Szele Tamás: Hírolimpia a zárt osztályról

Üdvözlök mindenkit itt, a zárt osztályon, örömmel számolhatok be arról, hogy a tökéletes elmebaj már nem csak a magyar politika sajátja, habár versenyzőink mindenképpen a világ élvonalába tartoznak ebből a szempontból. Vegyük csak a tegnapi nap három leghülyébb hírét, és rögtön láthatjuk, hogy a dobogó harmadik fokára, nyakában a kiérdemelt bronzéremmel mégiscsak Németh Szilárd állhat fel.






Állítólag volt ő sportoló is, közelebbről birkózó, ezt most nem bolygatnám, de semmiképp sem lehet tőle idegen az érzés, ahogy átveszi tőlem a bronzot, mely, mint tudjuk, szépen csillog és kerekedik, még ha nem is arany vagy ezüst. De milyen sportteljesítménnyel érdemelte ki ezt az elismerést, ami mégis a világmezőny élére röpíti? Tegnapi sajtótájékoztatójával, melyen a politikus, aki más címei mellett a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára is, valami teljesen új és sajátos megközelítését mutatta be a választási harcnak.

A fegyveres választási harcot, mely nálunk eddig nem divatozott, de mostantól bevezetjük. Azt bírta mondani ugyanis, miszerint:

Olyan polgármesterekre, olyan képviselőkre van szükség, akik megvédik a településüket, és ezért akarnak és képesek együttműködni a Magyar Honvédséggel.”

Hát, nekem egyelőre csak két-három egri jelöltem van, akik már bizonyítottak ezen a téren – de Egerben akkor mindenképpen a Dobót kell jelölni polgármesternek, a helyettese legyen a Mekcsey, a pénztáros meg a Bornemissza Gergely. Mások nem sokan védtek meg honvédségi segédlettel teljes várost a magyar történelem folyamán. De Németh ő beszédét tovább is folytatá:

A Magyar Honvédség garantálja, hogy az a város, ami helyőrséggé tud válni, a legbiztonságosabb város lesz az országban.”

Hát álljunk meg egy szóra akkor. Mit hallott, jó Németh uram, és hol? Drágul a zab, és abból gondolja, hogy jön a török? (Különben jön: novemberben érkezik Erdogan). Ha meg nem jön se török, se tatár, se tokos német, se muszka, ki ellen fegyverkezzünk, erődítsünk? Aztán meg, képzelje csak el, ha kapva kapnak az ön mostani ajánlatán, és mindegyik város helyőrséggé válik – akkor melyik lesz a legbiztonságosabb? Mindegyik?




Neki kéne még futni ennek, jó uram, mert egyelőre sok veleje nincs, hacsak arra nem gondol, hogy erődítsünk meg kőfalakkal minden települést, aztán annak a tetejéről öntözzük egymást nyakon forró szurokkal – egymást, ugyanis a választási kampányban mindkét fél bent van a várban, mindkettő magyar. Ez legalább hasonlítana ránk, és örvendetesen megnövelné az idegenforgalmunkat is, mert idejárna hozzánk Európa, röhögni a hülye várjátékainkon.

De folytassuk az eredményhirdetést az ezüstérmessel. A dobogó második fokára maga a Kínai Népköztársaság léphet fel, abból az alkalomból, hogy megszakította kapcsolatait Prága városával.

Történt pedig a száztornyú, arany Prágában, amely eddig Peking testvérvárosa volt, hogy a polgármester megnézte a testvérvárosi szerződést. Ennek sok értelme nem szokott lenni, hiszen az ilyesmikbe mindig csupa szépet írnak, olyanokat, hogy ha azt mind bétartanák, egyetlen nagy, technikolor hollywoodi giccsé változna az egész világ és szivárványszínű egyszarvúkon lovagolnánk onnan ide s innen oda. Meg csillámpónikon.

Hanem ebben a szerződésben volt ám egy olyan mondat is, mely szerint Prága ősi városa elismeri az Egy Kína elvét, más szóval nem ismeri el Tajvant és Tibetet. Nosza, összeült a városi tanács, és úgy határoztak a városatyák, szép szóval megkérik Pekinget: vennék már ki ezt a mondatot a sillabuszból, semmi keresetük nekik sem Tibettel, sem Tajvannal, de kifogásuk sincs ellenük, bizonyosan emberséges emberek élnek ott is. Hanem válaszoltak ám nékik Pekingből rögvest: arról pedig szó sem lehet. No, ha nem, akkor nem – vont vállat Zdeněk Hřib, a kalózpárti polgármester – akkor felbontjuk a szerződést. A kínai követség meg is fenyegette a várost, hogy megbánják még ezt, és nem a levegőbe beszéltek: ma reggelre széttépték a babarongyot, megszakították az összes diplomáciai kapcsolatot a várossal, s még üzentek is, szó szerint azt:

Reméljük, hogy Prága képviselői mihamarabb tudatosítják hibáikat, és konkrét lépésekkel helyreállítják a lépés negatív következményeit.”

Ami a kínai gondolkodás és modor szabályai szerint olyan durva üzenetet hordoz, hogy én azt ide le nem írom, mert leugrik a képernyőről és világgá szalad. Mármost azt nem tudom, hadat fognak-e üzenni, de ha igen, jól teszik, ha sárkányhátra kerekednek vagy felhőbukfenceket vetnek, mert a két város nagyon nem szomszédos. Annyira sem, mint Franciaország és India János vitéz szerint.




Meg azt még tanácsolnám a nagytiszteletű mandarinoknak, hogy ha bemennek fenyegetőzni a városházára, igen vigyázzanak: a prágai városháza ugyanis olyan hely, ahonnét igen nagy urakat szokás kihajigálni az ablakon keresztül, ezt a jó csehek „defenesztrációnak” hívják, és már többször is megtették, ha valaki szemtelenkedett velük.

No, de térjünk rá a tegnapi hírderby megosztott aranyérmére. Megosztott, mert közösen szerezték, a világ legpofátlanabb marhaságával, és csak tisztelni tudom a résztvevő feleket, hogy végig kibírták a tárgyalásokat röhögés nélkül, már pusztán ezért is megérdemlik a dobogó legfelső fokát. Arról van szó ugyanis, hogy tegnap együttműködési megállapodást kötött az orosz TASZSZ, illetve az észak-koreai KCNA. A két autoriter állam hírügynökségeinek vezetői Phenjanban találkoztak a hét elején, és többek között arról tárgyaltak, hogyan tudnának több segítséget nyújtani egymás munkatársainak.

Miben fogják egymást segíteni?

Soha nem találják ki, megmondom inkább.

Az álhírek elleni harcban!

Pont ők.

Pont egymást.

Mikor ha látnának egy valódi hírt, fel sem ismernék tán, mert ilyesmi olyan régen fordult elő náluk, hogy akkor még dinoszauruszok szvingeltek a Vörös Téren.

No, ez gyümölcsöző együttműködés lesz, akárki meglássa, főleg, hogy a világot ellepő álhírek legalább nyolcvan százaléka orosz titkosszolgálati termék, tíz százalék észak-koreai, a maradék meg a nemzeti kisipar remeke mindenfelé.

Kérem, várvédő Németh, sárkányölő Prága, álhíres ügynökségek… hölgyeim és uraim, azt mondanám, gyorsan vegyük be gyógyszereinket, mielőtt jön a kontravizit és a főorvos úr.

Vagy a nagyroham.

Elvégre ez mégis egy zárt osztály.

Ha világnagy is.



 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!