Szele Tamás: Felhőbukfenc Koreában

Mivel Kim Dzsongunról volt szó az elmúlt napokban kétszer is, egyszer, mert nem találtuk, egyszer pedig, mert megtaláltuk, maradjunk még egy kicsit a Remetekirályságban. Méghozzá könnyedebb téma kapcsán, ha ilyen egyáltalán létezik ott.

Az ugyanis itt a kérdés, hogy Kim Ir Szen volt a Majomkirály, avagy mégsem?

Ezt meg kell magyaráznom. A Majomkirály, vagyis Szun Vu-kung a kínai irodalom és legendák kedves alakja, róla szól a nagy, első klasszikus regény, Vu Cseng-en remeke, a Nyugati Utazás is. Szun Vu-kung valamiféle félig isteni, félig démoni lény, aki ráadásul kőtojásból kelt ki a Virág-gyümölcs hegyen, és később is igen sok érdekes dolgot művelt, melyeket elbeszélni pontosan száznyolc fejezet volna. Miránk most annyi tartozik, hogy még fiatalon, mielőtt halhatatlan lett volna, kitanulta Szubhúti pátriárkától többek között a felhőbukfenc művészetét is, aminek segítségével csak felbucskázott a levegőbe, és hihetetlenül rövid idő alatt óriási távolságokat volt képes megtenni.



Szép tudomány ez, egy majomkirálynak főleg elengedhetetlen. De hogyan jön ő Kim Ir Szenhez?

Csak úgy, hogy olvasom ám tegnap a 24.hu-n:

Meglepő tényt közölt az olvasóival az észak-koreai állami sajtó. A kormánypárt hivatalos lapja, a Rodong Shinmun szerdán megjelent cikkében tagadta, hogy az államalapító Kim Ir Szen képes volt egy teleportáláshoz hasonló mitikus harci technika alkalmazására.

Az úgynevezett chukjibeop, azaz a térhajlítás képessége segítségével szempillantás alatt lehet az ellenfél mögé kerülni, és az Észak-Koreában terjedő mítosz szerint ezt Kim Ir Szen is tudta használni, amikor gerillacsapatok vezetőjeként harcolt a Koreát elfoglaló japán csapatok ellen.

A valóságban egy személy nem tud hirtelen eltűnni majd megjelenni a tér meghajlításával – írta az észak-koreai állami lap.” (24.hu)

Hej, hogy én ezt nem láttam, pedig olvastam Rodong Shinmunt tegnap is, tegnapelőtt is… persze, levehették. Lássuk a forrásokat! Igen, a dél-koreai Yonhap hírügynökség vette észre, még huszonegyedikén, ők kiáltották világgá, a Rodong Shinmun azóta törölte, azért nincs meg az eredeti – de elhiszem én így is, hogy ott volt.




Hasonlítana a Remetekirályságra.

Ezt a chukjibeopot eddig még nem hallottam, de szomorú, hogy kihagyták a hivatalos legendáriumból, mert magyarázatot adna egy ellentmondásra (szerintem azért is használták eddig). Szóval, a hivatalos, phenjani változat szerint Kim Ir Szen vezette a koreai nép dicsőséges partizánháborúját, és lényegében véve egymaga verte ki a japánokat. Hogy mit vagy kiket vert ki egymaga, az kérdéses, vagy még csak nem is az: ugyanis moszkvai forrásokból tudjuk, hogy a szeretve tisztelt nagy vezér az 1940-es évek elején a Szovjetunióba menekült, és még a Vörös Hadsereg tisztjeként is szolgált. Mikor megalakult a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Moszkva számára problémát jelentett, hogy a Koreai Kommunista Párt vezetése 1945-ben Szöulban tevékenykedett, nem bíztak bennük, és ezért cserélték le őket könnyen kézben tartható moszkovitákra Kim Ir Szennel az élen. Hogy aztán későbbi önéletrajza alapján a Nagy Vezér 1941 és 1945 között egyszerre volt Moszkvában és a Pektu-hegyen, mint golyóálló hős, az kelet-ázsiai szemmel egyáltalán nem is olyan lehetetlen.

