt akkortájt. Most nem egészen fideszes jelöltként indul, hanem függetlenként – de Fidesz-KDNP-támogatással. No, szép mákvirágok teremnek a kormánypárt kertjében, annyit mondhatok.

És akad még ilyen megkerült bárányka: a vakkomondoros Balogh József is a nagy visszatérők között van. Fülöpháza korábbi fideszes polgármesterét akkor ismerhette meg az ország, amikor kiderült: 2013-ban párját úgy megverte, hogy súlyos arccsontsérülést szenvedett. Baloghot a bíróság 10 hónap, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A jogerős ítéletet csak 2016. júniusban mondták ki. Balogh közben elindult a 2014-es önkormányzati választáson. A Fidesz az asszonyverés miatt kizárta ugyan, de függetlenként is újra tudott nyerni. Ami annak is volt köszönhető, hogy senki nem állított vele szemben jelöltet, egyedüli pályázó volt Fülöpháza vezetésére. Most is független jelöltként indul – csak épp nem hinném, hogy a kormánypártok ellen. A fülöpházi választás cifra lesz különben: az egyetlen jelölt a polgármesteri székre Balogh József lánya, míg ő egy képviselői helyet céloz meg. Csak mondom, hogy adataim szerint Balogh öt gyermek édesapja, szóval nem lehetetlen, hogy Fülöpháza ügyei majd családi körben dőlnek el nemsokára – ezt hívjuk nepotizmusnak, lesz még az a község hűbérbirtok, akárki meglássa.

Nem a Fidesz-KDNP jelöltje (hogyhogy nem?), hanem a Jobbiké a következő delikvensünk, a Duna-parti cipőkbe köpködő, hírhedett antiszemita Kulcsár Gergely. Őt már egyszer idén visszaléptették a viselt dolgai miatt, mikor a Jobbik, a Momentum és az LMP közös jelöltjeként indult volna Debrecenben, a Momentum és az LMP el is határolódott tőle, azt hittük, megszabadultunk tőle – de uramfia, vaskalap, a listán csak fennmaradt! Méghozzá a Jobbik listájának második helyén, ami bizony nagyon erős befutót jelent.



Hát kérem, akárhonnét szemlélem, díszes egy csapat indul jobbról a mostani választásokon, akár független, akár jobbikos, akár kormánypárti színekben. Nem mondom, hogy a többi szervezetek jelöltjei mind makulátlanok, de a fentiek csapata úgy néz ki, mintha egyenesen Igoriból verbuválták volna őket, a Francia Idegenlégió büntetőzászlóaljából kaptak volna amnesztiát. Ha ezek közül is csak egy benn ülne bármely kocsmában, mikor bemegyek, ki is fordulnék menten, mert nem bíznék abban, hogy békességben tudom üríteni kupámat.

Nem is az a kérdés, honnét szedték össze őket, hiszen valamikor mind ismert politikai faktorok voltak a maguk szemétdombján – az lenne a valódi kérdés, hogy miért?

Abban bíznak, hogy a választók majd nem emlékeznek dicső tetteikre? Azért van a független sajtó, míg még van az a kevés is, hogy eszükbe juttassa.

Arra gondolnak, a választó vakon szavaz, pártra, nem jelöltre, innét a nagy magabiztosság? Hogy akár még haramiát is lehetne indítani, arra is levoksolnának?

Nem akkora még a pártfegyelem Magyarországon, tán soha nem is lesz annyira kemény.

Egy következtetésre jutok, akárhogyan is forgatom a kérdést: ennyire nincs jelöltjük.

Ennyire, hogy még a vállalhatatlanoknak is megbocsátanak, a szalonképteleneket is meghívják teára.

Hát igen, igen: ha becsületes ember nem vállalja a jelölést, nincs más hátra: a csibészek között kell jelöltet keresni.

Csak azt sajnálom, hogy Matuska Szilveszter és Hekus Dönci már halottak.

Príma jelölt válna belőlük is.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: Erdősi László – Forrás: herceghalom.hu)