Szele Tamás: Az orosz bolygó

Én sajnálom a legjobban, hogy utóbbi pár napban csak orosz ügyek kerülnek elő, de nem tehetek ellene: azt mégsem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Oroszország szimplán bejelentette miszerint a Vénusz az övé, és kész. Az egy orosz planéta, vitának helye nincs.

Mondjuk megnézem, ahogy bevonulnak rá a hadseregükkel, főleg ha elered az eső is, ugyanis az arrafelé kénsavból van és kissé kellemetlen jelenség, de lássuk valamivel pontosabban, miről is van szó.

Arról, hogy hétfő délután amerikai és brit kutatók bejelentették: földi teleszkópok segítségével viszonylag nagy mennyiségű foszfint, azaz szervetlen foszformolekulát azonosítottak a Vénusz légkörében. A foszfint a csillagászok potenciális életre utaló kémiai jelként tartják számon. Nyugalom, ez azért nem azt jelenti, hogy a Vénusz lakott volna és értelmes lakóival rövidesen üzletelhetünk is, sőt: ennek leginkább tudományos jelentősége van, éspedig azt jelentheti, hogy az Élet, mint olyan, nem egyedi jelenség az Univerzumban (ezt azért eddig is sejtettük és voltak is rá némely közvetett bizonyítékok), nem csak a Földön jelent meg, minek következtében elég sok probléma merül fel, például teológiai természetűek is, úgymint a Teremtéssel és a megváltással kapcsolatban, hogy az eredendő bűnt ne is említsem (mert mi van, ha máshol másképp teremtődött az élet)? De ezen vitatkozzanak majd a papok, esetleg szülessen majd újabb és rugalmasabb vallási világkép, minket egyelőre a jelenség érdekel.

Szóval, ez a foszfin elképzelhető, hogy azt jelenti: szélsőséges környezeteket elviselni képes mikrobák élnek a Vénusz felső légrétegeiben – mert a Földön a foszfint oxigénmentes (anaerob) környezetben élő mikrobák állítják elő, de az is lehetséges, hogy a Vénuszon valami teljesen más, vegyi úton jön létre a foszfin, szóval ezt egyelőre évek kemény munkájával ki kell vizsgálni. Meg oda kell küldeni pár űrszondát.

Rendben van, de hogy jönnek ide az oroszok?

Ahogy szoktak, kéretlen s hívatlanul.

Ugyebár, ez a hír most központi témája az űrkutatásnak, tehát megkérdezték róla Dmitrij Rogozsint, aki jelenleg a Roszkozmosz vezérigazgatója, de előzőleg miniszterelnök-helyettes volt, még azelőtt Oroszország NATO-nagykövete, korábban a Sarkvidéki Bizottság elnöke, a Rogyina (Hazánk) párt elnöke, az Illegális Migrációt Ellenzők Mozgalmának vezetője és a Nagy Oroszország Párt fő támogatója. Szerintem volt ő már ezüst szamovár is kétfejű cári sassal. Az a lényeg, hogy most tőle függ az orosz űrkutatás, és ebben a minőségében vett részt a HeliRussia-2020 című kiállításon, ahol nagyon érdekes nyilatkozatot tett. Azt mondta ugyanis, hogy:

Programunkban szerepel a Vénusz feltárásának újrakezdése – az amerikaiakkal együtt. Ez lesz a Venyera-D projekt. Külön expedíciót is fontolgatunk a Vénusz felé. Hisszük ugyanis, hogy a Vénusz végső soron orosz bolygó.

Micsoda? Orosz bolygó? És ezt mi a fityfenével tetszik indokolni?

Szeretném megerősíteni, hogy hazánk volt az egyetlen és az első a Vénuszon. Az apparátusunk ott járt, kutatásokat végzett, és általában elmondhatjuk, hogy pokoli környezetet találtunk…”

Így már értem… azóta mém is született a nyilatkozat kapcsán, két űrhajós nézelődik a Vénuszon:

Orosz mém az orosz Vénuszról

– A légkörben oxigén helyett széndioxid, az égen kénsavfelhők úsznak, az eső szétmar mindent… mi ez?

– Ahogy így elnézem, egészen olyan, mint Cseljabinszk.

Vagy Magadán, az sem sokkal kellemesebb környezet, esetleg Szolovka is igen rossz klímájú vidék. Bővebb leírás Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin összes műveiben. De hogy is van ez, tényleg ők voltak ott először és egyedül?

Ha ez egyáltalán számít: voltaképpen igen. De ha végiggondolta volna Rogozsin mester, mi következik ebből, azonnal visszavonná, amit mondott.

Ugyanis az odáig tény, hogy a Vénuszt először a Venyera–1 szovjet űrszonda látogatta meg, elrepült a közelében, képeket küldött róla, szelfizett egyet a hölggyel és utána Nap körüli pályára állt. Mindez 1961. május 19-20-án történt.

