Szele Tamás: Háromhetes ciklusok?

Érdekes kísérlet tanúi lehetnek ma a Zóna olvasói, ugyanis megpróbálkozom a negatív hír fogalmának bevezetésével. Ugye, egy hírrel kapcsolatban mégis az lenne a legfontosabb, hogy mi történt, ellenben egyre több az olyan információ, ami azt tartalmazza, mi nem történt és mégis fontos, tehát be kell számolni róla.

Ne tessék nevetni, nem olyan vicces ez, vért izzad az ember, míg megmagyarázza. Sőt, ebben benne vannak korábbi, nagy izzadásaink, amikor ugyanez volt, vagyis az volt a hír, miszerint Kim Dzsongun eltűnt, a nyomravezetőnek nem jár jutalom, aki megtalálja, igyekezzen megszabadulni tőle.



No igen, csakhogy a korábbi, idén május másodikáig tartó, körülbelül három hetes periódusban, melynek során az észak-koreai vezető vagy itt volt, vagy amott, esetleg az sem kizárható, hogy teljesen máshol, egy menekült (méghozzá valószínűleg magas rangú ember, talán párfunkcionárius vagy katonatiszt, netán orvos) híradása alapján azt találgatta az egész világ, hogy meghalt-e a különös frizurájú, korpulens Rakétaember. Ugyanis az hírlett – és a dél-koreai sajtón, majd az ottani politikai körökön keresztül bejárta a pletyka az egész világot – miszerint Kim Dzsongun szívműtéten esett át, mely rosszul sikerült, és vagy belehalt, vagy olyan kómában fekszik, hogy hozzá képest a filodendron hiperaktív kölyökmacska, és ez most már így is marad. Persze azonnal felvetődött a világpolitikában is, a világsajtóban is az utódlás kérdése, majd el is dőlt: ugyanis május másodikán megkerült a csibész: hosszas szenvedés után, eszméletét sem visszanyerve megnyitott egy műtrágya-gyárat Szuncsonban és rövid közszereplés után újból elnyelte a föld.

Akkor nincs hír, valószínűleg csak elvonult a világtól, miért, miért nem, ő tudja, öröklés pláne nincs, úgy állunk mi, mármint a világsajtó, mint az egyszeri gyakornok, akit vidéki színházi bemutatóra küldtek tudósítani, de az anyag helyett egy táviratot küldött:

Csillár leszakadt, hetvenkét halott, bemutató elmaradt, nincs miről írni”.

Ahogy egy ilyen tömegbaleset esetében, úgy Észak-Koreáról is mindig van mit írni, bár ez az ország balesetnek kissé elhúzódó, igaz, tömegesnek mindenképpen mondható.

Nekem magamnak az volt a véleményem, hogy egyáltalán nem biztos, miszerint a valódi Kim Dzsongunt láttuk Szuncsonban, de ha az igazit, annak sincs jelentősége: a három hetes távolléte alatt, melynek során az állam igazgatásában sem sok részt vett, pontosabban semennyi sem, nem omlott össze a rendszer, így aztán bebizonyosodott, hogy az észak-koreai diktatúrában rá tulajdonképpen semmi szükség, elhaldokolnak nélküle is.



És itt húztam én is egy vonalat meg a világsajtó is: míg egyéb, említésre méltó dolog nem történik, nem volt értelme foglalkozni a kérdéssel. Legalább egy ideig nem kell KCNA-t meg Rodong Sinmunt olvasni minden nap, mert komoly próbája az a sajtómunkás idegrendszerének, meg kell hagyni.

Erre fel most az történt, hogy nem történt semmi.

Na, de milyen fontos ez a semmi!

Szóval, Kim Dzsongunt a műtrágyagyár megnyitása óta megint nem látta senki. És ott is csak a vörös szalagot vágta át, a nyitó beszédet már Pak Pongju, a Politikai Bizottság tagja, a KNDK Állami Ügyek Bizottságának alelnöke és a Koreai Munkáspárt Központi Bizottságának alelnöke tartotta. Kim barátunk csak odament, vágott, fotózkodott és eltűnt újra, mint Petőfi a ködben.

