Szele Tamás: Jegyzékváltás a Vas utcában

Ha diplomatákról lenne szó – bár érdekes módon Dr. Szarka Gábornak nem csak katonai, hanem diplomáciai múltja is van, melyre ki fogunk majd térni – azt mondanám, ma délelőtt a Vas utcában két egyenlő hatalom közötti jegyzékváltás zajlott le, és esetünkben az SZFE diákjai változtatták a nekik adott ultimátumot egyenlően erős felek tárgyalásává.

Amihez külön gratulálunk: ehhez tényleg kiváló politikai és diplomáciai érzék kellett, de sikerült. Valóban mesteri húzás volt, ráadásul minden idevágó tapasztalat és múlt nélkül.

A másik félnek, Szarka doktornak bezzeg van viszont tapasztalata ilyen téren: mindenki a katonai múltját emlegeti, pedig az a kevésbé érdekes most, az izgalmasabb, hogy az önéletrajza szerint 2013-ban véderő-, katonai és légügyi attaséként szolgált Magyarország párizsi nagykövetségén. Hogy a katonai attaséknak mi a dolguk mostanság a magyar diplomáciában, azt nem is vélem tudni, de a hivatalos meghatározás szerint:

Feladata a katonadiplomáciai teendők ellátása mellett az információszerzés a fogadó ország haderejéről. A katonai attasé általában a küldő ország katonai hírszerzésének kötelékébe tartozik. Diplomáciai rang szerint a tanácsosok közé sorol, emellett megőrzi katonai rendfokozatát is. Diplomata jogállással rendelkezik, ebből kifolyólag ugyanazok a diplomáciai mentességek és kiváltságok illetik meg, mint a diplomáciai testület többi képviselőjét.”

Kényes munkakör, nagy körültekintést igényel, kevés erre alkalmas emberünk lehet – épp ezért érzem kissé pazarlásnak, hogy a tapasztalt dr. Szarkát kancellárnak nevezték ki, holott ezer helyen kamatoztathatná sokoldalú tapasztalatait. Olyan sokoldalú ő, mint egy rombikozidodekaéder, aminek tudvalevően hatvankét oldala van, de van százhúsz éle, hatvan csúcsa is, szóval nem elég, hogy bárhová gurítják, mindig lapjára érkezik, de katonás mértani test, mert ennyi éllel, csúccsal könnyű szurkálni, vagdalkozni is.

De lássuk, hogy változott a mai ultimátum-kísérlete jegyzékváltássá?

Már tegnap este tudni lehetett, hogy ma reggel megpróbál behatolni az épületbe és megkezdeni kancellári tevékenységét. Hogy miképpen próbál, azt nem lehetett tudni, sok mindenki vélt tudni sok mindent, de szerencsére mindkét fél részéről teljesen erőszakmentes volt az affér. Az megint tudható volt, hogy ha ő megpróbál behatolni, a hallgatók majd nem fogják engedni, szóval lett volna esély a konfliktusra, de mégsem történt semmi atrocitás.

Szarka doktor megjelent az SZFE Vas utcai épülete előtt és közölte, hogy be kíván menni, mire fel a hallgatók közölték, hogy kívánni lehet, de nem fog.

De mi lenne annyira fontos odabent?

Az, válaszolta Szarka, hogy ott várja őt egy csomó papír, nagyon fontos szerződések, teljesítési igazolások, pénzügyi dokumentumok, amiket alá kéne írnia.

Mondták erre, hogy kihoznak minden papírt, ami csak az irodában akad, semmi akadálya annak, hogy az utcán aláírja, de elterelte a szót, az egyetemisták maszkviseletét kifogásolta („senki sem vállalja az arcát?”), majd jelezte: csakis olyan helyen fogja aláírni a dokumentumokat, amit a kuratórium jelöl ki neki. Van egy ilyen betegség, kérem, amikor az ember csak bizonyos helyeken képes aláírni a nevét, olyanokon, amiket kuratóriumok jelölnek ki. A kór nevét nem tudom megmondani, mert ebben a percben találtam ki, Szarka doktor nyomán, de majd csak elnevezem mondjuk róla, lehetne „területi szignófóbia” mondjuk. Hanem ennek kapcsán felolvasott a kinevezett kancellár egy közleményt, amit megpróbálok kivonatolva, magyarázatokkal ellátva megosztani a nagyközönséggel.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult helyzet megoldása érdekében az SZFE új vezetése által felajánlott párbeszéd és megállapodás lehetőségét a megegyezésre nyitva álló határidőben mind az egyetemfoglalók, mind a munkavállalók sztrájkbizottsága elutasította.”

Magyarul: „Mi úgy tettünk, mintha akarnánk tárgyalni, de úgy akartunk, hogy ne lehessen velünk szóba állni”.

A mai napon az egyetemfoglalók ellenállása miatt az egyetem kancellárja nem tudta megkezdeni feladatai ellátását az SZFE Vas utcai kancellári irodájában.”

Ez úton mossa kezeit, de nem is nagyon számított arra, hogy egyszerűen besétál: azért írta meg előre és hozta magával ezt a nyilatkozatot.

A mai alkalom is bizonyítja, hogy minden erőfeszítésünk ellenére az Egyetem jogszerűen kinevezett új vezetése a hivatali munkavégzésben akadályoztatva van. A vis maior helyzet miatt a mai napon írásban fordulunk az SZFE fenntartói alapítványának kuratóriumához, hogy az Egyetem vezetése számára a munkavégzés helyeként jelöljön ki olyan helyszínt, ahol munkánkat végre hivatalosan megkezdhetjük.”

