Szele Tamás: Hülyeségek tudománya

Szombat van, a fű sem nő, ilyenkor hír sincs, ami részben jó, mert ez a héten az első nap, hogy nem kell a miniszterelnök kisded játékaival foglalkoznom, részben pedig rossz, mert valamiről mégis kéne írni, csak történik valami hülyeség ebben a széles, nagy világban…

De nem történik, itt kapirgálom össze az információt a világ négy sarkából, de olyasmi, ami fontos is volna és egyben érdekes is, most nincs. Az pedig, amiről mégis írni fogok, az nem fontos, de valamennyire lehet érdekes.

Mármint, hogy egymást hülyézik a hülyék. Hiszen azért hülyék, hogy így tegyenek. Azért ezt érdemes lenne alaposabban kifejteni. Szóval, a dolog úgy kezdődött, hogy én nem kedvelem a Mandinert, amire meg is van az alapos okom: szereztek régebben nekem pár kellemetlenül zsúfolt napot. Az ugyanis nekik a szokásuk, hogy céltáblának rakják ki az ember írásait, megcsonkítva idéznek, csak azért, hogy minél inkább felháborítsák azt a szélsőjobb trolltartót, amit ők a kommentszekciójuknak neveznek, mármost erről a másodközlésről nem is értesítik az embert. Mivel én nem olvasok Mandinert (meg káinfót, minden egyebet igen), úgy szoktam rájönni, hogy valamimet megint megcsonkították és kidobták a vérebeiknek, hogy elkezdenek jönni a trágár és fenyegető üzenetek mindenféle ismeretlentől. Ugye, én nem kapcsolhatom ki a telefont, nem lehetek offline, a híreket követnem kell, szóval az nem zavar, ha a Mandiner kommentszekciójában pár százan tudni vélik, mi volt rég elhunyt édesanyám foglalkozása (nem, nem az volt), ellenben az igenis zavar, ha pár tucat ember üzenetekkel zaklat húsz percenként, mert egyenként kell tiltanom, blokkolnom őket. Érthető, ha úgy a negyedik-ötödik mandineres másodközlés után rossz véleményem kezdett kialakulni erről a médiaipari vállalkozásról.

De ma hirtelen itt álltam hírtelen, és nagy szellemi szükségemben belenéztem még a Mandinerbe is. Hát, nem adhatnak mást, csak, mi lényegük. Azt mondja az írás címe:

Összefüggés mutatkozik a mentális betegségek és a baloldali gondolkodás között”

Nocsak. Egyfelől én már nagyon régen mondom, hogy a klasszikus jobb- és baloldaliságnak a mai politikában semmi értelme, nem két oldal létezik, hanem sokkal több, de ha csak kettőre redukálnánk is az irányultságok számát, akkor is – legalább annyi jobboldali hülyét ismerek, ahány baloldalit, legfeljebb a hülyeségük stílusa, műfaja, megnyilvánulási formája tér el. Lássuk, honnét veszi a Mandiner ezt a fenenagy okosságot.

A fehér bőrű lakosság, különösen a „nagyon” liberálisok sokkal nagyobb valószínűséggel küzdenek mentális egészségi problémákkal Amerikában a Pew Institute felmérése alapján. A fiatal, magukat nagyon liberálisnak tartó, fehér bőrű nők körében ez az arány különösen magas. Több érdekes eredmény is született a Pew Intézet 2020. márciusi, COVID-19 kapcsán végzett felmérésének elemzésében, melyet a Tablet Magazin szerzője, Zach Goldberg politológus doktorandusz összegzett. Eszerint a fehér bőrű lakosság (és különösen a „nagyon”) liberálisok sokkal nagyobb valószínűséggel rendelkeznek mentális egészségi problémák diagnózisával, mint az összes többi ideológiai és faji alcsoport.”




