Szele Tamás: Az „új” Facebookról

Most népszerű téma következik, ugyanis szép részletesen kifejtem, mi a bajom a Facebook új külsejével. Milliók fognak velem együtt felsóhajtani, ugyanis alapvető, funkcionális gondokra szeretném felhívni a figyelmet. Konkrétan arra, hogy ez így nem Facebook.

Egészen mostanáig sikerült kiváltanom az új felületet egy kis bővítmény használatával, de este lebuktam: megtalálhatták az ellenszerét, nincs kegyelem, az új, egyszerű lelkek számára kifejlesztett felületet kell használnom, ha tetszik, ha nem. Ami – megengedem – általában nem lenne nagy különbség, csak ha az ember munkára használja a közösségi oldalt, egy rémálomba csöppen.

A Facebook pár éve komoly energiát és nem kevés pénzt fektetett abba, hogy a világsajtót a felületére csábítsa, de a Dörmögő Dömötörtől a Washington Postig minden orgánumot, kivétel nélkül. Ez a terv tökéletes sikerrel is járt, ami nekünk most már nagyon nagy baj, ugyanis Facebook nélkül már nincs online sajtó, a közösségi oldal az a felület, amin terjednek az írások, mintegy a papírt pótolja, amire a lapokat nyomták. Böngészőből, az orgánum saját honlapjáról szinte senki sem nyitja meg az írásokat, illetve csak a kollégák: az olvasó a Facebookon keresi, találja, olvassa a dolgokat.

Miért baj ez? Hiszen a sajtónak ingyen van, legfeljebb Mark Zuckerberg is profitál valamit, de elvben mindenki jól jár.

Kivéve a médiát. Az még megoldható, ha nem is könnyen, hogy egyes írásokat vagy orgánumokat akár teljesen előfizetéshez lehessen kötni, de alapvetően ingyenessé vált minden, ami felveti a kérdést, hogy miből fogunk élni? Mert amit az AdSense fizet a reklámokért, az meleg vízre sem elég, három hónap alatt értem el a húszezer forintos kifizetési küszöböt. És ha nem álhíreket közöl az ember, ez sokkal több nem is lesz, csodák nincsenek, csak hazugságok. Vagy fizetős és olvasatlan lesz egy lap, hiszen nagyon kevesen áldoznának akár havi ezer forintot is rá, így azonban a reklámbevételek is lezuhannak, vagy ingyenes és olvasott. A nagy halak, akik tudják finanszírozni a ráfizetést, tovább nőnek, a kicsik éhen vesznek.

A közösségi oldal is különösen bánik a médiával: a 2016-os Cambridge Analytica-botrány, az amerikai elnökválasztás orosz befolyásolása, az álhírek terjedése, a világjárvány, a Qanon-ügy mind-mind olyan döntésekre sarkallja a vezetőséget, amik a médiát korlátozzák. Hiszen egy algoritmus nem tudja megmondani, jót vagy rosszat írok én valamiről, szidom a frissen betiltott Qanon-konteót vagy dicsérem, ő a szót ismeri fel, és rossz esetben tiltja, mert „érzékeny” kifejezést használtam. Ami hosszú távon oda vezet, hogy a kényes témákról hallgatni kell inkább, mert szidni sem szabad, ha valami rossz, egyáltalán, említeni sem érdemes, különben jön a tiltás. A legjobb hír, ha nincs hír egyáltalán. Értem én, hogy szabadulni akarna Menlo Park most már a sajtótól, akármennyire is udvarolt neki, csak ebből a rossz házasságból már nincs menekvés, a platform nélkül nincs média, a platform meg hiába válna, ha már nem lehet.

Ez eddig is így volt, az új felület erre tett rá egy lapáttal.

Egy jó nagy, púpozott lapáttal, ugyanis eltűntek a csoportokról és főleg oldalakról érkező értesítések. Nem teljesen, de keresni kell őket.

Miért keresi az ember ezeket egyáltalán?

Utálatos foglalkozás, legszívesebben a szebeni hóhér hatáskörébe utalnám, keresgélje ő, ha lehet, olajmécsessel a kezében, de azért műveljük, mert a magyar sajtótörvény előírja.

Tudni kell, hogy a magyar sajtójog mindig kilométerekkel jár a technikai fejlődés és a lehetőségek mögött. Van törvényünk az álhírek ellen például, de ha egy álhír nem kapcsolatos a világjárvánnyal és személy szerint nem rágalmaz senkit, azt nem bünteti. Ha tehát azt írom mondjuk, hogy Kheopsz piramisa egy hatalmas ementáli sajttá változott az éjjel, ennek csak akkor van jogkövetkezménye, ha feljelent miatta az egyiptomi követség, különben, mivel Kheopsz nem fog panaszt tenni, megúszom. Van törvényünk a képmások sajtóközléséről és a közszereplőkről, még arról is, ki minősül közszereplőnek és milyen esetben, de a legrosszabb törvényünk mégis az, ami hiányzik.


Ami a kommentekről szólna.

A jog szereti az új fogalmakat régieknek megfeleltetni, tehát ha valaki kommentet ír, az olyasmi a magyar sajtójog szerint, mint a nyomtatott lapoknak írt olvasói levél, amit vagy közöl a szerkesztőség, vagy sem. Rendszerint még a feladó is jobban jár vele, ha nem közlik, de a különbség akkor is alapvető: az olvasói levél a print sajtóban mindenképpen átesik több moderáción is, látja a levelezési rovat vezetője, látja a napos szerkesztő, a korrektor, a tördelő, ha valami törvénysértő – mondjuk gyűlöletkeltő – van benne, ennyi szem csak észreveszi. De az online kommentet nem moderálja általában senki sem. Azt odaírja a szerzője, álnéven vagy a sajátján, mindegy is: és onnantól nem ő felel érte, hanem a lap.