És ha a chukjibeopot is tekintetbe vesszük, akkor szó szerint ugrált a két ország között. Aki golyóálló, az miért ne ugrálhatna? Sőt, nem is csak Kim Ir Szen volt képes erre! Fiáról, Kim Dzsongilről külön diszkószámot írtak, aminek az a refrénje, hogy „A generális chukjibeopot használ!”

Úgy látszik, öröklődtek a paranormális képességek, ahogyan a hatalom is. Itt a zeneszám, angol felirattal, nem csalás, nem ámítás, mintha csak egy müncheni stúdióban vették volna fel a hetvenes évek végén: mondjuk lehet, hogy így is történt, csak az énekesek voltak koreaiak. Bár tudnak ők otthon is, maguktól is ilyent.

De vajon jó fordítása a chukjibeopnak a teleportálás?

Nem hinném, bár kézenfekvő lehetett. Aki azonban ismeri a kelet-ázsiai kultúrát, és utánanéz, látja, hogy míg a teleportáció esetében ami itt eltűnik, azonnal meg is jelenik amott, nem telik el közben idő, a chukjibeophoz azért kell egy kicsi. Nem sok, nagyon rövid időre van szükség, de csak eltelik valamennyi.

Márpedig akkor ez inkább rokonítható a kínai legendák felhőbukfencével, főleg, ha tudjuk, hogy Koreának és Kínának a legősibb időktől élénk kapcsolatai voltak, Ó-Csoszon királyságát is egy kínai nemes alapította, Csi-ce – még ha nem is az volt az első állam a félszigeten. Sőt, valamikor i. e. 108-ban egy ideig meg is szállta az országot Kína, szóval mindenképpen ismerniük kellett egymás legendáit, meséit. A kínai kulturális befolyás különben is annyira pregnáns általában, hogy nem egy kisebb nép, nemzetiség esetében átvette az eredeti kultúrájuk helyét, elannyira, hogy ez még akkor is megtörtént, amikor történetesen a kis nép nyomta el a nagyot, kínait: a mandzsu Csing-dinasztia már száz évvel a trónralépte után úgy elfelejtette az anyanyelvét is, a történetét is, annyira kínai, sőt, han lett, hogy külön össze kellett gyűjteniük a hagyományaikat, míg még élt ember, akitől meg lehetett kérdezni.



Szóval: a chukjibeop az sem nem térhajlítás, sem nem teleportáció, hanem egyszerűen felhőbukfenc.

És épp annyira létezik az egyik, mint a másik, még ha ez a kis sport meg is magyarázná, hogy lehetett Kim Ir Szen egy időben Moszkvában és a Pektu szent hegyén.

Persze az is igaz, hogy okos ember 1948 után Északon nem tett fel ilyen különös kérdéseket, nem firtatta a csodák mikéntjét, miértjét, ráhagyta a Rodong Shinmunra, ha chukjibeop, akkor legyen chukjibeop.

Engem csak egy dolog zavar.

Ha Kim Ir Szen nem volt képes mégsem a felhőbukfencre, akkor lehet, hogy golyóálló sem volt? Mert azt is írták ám róla. És mivel tudjuk, hogy az eredeti Majomkirály, Szun Vu-kung kőből volt, ezt a tulajdonságát is magára ruházta a koreai diktátor – tény, hogy minden kőmajom alapvetően golyóállónak tekinthető, hiszen a lőszer nem tesz benne kárt, maximum lepattan róla.

Szörnyű gyanú támadt bennem, csak itt, Európában merem egyáltalán leírni.

Lehet, hogy nem Kim Ir Szen volt a Majomkirály?

Bár majomnak is, királynak is szokták mondani.

Egy legendával kevesebb. Pedig elképzeltem a Szeretve Tisztelt Nagy Vezért, amint sietve bukfencezik a felhők között.

Én mondom, ezért fejek fognak hullani a Rodong Shinmunnál.

Ha ugyan nem hullottak már.

Bár tömeges kivégzések nem lehettek a szerkesztőségben, ahogy elnézem a mai vezércikk címét, az alapemberek a helyükön vannak és dolgoznak:

Gyorsítsuk fel gazdasági felépülésünk Nagy Menetelését belső erőforrásaink teljes számbavételével!”

Na, akkor nagy baj nem lehet, maximum pár munkatársat vihettek el.

A rendszer zavartalanul folytatódik, chukjibeop nélkül is.