Szele Tamás: Egy kis spekuláció

Zavaros vizekre indulunk most, több lesz ebben az eszmefuttatásban a spekuláció, mint a tény, de nem is lehet másként: hiszen alig tudunk valamit a Schmidt Mária-ügy hátteréről. Annyit tudunk, hogy tegnapelőtt miért, miért nem, de felmondott a XXI. Század Intézet összes munkatársa az egyetlen Deák Dániel vezető elemző kivételével.




Pont most, pont az önkormányzati választások kampányának dandárjában. Ezt az intézet vezetője, Schmidt Mária kissé drámai hangvételű Facebook-közleményben kiáltotta világgá:

„Sajtóközlemény

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány fenntartásában működő XXI. Század Intézet munkatársai, köztük Lánczi Tamás, az Intézet igazgatója a mai napon váratlanul és puccsszerűen, azonnali hatállyal, indoklás nélkül felmondta munkaviszonyát.

A munkatársak döntése kockáztatja a XXI. Század Intézet tevékenységét, különösen az önkormányzati választási kampány előtt végzett kutatások publikálását, valamint a Kormány által meghirdetett, „30 éve szabadon” Emlékév egyes programjainak megvalósulását.

Bár az igazgató és néhány munkatárs döntése nehéz helyzetbe hozza a Közalapítványt, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a XXI. Század Intézet a vállalt feladatait zökkenőmentesen végezze.

Schmidt Mária”

Ejnye. Hát mi lehetett a baj? A kormánysajtó hallgat, mint a sír, náluk ez meg sem történt, ami érthető, a független meg találgat, mert a történtek nagyon nem logikusak. Elvileg erre nem kerülhetett volna sor, hiszen, ha megnézzük az intézet ars poeticáját, azt látjuk:

„A XXI. Század Intézet a nemzeti szuverenitás, a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság és a keresztény kultúra mellett elkötelezett gondolkodók közössége.

Hiszünk a gondolatok erejében, a gondolkodók felelősségében, a közéleti részvétel fontosságában. Hagyományaink és értékeink védelme folyamatos megújulást kíván. A múlt ismerete a jövőnket gyarapítja, jövőképünket a múltunk alakítja.”

Ilyen felelősen gondolkodó, bölcs emberek tán csak nem kapnak össze minden apróságon? Valami különös lappanghat itt a mélyben, ráadásul Schmidt Mária utóbbi időben több pozícióját is fel kellett adja, először a Figyelő került ki a felügyelete alól, majd a Sorsok Háza projektből rakták ki. Mintha csak haragudna rá a Végzet. Vagy ha nem a Végzet, akkor valaki más. És ez néha rosszabb.



Ugyanakkor azok, akik a felmondások hírére „újabb G-napot” kiáltottak, orbitálisat tévedtek. Egyrészt, már az eredeti G-nap sem volt valami forradalmi megmozdulás, akkor és ott egyszerűen Simicska gazdasági és ésszerűségi elvei ütköztek össze Orbán Viktor politikai-ideológiai-hatalomgyakorlási elvárásaival, csak ezt majdnem mindenki félreértette, és a magyar ellenzék nagyobbik része hosszú, tömött sorokban elindult Simicska Lajos hátsó fele irányába, lingváris tisztogatás céljából.

Aztán nem lett atombomba, amint soha nem is volt, és az egész történet bevonult a magyar belpolitika legendái közé. Csak az gondolhatott most újabb G-napra, aki akkor is azt hitte, most is azt hiszi, hogy Simicska és sajtómunkásai annak idején lelkiismereti okokból lázadtak fel. Ördögöt, kérem: gazdasági okai voltak annak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a G-nap után megújuló Simicska-sajtóban ne dolgoztak volna derék, tiszta szívű és lelkiismeretes kollégák, nagyon is dolgoztak – csak őket már a fordulat után vették fel. Azokra pedig, akik előző nap még istenként tisztelték a miniszterelnököt, másnap pedig spermaként nevezték meg, szót sem fecsérelnék: ők a nagymamájuk csontvázát is eladnák egy ötforintosért.