Nono. Hát mi az a „nagyon” liberális? Mondjuk, ha én az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán hajtom álomra a fejemet és azzal is kelek, akkor „csak” liberális vagyok, ellenben ha reggel koffeinmentes kávét iszom szójatejjel és mellé avokádót majszolok, akkor már „nagyon” liberális lettem, vagy egyszerűen csak álmos maradok és hasmenésem is lesz mellé? Teszem azt, egy jezsuita hittérítő elveihez képest Sir Winston Churchill is „nagyon” liberális eszméket vallott, és ő is ókonzervatívnak nevezhető mondjuk Allen Ginsberghez képest. Szóval, van ilyen skála, hogy „nagyon konzervatív – konzervatív – semleges – liberális – nagyon liberális”? És mi van, ha a „nagyon” liberális mondjuk a szexben vagy az étkezésben konzervatív, az levon abszolút értékben a liberalizmusából? Hogy mérik, mennyire liberális az ember? Szerintem mérhetetlen, nem ismerek a Pew Intézetre, hogy ilyen marhaságokkal foglalkozik.

A tanulmányt a Pew Institute márciusban végezte önkéntesekkel. Az eredmények azt mutatták, hogy minden fajban és korcsoportban azok esetében, akik konzervatívnak vallották magukat, sokkal kevésbé volt valószínű, hogy az orvos valamiféle mentális betegséget diagnosztizált. A 18–29 éves korosztály legfiatalabb csoportjában ugyanakkor a liberálisok 45,9% -a mondta, hogy ilyen diagnózissal rendelkezik szemben a konzervatívok 20,1% -ával. A fehér liberálisok közül a leginkább érintett csoport a baloldali nők voltak. A fehér baloldali nők 56,3% -a számolt be mentális betegségről, míg a hasonló korú konzervatív nőknek csupán 27,3% -a.”




Aha. Kezdem érteni a dolgot: egyrészt sok minden függ attól, hogy mit nevezünk mentális betegségnek. Főleg az amerikai középosztály esetében (ahonnét az önkéntesek jöhettek) majdnem mindenki jár analitikushoz, oralitikushoz aránytalanul kevesebben járnak. Sőt, ami nekem egy futó rosszkedv vagy egy pocsék periódus, azt Amerikában nem ritkán képesek diagnosztizálni, persze azért, mert pénzt lehet kérni a diagnózis felállításáért is, a terápiáért is. Szóval, nem bolondabbak a „nagyon” liberálisok Amerikában, hanem gazdagabbak. És nagyobb balekok. Meg hát, ha egy liberálisnak baja van, az elmondja, ha egy konzervatívnak van baja, nem mindig mondja el, nehogy megbélyegezzék miatta, már amennyiben a gondja olyan természetű.

Attól is sok függ, hol, milyen közegben végzem a felmérést, ugyanis ha teszem azt egy elmegyógyintézetben kutatok, a középsúlyos ápoltak körében, akkor szó szerint bármilyen eredményt kihozhatok, csak arra kell vigyázzak, hogy a megfelelő mennyiségű önkéntest a megfelelő politikai skatulyába pakoljam. Szóval, ostobaság ez az egész felmérés, csodálom, hogy Washingtonban – ott van a Pew Research Center központja – adtak rá pénzt.


Régi mániája ez a jobboldalnak, különösen a magyarnak, hogy ugyanis megpróbálják az övékével nem egyező politikai nézeteket elmebajnak minősíteni. Volt már ilyen korábban is, például idén februárban írt egy olyant a 888, miszerint:

A baloldaliak hajlamosabbak a mentális betegségekre”

Ráadásul az első sort ütősnek szánhatták, mert úgy szól, hogy:

A marxistákat érintik leginkább a mentális betegségek.”

Hát nem tudom, ha láttam bolondot, Hitler is, Mussolini is azok voltak, kötözni valóak méghozzá, aztán egyiknél sem tapasztaltam marxizmust. De még a nyomát sem.




A több mint 8 ezer ember válaszaiból elkészült jelentés szerint minél balosabb valaki, annál nagyobb eséllyel tártak már fel nála depressziót, személyiségzavart, bipoláris zavart vagy épp skizofréniát. A (…) szélsőbalosok 42,5 százaléka válaszolta azt, hogy már diagnosztizáltak nála valamilyen mentális rendellenességet, míg a jobboldaliaknál az arány 17,7 és 22,9 százalék között mozog. Továbbá kiderült az is, hogy a magukat marxistának vallók 38 százalékánál merült fel mentális probléma. Összehasonlításképpen a konzervatívoknál ez az arány mindössze 12,1 százalék.”

