Szele Tamás: Fortunate Son

Akkor ma az amerikai elnökválasztásokról fogunk beszélgetni, kicsit szóba kerül Vietnam is, meg persze Donald Trump emigrációja, melyhez innen is sok szerencsét kívánunk a POTUS-nak.

Valószínűleg élete élménye lesz, és sok tapasztalattal gazdagítja majd ezt a színes egyéniséget. Pénzzel már nem érdemes gazdagítani, az van neki.

Sajnálom, ha bárkit zavar azon nézetem, hogy Donald Trump nem politikus, hanem egy nagyra nőtt és elkényeztetett kölyök, akinek annyi fogalma van az élet reális dolgairól, hogy hozzá képest egy nagycsoportos óvodás valóságos Jack London és Mark Twain egy személyben. Ez minden hivatalos ténykedésén meglátszik, gyakorlatilag sikerült az alapok alá visszabontania az Egyesült Államok teljes külpolitikai doktrínáját és diplomáciai testületét, majd a saját pillanatnyi rokon- és ellenszenveivel helyettesítette évek, vagy inkább évtizedek, ha nem évszázadok munkáját.

Amerikai elnök működése még soha nem volt ennyire ellentétes az amerikai alkotmánnyal – de álljunk is meg, épp az ottani választási kampány finisében vagyunk, a többi érdemeit elmondják ottani méltatói, jó kedvvel is, bőséggel is emlegetve az elnöki erényeket.

Hát hiszen épp arról beszélek, amiket róla mondanak – meg amiket ő mond ebben a kétségtelenül felfokozott idegállapotában. Merthogy, amint Pesten mondanák, „idegállapotba került”, roppant magabiztos akar lenni, csak ezt nagyon rosszul adja elő. Most is elszólta magát egy georgiai kampányrendezvényen, mikor szóba került Biden esetleges győzelme:

„– El tudnák képzelni, hogy veszítsek? Nem érezném túl jól magam. Talán még az országot is el kéne hagynom, nem is tudom…”

mondta Donald Trump a Business Insider tudósítása szerint. 

Hát emigráns orosz hercegről már hallottam, de emigráns amerikai elnökről most először. Nem kétlem, hogy sokan akarnák törleszteni a számlájukat nála, ha elbukna, csak épp az Egyesült Államok elnökeinek életük végéig kiemelt védelem jár, szóval nem volna rá mód. Arra viszont igen, hogy megszámlálhatatlan zavaros ügyei közül néhány miatt bíróság elé állítsák. Szóval, nem a bosszútól tart ő vereség esetén, hanem a független bíróságtól, és erre akad néhány oka, meg kell hagyni. Azonban… hova emigrálna?

Mexikóba stílszerű volna illegálisan be- illetve kivándorolnia, amúgy is cowboynak képzeli magát, aki, ha meggyűlik a baja a seriffel, átlovagol a Rio Grande gázlóján és a túloldalról integet gúnyosan az üldözőknek – oh, wait, a túloldalon már várnák. Sok ezren vagy tízezren várnák, borotvaélesre fent machetékkel, azok, akiket ő toloncoltatott ki, nem ritkán családokat is szétszakítva. Nem, Mexikóban olcsó az emberélet és sok a haragosa, oda inkább ne menjen.

Akkor talán Kanadába? Oda volt szokás menekülni a vietnami behívó elől, békés, civilizált hely… Hát, nem tudom, Trumpnak nem okos elővenni a vietnami kártyát sem. Én mostanság egy, a Zónán rövidesen megjelenő interjún dolgozom (nemsokára kész is), melynek tárgya a vietnami háború és olyan egy hete rengeteget foglalkozom a témával, lassan komoly vizsgát tehetnék a Tet-offenzívából, a párizsi békéből, vagy a háború után gyanúsan köddé váló Vietkong szomorú sorsából, de ezekről majd magában az írásban lesz szó.

