Szele Tamás: Hazánk s a külföld

Szombat van, ilyenkor a fű sem nő, a sajtómunkás kiballag az erdőbe és megnézi a kirakott hülyecsapdákat, mit fogtak tegnap? Jelentem, bőséges a zsákmány úgy belföldről, mint külföldről, kár, hogy nem lehet lefagyasztani szűkösebb napokra.

Lássunk is neki a feldolgozásnak.

Belföldön kétséget kizáróan a leghülyébb hír, hogy Demeter Szilárdot számos más feladata mellett újjal bízták meg, jobban mondva kibővítették a munkakörét: eddig, ugyebár, csak a magyar könyvszakma és az irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztos volt, most ehhez hozzácsaptak még egy új hatáskört, miszerint az ő dolga, hogy, tessék kapaszkodni:

koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmiasítását.”

A mit a hogy? A magyar könnyűzenének és popkultúrának egész pontosan annyi szüksége van a koordinálásra, megújításra és főleg a társadalmiasításra, mint üvegesnek a hanyatt esésre. Még az lenne a jó, ha ennek az izének csak neve volna és fizetnének érte, bánom is én, mennyit, de nem csinálna senki semmit azért a pénzért – azonban nem úgy ismerem én Demeter Szilárdot, hogy ingyen is elfogadná, meg fog érte az az ember dolgozni alaposan, sajnos…




Mindenképpen le kell szögeznem azonban, hogy most, lecsengőben lévő járvány, valamint gazdasági-politikai világválság idején én sem tudnék hamarjában olyasmit mondani, amire nagyobb szüksége volna Magyarországnak, mint a könnyűzene és a popkultúra társadalmiasításra.

Már külföldre kacsintgató, de még hazai származású hülyeségünk, hogy sorban kapja a nyugati sajtó a bocsánatkérést követelő leveleket a magyar követségektől, annak alkalmából, hogy visszavonták a felhatalmazási törvényt. Elég aggasztó volt az, rendben, visszavonták, ha nem is úgy, ahogy mondják (mert egyes elemeit majd külön törvénybe emelik Varga Judit igazságügy-miniszter szerint), de azért bocsánatot kérni, mert valamit aggasztónak, veszélyesnek talál az ember?

Most is felhős az ég például Budapesten, „alighanem eső lesz ebből” mondom, és ha mégsem lesz, kitől kérjek „bocsánatot”? Felhőtől, égtől, olvasótól? Nyilván senkitől, meg még lehet eső később is, máskor is, akkor meg verjem a mellem egy féltéglával, hogy megmondtam? Megmondtam én már ennél bonyolultabb dolgokat is előre, azt se hitték el nekem. Különben sem jóslat szintjén foglalkozott a sajtó – sem az itthoni, sem a külföldi – a kormány teljhatalmának lehetőségével, hanem azt mondtuk mind: így nincs semmi akadálya. Tehát bekövetkezhet egy ilyen fordulat is. Nem következett? Az csak jó, de senki nem is mondta, hogy biztos így lesz. Ezért bocsánatkérést követelni szamárság: levelezni miatta több osztrák lappal, a Tribune de Genève-vel, az Ilta-Sanomattal, a Dagens Nyheterrel és még ki tudja, kikkel pedig még nagyobb, ugyanis a saját, szolgálati, seggnyaló hülyeségünk írásos bizonyítéka.

Na, akkor nézzünk körül külhonban, mert ott sem mindenki épeszű, a magyar hülyeségeket csak azért vettem előre, mert a haza minden előtt. Lássuk például mi újság nagy barátunknál és szomszédunknál, a Szent Oroszországban?

Oroszhonnak most egy nagyon szent és nagyon orosz oldalát mutatta be a cáristenítők szektájának vezetője, Szergej atya, akinek már a személyazonossága is oroszosan bonyolult. Ugyanis született Szergej Silgumenként, 1955-ben, rendőriskolát végzett, csak valahogy mégis zöldségbolti eladó vált belőle, aztán – idézzük a 444-et – váratlan fordulatot vettek a dolgok:

1985-ben állami tulajdon ellopása és egy olyan baleset okozása miatt indítottak ellene eljárást, amiben egy utasa meghalt. Mikor feladta magát, bevallott egy rablógyilkosságot is. Mindezekért összesen 13 év munkatáborra ítélték. 1997-ben szabadult.