De itt és most nem volt sem anyagi, sem lelkiismereti okokból G-nap. Itt egyszerűen felállt egy stáb, és kész. Azért kezd lenni magyarázat – hogy az Index csodálatos (és nem kissé finomkodó) címét idézzem:

„Nem volt meg a kémia Mária és Tamás között”

Hát, ezek szerint még az a jó, hogy házasok nem voltak… Szerencsére az írás pontosabban is kifejti, mire gondolt a szerző:

„Mária nem volt elégedett Tamás teljesítményével, Tamás viszont úgy érezte, hogy mindent megtesz, ráadásul nem kap világos utasításokat.”

Azért így már érthetőbb. Ez a kormánymédia régi betegségére hasonlít, a rossz szervezettségre. Tudniillik arra, hogy ha tőlük függetlenül történik valami, és azért a dolgok többnyire tőlük függetlenül esnek meg, kapkodni kezdenek. Rendszeresen előfordul, hogy adott eseményeket képtelenek egységesen vagy akárhogy is értelmezni központi direktívák híján, ugyanis az lehet, hogy kézivezérlés alatt dolgoznak, de a vezetőik gyakran megfeledkeznek arról, hogy nekik vezérelni is kéne… Így születnek aztán az elszabaduló sajtókampányok, amiket megállítani is nehéz, legalábbis tekintély- és arcvesztés nélkül, hiszen – vegyünk egy aktuális példát – a kormánynak nincs egységes környezetvédelmi stratégiája, így a sajtójának sincs koherens álláspontja ez ügyben, a környezetvédők náluk egyelőre baloldali anarchisták, Soros zsoldjában, aztán mikor Áder vagy maga Orbán időként nyilatkozik egyet az ügyben és reálisnak mondják a környezeti problémákat, visszavesznek a gázból, hogy két nap múlva újra beletapossanak.



Itt is valami hasonló játszódhatott le. Elmaradtak a részletes, pontos, szabatos utasítások, ellenben elvárások voltak, márpedig ez így nem működhet. Az Index szerint:

„A konfliktus a rendszerváltás-emlékév körüli feladatok szervezésében öltött testet, Schmidt úgy érezte állítólag, hogy nem halad megfelelő ütemben a projekt, amelyben konferenciák, előadások és egyéb események lebonyolítása is beletartozik.”

Hát persze, nem elég annyit mondani: „legyen konferencia”, illenék azt is tudni, hol, mikor, miből legyen és ki vegyen részt rajta. Bármit is vezetünk, az irányítás ugyanúgy munkaigényes, mint a végrehajtás, legfeljebb a feladatok nehézsége és minősége tér el. Nekem is volt nem is túl rég olyan főszerkesztőm-laptulajdonosom, akinek elvárásai voltak, számosak, sőt, naponta újabb őrültségeket talált ki, kikövetelte a túlmunkát és időnként belenyúlt a már kész, elvégzett feladatokba is, hogy bonyolítsa a helyzetet, ugyanakkor a fizetés nem volt erős oldala és akkor még finoman fogalmaztam. Én is úgy döntöttem fél év után, ahogyan Lánczi most: felálltam és felmondtam. Legfeljebb Lánczit jobban és pontosabban fizethették, mint engem.

Nyugodjon meg mindenki: nem, nem tört ki a forradalom a rendszer értelmiségi elitjében, nem szállta meg őket a Szentlélek, de még a korcsma gőze sem – a profi zsoldosok lázadtak fel az amatőr vezetés ellen.

A részleteket nem ismerjük, de magam is csodáltam volna, ha hirtelen pont a XXI. Század Intézet legénysége támadja meg a Bastille-t. Ellentmondott volna összes eddigi ismeretemnek a világ természetéről.

Nos, ez is egy olvasata a történteknek.

Még az sincs kizárva, hogy így volt.

Meg az sem, hogy egészen másképp.

Mondtam az elején, hogy több lesz ebben az írásban a spekuláció, mint a tény.

Szele Tamás

Kapcsolódó: Schmidt Mária rejtvénye

(Kiemelt kép: Schmidt Mária és Lánczi Tamás egy régebbi felvételen – Fotó: MTI)