Fújjátok fel az egyetem épületeit, nekünk iroda kell, mindegy, hol, mert csak abban tudunk aláírni, ügyintézni, bonyolítani. Annak van levelezési címe. Ez arra utal, hogy valamiért sokkal fontosabb a kinevezett vezetésnek a bürokratikus munka megkezdése, mint a tulajdon tekintélye. Szóval: nem igazgatni küldték őket, hanem a papírmunka végett. Ne legyen igazam, de túl jó helyen vannak az SZFE ingatlanai és túl sok szó esik az új campusról mostanság.

Az egyetemfoglalók által birtokba vett épületek működtetéséért, az abban folyó eseményekért és az ott folyó oktatási tevékenységért az Egyetem vezetése a mai naptól nem vállal felelősséget, az egyetemfoglalást nem tarjuk a véleménynyilvánítás legitim formájának, azért azt elutasítjuk. Az épületek üzemeltetését az adott körülmények között igyekszünk a bent lévő munkavállalókon keresztül továbbra is biztosítani, amíg erre mód és lehetőség van.”

Lesz fizetés a személyzet számára, de továbbra is mossák kezeiket.

A tanulmányi félév elismerésének sorsa immár az egyetemfoglalók kezében van. Miután a jelenleg folyó oktatási tevékenység tantervi megfelelőségét és tartalmát hivatalosan felügyelni és igazolni képes vezető október 1-e óta nem tartózkodik az Egyetem épületében, ezért az SZFE vezetése nem vállal felelősséget az oktatás szakmai tartalmáért.”

Azért a hallgatókkal csak kitolunk.

A mai nap fordulópontot jelent. Az SZFE új vezetése az egyeztetési erőfeszítések kudarca után ugyanis mostantól kizárólag az Egyetem teljes megújításával kapcsolatos feladataira koncentrál. A felajánlott párbeszéd és együttműködés lehetőségének az egyetemfoglalók által történő merev elutasítása miatt most felhívást intézünk az Egyetem valamennyi polgára, hallgatója, oktatója és munkavállalója felé, hogy legyenek részesei ennek a megújulásnak. Ezzel kapcsolatban hamarosan személyesen is megszólítjuk az Egyetem valamennyi polgárát.”

Mármost pont ezt a „megújítást” nem kéri senki, szóval lehet szólongatni az érdekelteket, míg belé nem fáradnak, de a véleményük nem fog változni. Ugyanez a helyzet a következő bekezdéssel is:

Szintén felhívást intézünk a magyar kulturális élet valamennyi szereplőjéhez, illetve a kultúrát szerető magyar emberekhez, hogy biztosítsák támogatásukról a színház és filmművészeti képzés megújításának erőfeszítését, legyenek annak aktív részesei.”

ugyanis aki támogatni akarta a Szarka doktor-féle kinevezett, oktrojált vezetést, az már megtette, kiállt mellettük nyilvánosan, sajnos nem voltak kevesen, bár azok, akik meg velük szemben foglaltak állást, jóval többen voltak. Most már nem tudom, miféle „aktív részvételt” kívánnak a híveiktől, de remélem, ez csak szóvirág.

Az Egyetem új oktatási vezetése, Novák Emil megbízott általános rektorhelyettes és Zalán János megbízott oktatási rektorhelyettes elkötelezett és kész az SZFE szakmai munkájának vezetésére. Az Egyetem adminisztrációjáért és gazdálkodásáért felelős új kancellárja, dr. Szarka Gábor szervezési készségét, diplomáciai és felsőoktatási tapasztalatait, jogi és igazgatási tudását egyaránt a színház- és filmművészeti felsőoktatási képzés megújításának szolgálatába állítja.”

Ez igen szép tőlük, sokat levon a gesztus értékéből, hogy konkrétan erre is szerződtek. Ez volna a dolguk.


Az első mai fordulópont ennek a közleménynek a felolvasása volt, most következik a második.

Ugyanis az egyetemfoglaló hallgatók szépen, kulturáltan felolvasták válaszul a saját követeléseiket.

És ez kiváló húzás volt.

Ettől a pillanattól kezdve ugyanis nem a hatalom embere állt velük szemben, háta mögött a Törvénnyel és Joggal, és ők nem rebellis diákok törvényen kívül, hanem egyenjogú tárgyalóféllé változtak, innentől kezdve – hiszen Szarka végighallgatta a mondanivalójukat – két egyenlő játékos sakkozik egymással, nem adhat egyik sem ultimátumot a másiknak.

Mattot adhat: de csak a játék szabályai szerint. Ultimátumot nem.

Az egyetemfoglaló diákok ravaszabb diplomatának bizonyultak, mint a volt katonai attasé.


Aki sürgősen távozott is, bár búcsúzóul elénekelték neki az

Ej! A titkos egyetem, titkosan kezdődik! Ej! A titkos egyetem, titkosan kezdődik! Mégis utoljára kivilágosodik”

kezdetű dalt, ami népdalból avanzsált nem hivatalos himnusszá. Jól is hangzik, illik a szövege, dallama a helyzethez.


Hölgyek, urak: ez szép volt.

Így kell egy ultimátumot, egy zsarolást tárgyalássá változtatni.

Diplomáciából jeles.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!