Most is azért lett hír ebből az újabb eltűnésből, mert a dél-koreai újraegyesítési minisztérium szóvivője felhívta a figyelmet a jelenségre, ami érthető is, hiszen neki tényleg az a munkája, hogy Észak-Koreát figyelje. Igaz, azt is hozzátette, hogy ebből kezd rendszer lenni: januárban is eltűnt a Rocket Man három hétre, akkor azért nem lett belőle szenzáció, mert nem kélt halálhíre.

Hát mit művel ez az ember? Ugyanis visszakövethető, éspedig a Rodong Sinmun címlapja alapján, hogy mikor, hol jelent meg az utóbbi időkben, világosan látszanak a kihagyások. Akkor nézzük.

A lista március 10-én kezdődik, mikor is egy nagy hatótávolságú tüzérségi ütegnek adott tűzparancsot „a fronton”. Ne feledjük: a koreai háború nem ért véget, a két ország nem kötött békét, csak fegyverszünet van, ezért hívják az egész ország bármely pontját frontnak. Végül is hívhatják, aminek akarják.

Három nap múlva megismételte ezt a mutatványt, gondolom, a nagy érdeklődésre való tekintettel, a tüzérség hetes és kilences egységénél. Öt nap pihenő következett, majd az épülő phenjani általános kórház alapkőletételénél jelent meg, ahol véletlenül nem adta ki a tűzparancsot – pedig abban az országban, ha ő mondja, az alapkő is elsült volna! – hanem megejtette az első kapavágást és beszédet mondott. Huszonegyedikén és huszonkettedikén újból a hadseregben turnézott, ebből a második fellépés az érdekes, mert akkor egy rakéta indítását tekintette meg.

És itt jön tizenkilenc nap vakáció.

Április tizedikén kerül elő, naná, hogy egy aknavetős egységnél, két nap múlva benéz a légierőhöz is, majd este megtartja a Politbüró idei ülését (amin éves hatályú döntések szoktak születni) és újból eltűnik május másodikáig.

Azóta megint nem látta senki.

Világos tehát: valami olyasmivel foglalkozik, ami körülbelül három hetes turnusokban köti le. Ez lehet gyógykezeléstől cápahalászatig bármi, de mégis, olyasmi kell legyen, amit valamiért titkol. Ennyi derül ki a Rodong Sinmunból, most vegyük elő a KCNA-t, a hivatalos hírügynökség anyagát, hátha abban van valami utalás esetleg.



Hát… a tegnapi vezető hír az, hogy – esküszöm, nem marháskodok! – „1974-ben Kim Dzsongil ellátogatott egy farmra…” Jó, tartós hír, ahogy elnézem, negyvenhat évig friss maradt. De ne panaszkodjunk, ugyanis Kim Dzsongun tegnap igenis művelt valamit, ha nem is sokat: állítólag dísztáviratot küldött az ország egy századik életévét elérő polgárának, U Inszun asszonynak – ha ugyan ő küldte, mert az ilyen repiügyekhez bőven elegendő a titkársága, tán még sok is. Azért a KCNA tudósításának van egy keserű része a végén:

U Inszun nyugdíjas korában is aktív életet él. Élvezi a szocialista rendszer egészségügyi ellátását, rendszeres orvosi vizsgálatokra jár, és ügyel étrendjének kiegyensúlyozottságára. Kedvenc étele a szilvafa kéregporából készült tészta, egy helyi specialitás.”

Azért… ahol egy százéves asszonynak fakéregből készült tészta az ünnepi étel…

Igazán itt volna az ideje annak, hogy Kim Dzsongun ne csak három hetekre tűnjön el, hanem örökre.

A rendszerével együtt.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!