Korabeli koncertplakát

Hanem azon nagyon csodálkoztam, hogy Trump gyűlésein eddig – mint kiderült, engedély nélkül – sokat szólt a Creedence Clearwater Revivaltől a Fortunate Son (Szerencsefiak) című szám. Nekem különös volt, hiszen értem a szövegét, azt nem értem, hogy az amerikai, angol anyanyelvű közönségnek hogyan nem tűnt fel: ez a szám éppenséggel Trumpot kritizálja, ugyanis minden sora róla szól! És nem mond szépeket a Trump-féle alakokról. Őket nevezi szerencsefiaknak. Ez bizony háborúellenes himnusz volt akkoriban. Hogy is van csak az a szöveg (elnézést, ha a hevenyészett fordítás kissé suta, a szám jelentése, értelme most fontosabb, mint a formája, metruma)?

Some folks are born made to wave the flag

Ooh, they’re red, white and blue

And when the band plays Hail to the Chief

Ooh, they point the cannon at you, Lord”

Magyarul:

Van, aki zászlóval kezében születik

Ó, nagyon piros, fehér, kék

És ha a zenekar az elnöki himnuszba kezd

Ágyúval az Istent is célba vennék”

Hm, bizony, bizony… a „Hail to the Chief” történetesen tényleg az Egyesült Államok elnöki himnusza, azt csak az elnöknek szabad játszani.

Some folks are born silver spoon in hand

Lord, don’t they help themselves, no

But when the taxman come’ to the door

Lord, the house lookin’ like a rummage sale, yeah”

Vagyis:

Van aki ezüstkanállal szájában születik

és soha nem segít magán

De ha az adószedő kopog az ajtaján

meg is esküszik: lakása turkáló csupán”

Kinek is voltak komoly adócsalásai, ki vallott be nevetségesen alacsony jövedelmet? Ja, igen. Trump. 

Yeah, some folks inherit star spangled eyes

Ooh, they send you down to war, Lord

And when you ask ’em, How much should we give?

Ooh, they only answer More, more, more!”

Fordításban:

Van aki csillagot-sávot lát csupán

és háborúba küld titeket

Mikor megkérded, mennyi lesz elég

csak annyit válaszol: adj még, még, még”

Hát, ez is stimmel… nem tudni, ki volt az a géniusz, aki ebből kampányhimnuszt kreált Trumpnak, de megérdemelne egy citromdíjat (azzal a másik kiváló és rátermett kampányszakértőjével együtt, aki orosz harci eszközökkel díszítette az egyik választási plakátját). Annyi biztos, hogy John Fogerty, a Creedence Clearwater Revival Band énekese letiltotta ennek a számnak a további használatát minden politikai gyűlésen, és igaza volt. 


MiG-29-esek a tengerészgyalogság fölött a választási plakáton

Erről a dallamról Amerikában mindenkinek Vietnam jut eszébe, annak is, aki ott volt, annak is, aki nem. És hát – mint a Business Insider egy korábbi írása bizonyítja – Trump elnök ötször úszta meg halasztással a sorozást, de bizony Biden is hasonlóképpen intézte akkortájt az élete menetét, mindketten ellógták a háborút. Egyiküknek sem állna túlzottan jól, ha most a háborús veteránok szavazataira ácsingóznának, de mivel mindketten szerencsés vagyoni helyzetüknek, tekintélyes, nagy hatalmú családjuknak köszönhetően maradtak ki a konfliktusból, még a veterán hippik voksait sem szerezhetnék meg.


Kettejük között az a különbség, hogy Trump emlegeti Vietnamot, mintha nem volna ez mérhetetlenül kínos az ő helyzetében és múltjával, Biden ezzel szemben bölcsen hallgat róla.

Nem tudom, melyikük fog nyerni, de vannak reményeim és sejtéseim.

Trumpra nagyobb összegben már nem fogadnék.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!