SzeleTamás: Az üzemzavar főpróbája

Kérem, nekem kezd az lenni az érzésem, hogy Magyarországon a választás – mindegyik! – nem egy politikai aktus, hanem valamiféle neurotikus roham, és mindegyik ilyen után súlyosbodik ennek a szegény, beteg országnak az állapota, az ápolók meg sehol. Elég belenézni a tegnapi és mai hírekbe, hogy az ember lássa: itt sürgősen orvosi segítségre lesz szükség.

Tarlós István tegnapi megafonos performansza például műfajilag majdnem besorolhatatlan. Mikor megláttam – és ennek semmi köze Tarlós vagy Tordai Bence politikai nézeteihez – először azt hittem, rosszul látok, aztán az az érzésem támadt, hogy én már találkoztam valahol ezzel a jelenettel.

Többször is.

Igen: amerikai rajzfilmek gyakori eleme a megafon: többnyire leordítja vele az egyik szereplő a másik haját közvetlen közelről, ami animációban jó poén, a gyakorlatban kicsit kivihetetlen volna. Tarlós mesterben azonban még él a játékos kisgyermek, ki valaha volt, ő nem feledkezett meg régebben a fakockáiról sem, most pedig kitört belőle a rajzfilmek rajongója, ugyanis Tordai Bence arcába tolta a hangosbeszélőt és úgy szidalmazta az urat. Hát, fergeteges poén volt, ismét jót mulattunk, vagyis nem annyira, mert ennek rajzfilmhez vagy burleszkhez van köze, de politikához semmi a világon – itt látható a jelenet, nem csalás, nem ámítás.

Azok sem voltak épp politikai érvek, melyeket hangoztatott:

„a választáson jól meg fogom verni a hazudós, tutyimutyi, tétova, mamakedvence főnökét!”

Ez a barokkosan hangzó mondat is jobban illik valami animációs film forgatókönyvébe, mint a politika világába, szóval ha ez a választási hadjárat, én inkább nézem helyette a Simpson családot, az ennél sokkal bonyolultabb és élvezetesebb is.

Mondjuk ilyesmiért a nyócker veretesebb kocsmáiban veret jár, de mint tudjuk, ez csak politika, közelében sincs az olyan fontos ügyeknek, mint a kocsmázás.

Ha valaki azt hinné, hogy Tordai Bence megpróbáltatásai ezzel tegnap véget értek, téved – később, mikor épp a Klubrádiónak nyilatkozott, rátámadt egy ismeretlen. Aki nem lehetett egyetemi díszdoktor, ugyanis elfelejtette azt, hogy kamera, mikrofon és fényképezőgép jelenlétében roppant egészségtelen dolog verekedni, ugyanis a felvételek tökéletes bizonyítékok lehetnek a tárgyaláson. Esetünkben nem lesz tárgyalás, mert Tordai úriember és nem tesz feljelentést, de azért egy kicsit már ő is unja a dolgot. Mint Facebook-bejegyzésében nyilatkozta:

„Miközben épp a Klub Rádióban beszéltem élőben Tarlós mai agressziójáról, a képen látható figura kötözködni, majd lökdösni kezdett (ez jól követhető az interjúban), végül megpróbált megrúgni és megütni. Annyit ért el, hogy jól belekapott a szemembe.

Egy feljelentést nem ér meg a dolog, de azért kiposztolom, mert elegem van mára az agresszív fideszesekből.”

Na jó, ezek szerint tegnap különleges világnap volt, főleg Tarlós közelében, napfolttevékenységgel, mágneses viharral és anticiklonnal, fogjuk rá, hogy ez okozta a szokatlan jelenségeket – de ma? Ma mitől történnek különös dolgok, úgy, hogy Tarlós a közelben sincs?

Megbolondult ugyanis egy időre a Választás.hu, a Belügyminisztérium által fenntartott központi választási nyilvántartó rendszer. Mint a 24.hu írja:

„…összekeveredtek a különböző települések és választókerületek adatai: a XVI. kerület indulói helyett például a VII. kerület jelöltjeit dobta ki a rendszer, a XV. kerületnél pedig a XIII. kerületieket, de a keveredések sem állandóak, megismételt keresésre új és új kombinációk bukkantak fel. Dunakeszi város polgármester-jelöltjeire rákeresve például a gyáli jelöltek listája jelent meg az oldalon, egy újabb frissítésre viszont már a kistarcsai jelöltek névsora tűnt fel ugyanott.”

A hibát körülbelül délelőtt tizenegyre sikerült elhárítani, de különös gondolatok környékezik elménket, sajátos érzemények, hogy fentebb stílben fogalmazzak. Ha összevetjük ezt a rendszerhibát azzal, hogy a héten kiderült: ismeretlen, ám állítólag észak-koreai hackerek törölték a Magyar Fejlesztési Központ összes adatát, visszavonhatatlanul, benne pótolhatatlan információkkal régi, mostani és eljövendő pályázatok támogatásairól, részleteiről, bevételeiről és kiadásairól, miközben az intézmény vezetője Spanyolországban volt, zarándokúton, hogy véletlenül se lehessen elérni, mikor szükség lett volna rá… és a biztonsági mentések ugyanazon a szerveren voltak, mint az eredeti adatbázis... akkor óhatatlanul is az az érzésünk támad, hogy nem való a magyar államnak a számítógép, játsszon inkább üveggolyóval, fakockával, bár ezeket a nem túl bonyolult készülékeket is képes lenne elrontani.

Ha ugyan rendszerhibát láttunk.

Mert az is lehet, hogy nem az volt.

Hanem ellenkezőleg, a választásokkor majd teljesen váratlanul bekövetkező üzemzavar főpróbája.

Hát mégis, hogy tetszenek gondolni? Pont egy váratlan üzemzavart nem tesztelnek le előre? Mi van, ha nem sikerül, és ott állnak, talpig hibátlan rendszerrel? Majd kézzel fogják meghamisítani az összes választási eredményt?

Nem, kérem, ez a huszonegyedik század, a digitális kor, nekünk megbízhatóan bekövetkező üzemzavarokra van szükségünk, ezt előre ki kell próbálni, hogy a meghibásodás ne hagyjon minket cserben a döntő pillanatokban.

Csak rossz volt a pillanat, éjjel kellett volna lebonyolítani a tesztet, mikor a sajtó alszik, bár lehet, hogy akkor is láttak neki, ám olyan sikeresen kavarták meg az adatbázist, hogy nem tudták helyrehozni késő délelőttig: ilyenek a mi kiváló szakembereink, ha egyszer ők meghibásítanak valamit, azt nem lehet egyhamar helyrehozni!

Megint egy mozgókép jut eszembe. Konkrétan a Tanú.

– Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!
– Ejnye, az álmatlan éjszakák…

Persze, az nyilvánvaló, hogy én tévedek, és nem kicsit vagyok rosszhiszemű, a választások tisztaságához kétség sem férhet és a rendszer megbízhatóan, hibátlanul működik.

Kivéve, amikor nem.

Hát, ez nekem akkor sem választási kampány, hanem tünetcsoport.

Ezzel már szakorvoshoz kéne fordulni és porokat szedni rá, hátha elmúlik.

Így csak súlyosbodni fog.

És még majdnem egy hónapig tart a krízis.

Szele Tamás