Szele Tamás: Agarak és egerek

És, kérem, a házibuli folytatódik, mennykövek zúgnak a Budapest-Belgrád-Varsó háromszögben, nem enyhül a vihar – valóságos forgószélben kavarognak a támadások, ellentámadások, de nem védekezik senki, csak támad, hiszen mindenki meg van győződve a maga igazáról.

Hittel hisznek magukban és csalhatatlanságukban a politikusaink, még az az ezer szerencse, hogy nem a két nép haragudott meg egymásra, csak egy bonyolult játszmát látunk, egy politikai bartert: a lengyel Európa-pártiak ekézik a magyar euroszkeptikusokat, a magyar euroszkeptikusok visszaütnek, a magyar Európa-pártiak meg még meg sem szólaltak, mert többnyire nem értik, mi folyik itt – hát csak annyi, hogy most Tusk interjúját kihasználva Varsóból jön az, ami máskor a Kossuth térről szokott érkezni, ez egy bonyolult, helycserés támadás, semmi több, bár a magyar euroszkeptikusok támadtak először. A hadjárat jeligéje: „Én ütöm a te riválisodat, te üsd az enyémet”.



Sun Tzu meg, úgy is, mint a történelem legnagyobb hadvezére, csendesen sírdogál a sarokban. Lapunk már beszámolt a hadmozdulatok kezdeteiről is tegnapelőtt, folytatásukról is tegnap, lássuk akkor, mi történet azóta?

Mint tegnap jeleztük volt, Deutsch Tamás, valamint két szerzőtársa, Hölvényi György és Hidvéghi Balázs EP-képviselők sértődött hangú nyílt levélben tiltakoztak Tusk szavai ellen, melyekkel Orbán Viktort Carl Schmitt tanítványának nevezte, márpedig ez választ kívánt, ha volt kontra, van rekontra is ebben a diplomáciai rablóultiban, és bármennyibe le merném fogadni, hogy várható még szubkontra, mordkontra, hirschkontra, Fedák Sári és kerekes bicikli is.

Esetünkben a kontrát Radoslaw Sikorski lengyel néppárti EP-képviselő, volt külügyminiszter mondta be, a játék szabályainak megfelelően színt színnel ütve, ő is nyílt levelet írt – csak ő meg Deutsch Tamásnak, mint a Fidesz európai parlamenti delegációvezetőjének. Akkor lássuk, milyen veretes szavakkal fordult hozzá!

Kedves Deutsch úr!

De hiszen a Tusktól származó mondat nem is utal a nácizmusra! Carl Schmitt a megosztás politikájának az úttörője volt, ám rámutatni erre meglehetősen távol áll a nácizástól.

Úgy vélem, egyáltalán nem sértő rávilágítani, hogy a lengyel és a magyar populisták valójában cinikus politikai játszmákra használják a társadalom megosztottságát. Gondolom, abban egyetértünk, hogy nem értünk egyet, csak az a problémám, hogy ön olyasfajta politikai korrektséget próbál Tusk úrra erőltetni, amelyet mindketten roppant fárasztónak találunk, ha a baloldal hozakodik elő vele.

Sértőnek tartom, hogy a magyar kormánypárti sajtó Donald Tusk családjának a második világháború idején Gdanskban elszenvedett tragédiáját arra használta, hogy zaklasson egy nagy hazafit és európait. Tényleg emlékeztetni akar minket arra, hogy Magyarország melyik oldalon harcolt a második világháborúban?

Fel kellene tennünk a kérdést, hogy a Fidesz vezetői vagy az önök nagyapái melyik oldalon harcoltak?

Ahelyett, hogy félrevezető leveleket irkálna az EPP képviselőcsoportjának, jobb szolgálatot tenne Magyarország és a Fidesz hírnevének azzal, ha a kormányuk felhagyna a járvány politikai célokra való felhasználásával, mert ezeknek semmi közük sincs a lakosság védelméhez.

Az én modern konzervatív felfogásomtól távol áll külföldi egyetemek bezárása, a köz- és a kereskedelmi média bekebelezése, gyűlöletkampányok indítása külföldiek és az EU ellen, és a benyalás Vlagyimir Putyinnak.

