Szele Tamás: Csőcselékváltás

Kérem, azzal nem mondok nagy újságot, hogy kis ország vagyunk, nekünk csak egy csőcselékre telik, esetleg, ha jó volt az aratás és ünnepnap is van (vagy önkormányzati választásokat tartanak), akkor kettőre. A magyar történelem úgy alakult azonban, hogy név szerint ritkán tudjuk megnevezni a csőcselékünket – de most éppen képesek vagyunk rá.




Felhívnám azonban arra a figyelmet, hogy így is csak egy csőcselék van ügyeletben, ugyanis mintha leváltották volna az egyiket a másikkal: persze, hogy az önkormányzati választásokról van szó, hát beszél magyar ember mostanság egyébről? Beszélne, de nem hagyja a többi jó magyar. Szóval, az egész helycserés szemétszállítás azzal kezdődött, hogy Kulcsár Gergely jobbikos politikusnak eszébe jutott, hogy Debrecenbe kéne menni, azonban nem pulykakakas beszerzésének céljából, mely ebben a szép városban azért némi szervezéssel, de bármikor megoldható, hanem egyéni önkormányzati képviselőjelöltként szeretett volna indulni. Hogy miért pont Debrecenben? Mert jóllehet Kemecsén született, de öt éves kora óta debreceni. Az illetőségével nem is lett volna baj, annál több volt magával az emberrel, ugyanis Kulcsár bizony antiszemita megnyilvánulásairól volt hírhedett már évek óta.

Annyira eluralkodott rajta ez a téveszme, hogy bizony ő volt az a jobbikos pártember, aki 2012-ben beleköpött a holokauszt Dunába lőtt áldozatainak emlékére a rakparton felállított vascipők egyikébe, majd erről humorosnak szánt levélben tájékoztatta jobbikos politikustársait. Ez az e-mail 2015-ben kikerült a párt belső és titkos levelezőlistájáról – mert Hunniában nem lehet titkot tartani – így be is mutathatom, mi kedvest, szépet írt ez az ember:

„Mindenkinek ajánlom, hogy ha szomorú vagy fáradt, látogasson el ide, meg jön a kedve folytatni a munkát, amit őseink sajnos nem fejeztek be!”

Egy másik, ugyanerről a listáról származó körlevele sem különb:

„Annál is inkább lényegi kérdés ez, Baráth Zsolt képviselőtársunk kiváló felszólalása miatt meg van rá az esély, hogy valamelyik biboldó-bérenc frakció kezdeményezni fogja, hogy felállva emlékezzen a Ház a kamukauszt állítólagos áldozataira. Akkor mit teszünk?”

Abban azt hiszem, minden jóérzésű ember egyetért, hogy ezt a figurát levelezése alapján sem Debrecenben, sem máshol nem szabad semmiféle közhivatallal megbízni, ideértve a falusi gyepmester tisztségét is. Mármost ezek az irományok már négy éve közismertek voltak, bejárták az országos sajtót, mindenki tudhatta, ki is az a Kulcsár Gergely – mégis sikerült valahogy elérnie, hogy az alföldi nagyvárosban a Momentum–LMP–Jobbik színeiben jelöljék. Fel is zúdult, aki csak tudott, Kulcsár – állítólag saját döntése alapján – visszalépett, noha a szorgos aktivisták már össze is szedték neki az induláshoz szükséges ajánlásokat.

Bocsánat, de nem hiszek abban, hogy pont most, pont ebben a helyzetben szállta meg őt a Szentlélek, galamb formájában vállára ült és hősünkből ettől kitört az őszinte bűnbánat, megszaggatta ruháit, fejére hamut hintett és háromszor körbejárta térden Canossa várát. Visszalépett ő, mert a felhördülés miatt kényelmetlenné vált a pártszövetség számára. Mely pedig abban bízott – némi joggal – hogy a magyar választópolgár politikai memóriája rosszabb az aranyhalénál, és hátha nem fognak emlékezni, ki is az ő jelöltjük.

De emlékeztek, igaz, nem a választók, hanem a sajtó és az általa megalázottak.



No jó, Kulcsártól szabadultunk, de azért nem maradtunk csőcselék nélkül, pár óra sem telt belé, és megtörtént a csőcselékváltás, mármint a jelölti listán, van újabb mákvirágunk.

Edelényből jelentkezett a hírhedett Molnár Oszkár, miszerint újból indul a polgármesteri székért, igaz, ő legalább nem ellenzéki színekben (nahát, ezt kihagyták), hanem „függetlenként”, ám a Fidesz-KDNP támogatásával.

Róla azt lehet és kell is tudni, miszerint még 2010-ben kizárták a Fideszből, vállalhatatlanul rasszista kijelentések miatt, jóllehet még országgyűlési képviselő is volt akkortájt. De hát mit bírt mondani? Mi az, amitől a Fideszből kizárják az embert 2010 után?

Én azt tudom, hogy engem 1993-ban miért zártak ki – azért, mert csak, meg mert liberálisan gondolkodtam, de nem is kapaszkodtam a visszavételemért, azóta sem voltam párt tagja, nem is leszek. De miért zárták ki Molnárt, miket beszélhetett?

Hát olyanokat, hogy Edelényben a terhes roma nők gyógyszereket vesznek be és gumikalapáccsal ütik a hasukat, hogy ártsanak a születendő gyereküknek, azért, hogy a beteg gyerekek után több segélyt kaphassanak.



De antiszemita is ez a derék jó ember, más alkalommal meg úgy nyilatkozott, miszerint:

„Szeretem Magyarországot, szeretem a magyar embereket és én előtérbe helyezem a magyar érdeket a globális pénztőke, ha úgy tetszik a zsidó nagytőkével szemben, ami be akarja kebelezni az egész világot és főleg Magyarországot.”

Hát, én, mint zsidó – mert az is vagyok, mellesleg – pillanatnyilag tényleg érzek magamban bizonyos bekebelezési szándékot, de nem Magyarország iránt, hanem tekintve, hogy mindjárt ebédidő van, valami kínai étel iránt, egyéb bekebelezéssel nem foglalkozom. És szerintem mások sem, legalábbis ilyen embert nem ismerek.

Molnár utóbbi időben viselt dolgai is megérnének egy áttekintést, ugyanis kissé könnyű kézzel bánik a reá bízott összegekkel: egy uniós forráson elnyert 25,7 millió forintból a felesége nem szörpházat, hanem családi házat építtetett, majd tavaly szeptemberben kétezer forintos vizitdíjat vezetett be a településen azok megbüntetésére, akik indokolatlanul fordultak a háziorvosi ügyelethez.

Dzsentri ez a javából. Antiszemita, cigánygyűlölő, szegénytipró, de még sikkasztó is, egyenest való az úri kaszinóba, kérem – mert minálunk olyan az úri kaszinó és az önkormányzati testület, hogy abba tisztességes embert tilos beengedni. Ha valahogy mégis bekerül, vagy el kell rontani, vagy ha az se megy, ebrúdon kell kivezetni.

Akkor összegezzünk: mi történt tegnap az önkormányzati jelöltek frontján?

Semmi különös, egy csőcselék kiment, egy csőcselék bejött.

A csőcselék létszáma változatlan.

Ezt hívjuk csőcselékváltásnak.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: Molnár Oszkár)