Az amerikai Mariner–2 csak jó másfél évvel később tette meg ugyanezt, igaz, jóval közelebb ment a planétához, de ezek még csak közelrepülések voltak. Az első landolást, ami Rogozsin szerint számít („ott jártunk”) a Venyera–3 hajtotta végre, csak amolyan oroszosan: becsapódott a Vénuszba, nem sikerült semmilyen mérési adatot visszaküldenie. A Venyera–5 és -6 már szabályosan szálltak le a bolygó sötét oldalán, csak nem sok eredménnyel – az első valódi leszállást, ami után a szonda még 23 percig adatokat sugárzott a felszínről, a Venyera–7 hajtotta végre. Az eddigi közvetítési rekord a Venyera–13-é (127 percnyi adás), és tény, ami tény: más ország ennyire azért nem érdeklődött a Vénusz iránt.

Vénuszi táj a Venyera-13 felvételén

De ettől már jogos az igény az egész bolygóra?

Ugyanis ilyen alapon a Mars például kétséget kizáróan az Egyesült Államokat illeti, hiszen oda először a Viking szondák szálltak le sikeresen, sőt, ha kicsit átgondoljuk, a Hold is: bár az első sima leszállást a szovjet Luna–9 produkálta (sikerült egy kráterbe letenni az Oceanus Procellarumon, tehát semmit nem tudott mutatni a felszínből a kráteren kívül), ők küldtek oda először mozgó automatát is (a Lunohodot) de embert bizony az amerikaiak. És azok ki is tűzték az amerikai zászlót, azt az égitestet el nem lehet venni most már az USA-tól – már amennyiben egyáltalán lehetne ilyesmiről beszélni.

Csakhogy nem lehet. Ez nem Kolumbusz kora, mikor a felfedező kitűzte a Korona zászlaját, térdre hullott a tövében, imádkozott egyet, a támogató király birtokába vette a frissen felfedezett valamit, amiről még ő sem tudta, sziget vagy kontinens, aztán keresett egy bennszülött falut, mert sürgős rabolhatnékja volt.

A világűrben bárki kitűzhet bármilyen zászlót, gyakorlatilag bárhova, annak jogkövetkezménye csakis a Földön van és csakis emberekre nézvést. Annak sem volna értelme, hogy a Föld űrkutató nagyhatalmai újabb tordesillasi szerződést kössenek, amelyben felosztják maguk között a Naprendszert, ugyanis olyan mérhetetlenül drága és nehézkes a közlekedés – sokkal inkább, mint a karavellák idején az óceánok meghódítása – hogy maximum a Földön lehet torzsalkodni ez ügyben egymással, az űrben képtelenség. De szamárság is. A világűrt jelen eszközeinkkel nem lehet gyarmatosítani. És ha lehetséges is volna, akkor sem biztos, hogy érdemes lenne megtenni. Még a nyersanyag-források miatt sem – a Holdon bányászott vasérc, ami arrafelé bőségesen akad, a szállítási költségek miatt drágább lenne minden földi fémnél.

De mennyire lehet komolyan venni egyáltalán Rogozsin szavait?

Mint kiderült: semennyire. A Gazeta.ru nem sajnálta a fáradtságot, megkereste az Orosz Űrpolitikai Intézet (nem vicc, ilyenjük is van!) igazgatóját, Ivan Mojszejevet és megkérdezték, mit szól az új ötlethez?

Mojszejev először is leszögezte: a Vénuszhoz a legközelebbi küldetést 2027-2029-re tervezik. Ez lenne a „Venyera-D”, egy közös orosz–amerikai projekt, ami azonban még nem kapott egy kopejka támogatást sem, holott 17 milliárd rubelre volna szükség hozzá a következő tíz év folyamán. Aztán eloszlatta a homályt:

Rogozsin rögtönzött, és ez jellemző a Roszkoszmosz vezetőjére. Amikor valamit kérdeznek tőle, például a Marsról, rögtön azt mondja, hogy mi is ezt csináljuk. Mivel mindez nem szerepel az űrprogramban, nyugodtan nevezhetjük puszta szócséplésnek. Még az Amur újrafelhasználható rakétáról is alig vannak híreink. Dmitrij Olegovics nem fogja vissza magát, ha az amerikaiak azt mondják, hogy a Plútóhoz repülnek, akkor azt mondja, hogy nekünk is hosszú ideje van ilyen programunk, ő is megígéri. De ez semmit sem jelent. Nincsenek valós kutatásaink. Csak ígéretek vannak.”

Ja, vagy úgy. Akkor más a helyzet: Rogozsin, aki nem tudós, hanem populista politikus, egyszerűen azt mondta, ami először az eszébe jutott és amiről úgy gondolta, hogy szeretnék hallani a választók.

Akkor Oroszország csak „úgy gondolja” hogy a Vénusz orosz bolygó és csak „úgy gondolja”, hogy önálló expedíciót küld oda. Még az amerikaiakkal közös expedíciót is csak „úgy gondolják”, szándék van csupán, cselekedet nincs.

Így viszont minden rendben.

A Vénusz pedig azé lesz, aki megműveli.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!