Emiatt és nem Donald Tusk félreértett szavai miatt válnak el az útjaink. Azok közülünk, akik évtizedek óta Magyarország barátainak tekintettük magunkat, most döbbenten állunk és szomorúak vagyunk, de ez az önök választása. Sok szerencsét az EU-t gyűlölő nacionalisták társaságában!

Remélem, ismét a vesztes oldalon állnak.

Tisztelettel csalódva, Radosław Sikorski”





Hát, kérem, ez jelent valamit, mert nem épp egy liberális vagy baloldali politikus tollából érkezett, hanem a lengyel Polgári Platform részéről, aminek a hovatartozását a „baloldali-liberális-konzervatív-jobboldali” skálán nagyon nehéz lenne bejelölni, de mindenképpen kereszténydemokraták és ugyanakkor Európa-pártiak tehát oszlopai a Néppártnak.

Van a levélnek – mely különben tiszta és világos állásfoglalás – egy érdekes, árulkodó mondata.

Emiatt és nem Donald Tusk félreértett szavai miatt válnak el az útjaink.”

Ezek szerint a Néppártban már befejezett ténynek tekintik a Fidesz kizárását, ami nem nagy meglepetés, de akkor hová fognak átülni a képviselőik, ha ez hivatalossá válik? A lengyel–magyar konfliktus és hitvita előtt az látszott a legvalószínűbbnek, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójához csatlakoznak, csak az történetesen a lengyel Ryszard Legutko vezetése alatt áll és tagságának nagy része is Lengyelországot képviseli – hatalmasat gyengültek a Brexittel, a magyar képviselőket elfogadták volna, bár Budapest oroszbarát politikája nem tetszett nekik. De ezek után – hiszen Tuskról még ők sem beszélnek úgy, amint azt a magyar kormánysajtó teszi, az még őket, Tusk politikai ellenlábasait is sérti – oda már nem nagyon mehetnek. Viszont akkor hova?

A Néppárt kizárja őket, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége szóba sem jöhet, a Renew Europe liberális frakcióját a román Dacian Ciolos vezeti, oda ők nem akarnának menni, részben a liberalizmus, részben Ciolos személye miatt, a Zöldek és az Egységes Európai Baloldal még kabarétréfának is rossz volna, annyira nem alternatíva a Fidesz számára – tehát Deutschék rövidlátó és csak pillanatnyi talpnyalást célzó levele szó szerint belekényszeríti a Fidesz EP-képviselőit az Identitás és Demokrácia frakcióba, vagyis a salvinisták táborába, az európai szélsőjobboldal parlamenti szempontból még (úgy-ahogy) tolerált körébe. Mi lesz a különbség a mostani állapotokhoz képest?




Nos, míg a Fidesz a néppárti frakció tagja, képviselői 187 szavazatot tudhatnak maguk mögött, ha átlépnek az identitáriusokhoz, akkor már csak 67-et. Mondjuk a konzervatívoknak sincs több 61-nél, de… hogy úgy fogalmazzak, ők legalább szalonképesek.

Tehát nem szimpla kutyakomédia játszódik a szemünk előtt, nem üres szócséplés zajlik nehézlovassági becsületsértések kíséretében: ennek az ultipartinak igenis van tétje.

Komoly tétje van: Magyarország uniós képviseletének súlya. Ugyanis Brüsszelben nem lehetnek tekintettel a magyar pártpolitikai ellentétekre, még akkor sem, ha olyan döntést kell hozni, amiben Magyarország is érdekelt: sajnos megválasztott EP-képviselőink többsége most is fideszes, és ha az ország érdekeit kell megvédeniük – mondjuk egy költségvetési kérdésben – nagyon nem mindegy, hány voks támogatja őket.

Ezt mindenképpen szem előtt kéne tartaniuk – hiszen ők ott nem a pártjukat, nem is a kormányukat, legfőképpen nem a miniszterelnöküket képviselik, hanem a magyar választókat.

Egyelőre azonban a jelek szerint a Fidesz EP-csoportjában a párt képviselői ülnek, nem Magyarország képviselői.

Szóval, igazából erről is szól a mostani kis lengyel–magyar konfliktus.

Ezt bizony csak elveszíteni lehet.

Már el is van vesztve.

Hátrább az agarakkal, urak, míg nem késő.

Bár… ezeknek nincsenek agaraik.

Maximum egereik.