Annak mintájára, hogy a print lap is felel a közölt levelek tartalmáért. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha az ember a nap huszonnégy órájában figyeli a kommenteket, mert elég, ha valaki odavág három percre egy súlyosan törvénysértő tartalmat, készít róla egy képernyőmentést, aztán tesz egy feljelentést a bíróságon: a kép alapján a törvénysértés ténye bizonyított, lehet, hogy azonnal leszedték, de valamikor, valameddig kint volt, és ezért büntetendő. Ezért szokták magán a lapfelületen letiltani a kommentelés lehetőségét, hiszen arra is alig vagyunk képesek, hogy megtöltsük a lapfelületet, utána egész nap szuronyos puskával senki sem tudná őrizni. Igen, ez a lapfelületen tiltható – de nem tiltható a lap Facebook-oldalán. Azt bizony állandóan figyelni kell, eddig ha történt valami az oldalon, azt a bal oldali sávban jelezte a rendszer, küldött értesítést, odanézett az ember, ha baj volt, gyorsan takarított, ha nem volt baj, annál jobb.


Nos, az új felület nem értesíti az embert. Ha tudni akarjuk, történt-e valami, tessék szépen megnyitni az „Oldalak” fület, ott látszik, hogy például mióta ezt a kis sirámot pötyögöm, az egyik oldalon, aminek dolgozom, 16 esemény történt, a másikon 6, ez lehet jó esetben lájkolás, rossz esetben kommentelés, mindjárt ellenőrzöm. Csak hát ezt a régi felület már az idővonalon, a hírfolyam mellett is automatikusan jelezte. A csoportok és oldalak elérhetőek ugyan a szokott helyükön, azonban kell hozzá egy kis trükk: váltáskor az alapértelmezett képernyőnagyítás mellett eltűnnek, eggyel lejjebb kell venni a méretet, akkor kerülnek a helyükre. De értesítés akkor sem lesz mellettük, meg kell nyitni a fület.

Magyarul: a törvény eddig is előírta, hogy úgy őrizzük a már megjelent írásokat a törvénysértő kommentektől, mint csősz bácsi az almafát, most is előírja, csak ezt az új felületen már bekötött szemmel kell tennünk. Ha hallunk valamit, vagy úgy érezzük, történt valami gyanús, levehetjük a szemkötőt, de általában véve fent kell legyen.

Maga a kommunikációs felület is kicsi. Összébb szorult, így több hely maradt a reklámoknak – no igen, az új felület bevezetésekor meg is ugrott a Facebook-részvények tőzsdei árfolyama szépen – azonban már eddig is ügyelni kellett az illusztrációnak használt képek arányára, álló kép már csak íráson belül fordult elő, címlapképnek, a snippethez csak fekvőt tehettünk, ha azt akartuk, hogy látszódjon is, ami rajta van – most még fekvőbb lesz minden a hírfolyam összeszorulása miatt. De ezt még túl lehetne élni, bár biztos, hogy csökkenni fog az olvasottság, míg ki nem találunk valami okosat.


Alapvetően az új külső nem lenne rosszabb a réginél, ha az ember csak alkalmi és személyes kapcsolattartásra, nézelődésre használja, mint a legtöbben, azonban munkafelületnek borzalmas.

Erre azt lehetne mondani, hogy ne tessék munkára használni, valahol ez is lehet Mark Zuckerberg célja, csak ehhez már késő, túl messzire jutottunk, Facebook nélkül nincs sem sajtó, sem üzleti élet, sem általános és közérdekű kommunikáció, minden össze van kötve mindennel, akármelyik ujjunkat harapjuk meg, mindegyik nekünk fáj.

Őszintén szólva felelőtlenségnek érzem, hogy egy ekkora, világméretű rendszert pillanatnyi ötletek alapján módosítgatnak, hol a sajtótartalmakat édesgetik bele, hol a játékokra helyezik a hangsúlyt, hol a házi videókat rakják előtérbe, hol a híreket szorítják vissza, hol meg átrendezik az egészet egy lebutított, alig-alig beállítható formára, aminek csak annyi az előnye, hogy több reklám fér el rajta – és mellesleg tökéletesen egyezik az oldal mobiltelefonokra fejlesztett változatával. Műszaki szempontból talán könnyebb egységesen kezelni, de előnye nincs a reklámfelület növelésén kívül, hátránya annál több.

Még bosszantóbb, hogy a régi felületet visszaállító bővítményt is hatástalanították, aminek semmi haszna nem volt: az ember azt hinné, minél sokszínűbb a szolgáltatás, minél több lehetősége van, minél többféle igényt elégít ki, annál több lesz a felhasználója és ez üzleti szempontból hasznos a cégnek, de valamiért nem így van.

Sok kísérlet zajlott már a közösségi oldalon, volt, amelyik sikeres lett, volt, amelyik nem, de ez az első, amiben kötelező részt venni. Valakinek valamiért nagyon fontos lehet, hogy az egész világ Kuala Lumpurtól a Hortobágyig ezt a lebutított, teljesen komolytalan felületet használja.

Hogy kinek és miért, azt csak találgatni lehetne, de nem is érdemes. Próbáljuk megszokni az új felületet, amennyire lehetséges, de hogy előnyei nincsenek és nem is lesznek, az tény.

Randa, alig kezelhető és munkára alkalmatlan.

Más baja nincs.

És akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!