A saját elbeszélése szerint a telepről hazafelé 140 kilométert gyalogolt a szibériai tajgán, a jövőjéről elmélkedve. A jövője a moszkvai ortodox papi szemináriumba vezette, ide iratkozott be, hogy azzal párhuzamosan noviciusként abba a kolostorba kerüljön, amit a cári család kivégzésének szibériai helyszínén emelt az ortodox egyház.” (444)

Csak örvendezni lehet annak, hogy az ortodox egyház milyen lelkesen öleli keblére a megtért bűnösöket, ugyanis Szergej atya három évvel ezután már apát volt, abban a Ganina Jama nevű kolostorban, amit a cári család feltételezett nyughelye fölé emeltek. Az már meglepőbb kijelentés volt részéről, hogy Második Miklós cár azonos volna Jézus Krisztussal, de hittel hiszi, szentül állítja – innentől már az ortodox egyház döntse el, mi fér nekik bele és mi nem a vallási keretekbe.

Apátunk most egy nézeteltérés kapcsán elfoglalt egy apácakolostort, amiben szintén szolgált egy időben, de legalább haddal szállta meg.

Konkrétan: kozákokkal.

Szóval, az úgy volt, hogy Szergej atya imádja az összeesküvés-elméleteket, és az ortodox egyház már eleve több esetben vélekedett úgy – hivatalosan is – hogy a mostani világjárvány nem létezik. Szergej atya is így gondolta, misézett is minden intézkedés ellenére, aztán mikor szigorodni kezdett a helyzet, megvonták tőle a misézés jogát. Attól tört ki belőle a kozák vér, most a csapatai ellenőrzik a kolostort és azt üzente: csak akkor megy el, ha a rendőrség vagy a Nemzeti Gárda (Oroszországban is van ilyen) fegyverrel rákényszeríti. Ráadásul emberünk ismert ördögűző is, ami azonban kifejezetten haszontalan tudomány lesz a különleges alakulatokkal szemben. Egyelőre itt tart a helyzet, majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Van még hülyénk?

Van, ráadásul az Egyesült Államok elnöke!

Hülyénk volna bőven, helyünk nincs, de nem hagyhatjuk említés nélkül, miszerint megjelenés előtt áll a John R. Bolton, Donald Trump korábbi nemzetbiztonsági főtanácsadója által írt könyv a Fehér Házban töltött idejéről. Eddig kétszer akadályozták meg bírósági úton a megjelenését arra hivatkozva, hogy fontos államtitkokat sért, most talán kikerül a nyilvánosság elé – ha hihetünk a kiszivárgott részleteknek, az Amerikai Egyesült Államok legféltettebb államtitka az lehet, miszerint az elnöke hülye, mint a föld, reménytelenül az, viszont erről gyakorlatilag a bolygó minden lakosának tudomása van már, nem érdemes titkolni. Bolton szerint Trump:

Hszi Csin-pinget kérte meg, hogy segítsenek az újraválasztásában mezőgazdasági termények vásárlásával

egyetért azzal, hogy Kína koncentrációs táborokba zárja az ujgurokat, sőt, az oszakai találkozón azt mondta Hszi Csin-pingnek, hogy folytatnia kéne a koncentrációs táborok építését, mert ez „helyes dolog”.

azt hitte, hogy 15 éve volt a Tienanmen téri vérengzés, de még így is azt gondolta, túl rég volt ahhoz, hogy foglalkozzanak vele – ezt sikerült az esemény harmincadik évfordulóján mondania.

meg akarta szállni Venezuelát, mert szerinte az gyakorlatilag úgyis az Egyesült Államok része szerinte

megkérdezte, Finnország Oroszországhoz tartozik-e (egy jó ideje nagyon nem, sőt, bár nagy kár, hogy nem finn embertől kérdezte)

nem tudta, hogy Nagy-Britanniának vannak atomfegyverei

azt pedzegette, hogy el kellene törölni az elnöki mandátumkorlátot

egy elejtett mondatában azt mondta, kivégeztetné a kellemetlenkedő újságírókat

börtönbe szerette volna záratni John Kerry volt demokrata külügyminisztert

És ez még csak az apraja, az előzetes, amit kiszivárogtattak. Most már bárhogyan is, meg fogom szerezni a kötetet, kerül, amibe kerül.

Ezt fogták a hülyecsapdák csak tegnap meg ma, a heti termést el se tessék képzelni.

Szerintem már ki se kéne rakni ezeket a kelepcéket.

Annyi a hülye, hogy maguktól is beugrálnak a zsákba, csak győzzük cipelni őket.