Na, ne mondja, Ketteske, még elhiszem. A 328,2 milliós lakosságú Egyesült Államokról nyolcezer fős felmérés alapján statisztikát készíteni: ehhez két dolog kell, pofátlanság és bátorság. Ez is csak olyan komoly tudományos kutatás, mint az elődje. De vajon a másik oldal szempontjai különbek? Dehogy különbek. E hó tizediki írást idézek a Napidoktorról:


Kevésbé intelligensek a jobboldaliak, mint a baloldaliak? Egy tanulmány szerint a jobboldali politikai nézeteket vallók kevésbé intelligensek, mint baloldali társaik.

Egy a tavaly napvilágot látott, igen ellentmondásos tanulmány szerint a jobboldali politikai nézeteket követők többnyire kevésbé intelligensek baloldali nézetű embertársaiknál, továbbá, az alacsonyabb intelligenciájú gyerekek felnőttkorukra gyakrabban válnak rasszistává és homofóbbá. A Psychological Science című lapban megjelent tanulmány elkészítése során az ontarioi Brock Egyetem akadémikusai egy 1958-as és egy 1970-es angliai vizsgálat adatait használták fel, melyek során több ezer 10-11 éves gyermek intelligenciáját figyelték meg, akiknél később, 33 éves korukban a politikai nézeteket vették górcső alá.”

Hát ez is alig tudományosabb, mert kiszűri ugyan a szélsőjobb radikalizmust, de azért remélem, hogy az átlagos jobboldali minden, csak nem radikális. Attól, hogy valaki vasárnap eljár templomba, hisz Istenben vagy a gazdaságban a kapitalizmus híve még nem kell előítéletesnek, rasszistának vagy homofóbnak lennie és az esetek 95%-ában nem is az. De ha megfigyeljük, itt sem azt vizsgálták, hogy a mostani rasszisták mennyire okosak vagy buták, ugyanis világos, miszerint ostobák, akár egy tál esővíz. Azt vizsgálták, hogy a butább, gyengébb képességű srácokból milyen arányban lesz felnőtt korukban szélsőjobboldali: nagy arányban, hiszen akinek több a sikerélménye, aki kreatívabb, az sokkal türelmesebb, megengedőbb lesz egész életében, nem fog mást (rendszerint bárki mást) hibáztatni a kudarcaiért. És még az sem mondható, hogy a rossz kezdés bárkit is predesztinálna valamilyen felnőttkori politikai vagy társadalmi irányultságra. Nem egy iskolatársamat tudnám említeni, akiről kamasz korában azt mondtam volna, hogy nem lesz belőle még börtöntöltelék sem, aztán derék és sikeres vállalkozó, üzletember vagy tudós lett belőle, abból meg, akit minden a tudományos pálya felé taszított volna, keserű és előítéletes felnőtt lett, szóval nem, nem lehet előre megmondani, még ezer és egy tényező megléte vagy hiánya esetén sem, kiből mi lesz, kiben mi lakik, kibe mi költözik.


Ha az olyan egyszerű lenne ugyanis, hogy az egyik oldal okos, a másik buta, egyiknek tiszta az esze, a másiknak zavaros, akkor a magyar Országgyűlés tagjai vagy megátalkodottan ostobák (illetve okosak) kéne legyenek, vagy időnként elhülyülnek, időnként megokosodnak, pártállás szerint. A Mandiner logikája azt mondaná, hogy 1993-ig Orbán Viktor sült bolond kellett legyen, nagyon súlyos mentális problémákkal, de valahogy 1993-ban a székház-ügytől megjött az esze, és azóta exponenciális görbe szerint okosodik, most már annyi esze van, hogy az alfelében is azt tartja.

Tehát: csak óvatosan azzal, melyik oldal hülye, melyik oldal okos.

Akad hülye mindegyik oldalon elég, sokkal több, mint értelmes ember, sajnos, de azért a legnagyobb bolond mégis az, aki hisz ezeknek a féltudományos felméréseknek.

Aki írja őket, az nem akkora bolond.

Ő ugyanis pénzt kap ezért.

Legalább valaki jól jár.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!