Szele Tamás: A repülő Csernobil

A cím nem túlzó, sőt. Voltaképpen sokkal nagyobb veszélyt jelent a környezetre az új orosz csodafegyver, nevén nevezve a 9M730 Burevjesztnyik, mint az ukrajnai baleset annak idején: akkor egy reaktorban robbant magasnyomású gőz, az vitte le a tetejét, és „szennyes bombaként” viselkedett a készülék, esetünkben viszont szigetelés nélküli reaktorok szaladgálnának az égen.





Viszont igen gyorsan, kár, hogy a sugárzás – mint minden sugárzás – még a Burevjesztnyiknél is gyorsabb. No, de kezdjük az elején, mert meg kéne magyaráznom, miként kerül a reaktor a felhők közé. Szóval az úgy volt, hogy híre jött e hó nyolcadikán, miszerint egy rakétakísérletben két, öt vagy hét orosz nukleáris szakember elhunyt (az áldozatok száma ugyanis menet közben növekedett), a hadsereg közleményében viszont azt állította, hogy egy folyékony üzemanyagú rakéta hajtóművének robbanása miatt keletkezett tűz, és nincs semmiféle sugárzás. Hogy miért pont kizárólag nukleáris szakemberek vesztették életüket a sajnálatos esetben, azt tulajdonítsuk a vakvéletlennek, mely amúgy is sokkal gyakoribb jelenség orosz földön, mint a világ más részein.

Oszoljunk tehát, nincs itt semmi látnivaló, mondogatják a kozákok kancsukával a kezükben. Hanem

„három nappal a történtek után végül a kísérletet felügyelő Roszatom, az orosz állami atomenergiaipari vállalat végül kénytelen volt beismerni, hogy „folyékony üzemanyagú rakétamotor izotópos erőforrása” mondott csődöt és okozott robbanást.” (444)

Nocsak. Aztán mifene volna az a folyékony üzemanyagú rakétamotor, aminek izotópos az erőforrása? A rakéta az rakéta, egyszerű mint a faék, a cső egyik vége lezárva, másik nyitott, benne ég, vagyis robban, tehát tágul valami, a nyitott végén kiáramlik az égéstermék, az ellenhatás meg hajtja előre a csövet, megy, mint az istennyila. Nincs ebben mit keresnie radioaktivitásnak, izotópnak, tisztán newtoni fizikára épül az egész.

Hacsak nem a Burevjesztnyiket próbálgatták a legények. Mert abban nem rakétahajtómű van, az bizony a tények elkenése lehet, hanem nukleáris torlósugár-hajtómű. Maga Putyin nevezte meg tavaly március elsején egy sajtótájékoztatón, mint nukleáris robbanófejjel is felszerelhető robotrepülőgépet ami gyakorlatilag korlátlan hatótávolságát annak köszönheti, hogy start után egy kis atomreaktor hajtja tovább, miközben alacsonyan manőverezve halad akár az egész Földet is megkerülve célja felé, Putyin szerint megállíthatatlanul. Az elnök szavai szerint a cirkálórakétát alacsony utazómagasságra tervezték, és röppályáján kiszámíthatatlanul cikázik, ezért a jelenlegi, sőt a közeljövőben rendszerbe álló felderítő-elhárító rendszerekkel is képtelenség lesz érzékelni és megsemmisíteni.



Atommeghajtású robotrepülőgép? Mi hajtja? Tekintve a megadott paramétereket, csakis az említett nukleáris torlósugárhajtómű. Az viszont nem újdonság, sőt, bár eddig azért nem alkalmazták, mert olyan mértékben szennyezi el a környezetet, hogy a nyomvonala szó szerint gyilkol, mi több, éjjel világíthat is. Hogyan működik? Mint minden torlósugárhajtómű, ez is egy áramvonalas kályhacső, elöl bemegy a hideg levegő, a reaktor hatalmas hőjétől felhevül, kitágul, előre nem tud kitörni, hát csak hátra mehet, és ezzel hajtja a repülő eszközt.

Az ötlet nem új, annyira nem az, hogy az amerikaiak „Project Pluto” néven már kísérleteztek is vele 1957 és 1964 között. Feladták a fejlesztést, főleg műszaki és anyagi okok miatt, bár ha megépül, nem csak a célba juttatott robbanófejekkel gyilkolt volna, a hajtómű puszta lökéshulláma is végzett volna az alatta levőkkel, illetve a fedetlen reaktorból a levegőbe jutó sugárzás tovább fokozta volna a hatást. Voltak olyan tervek is, hogy ezt a „másodlagos lehetőséget” kihasználva a gép feladata teljesítése után az idők végezetéig repked az ellenséges terület felett így téve ott lehetetlenné az életet.

Van pár gyenge pontja az elgondolásnak, rögtön az első, hogy mérhetetlenül drága, az amerikaiak 260 millió akkori dollár után hagyták abba a fejlesztést (csak cementből annyira volt szükségük a tervezett kifutóhoz és támaszponthoz, hogy külön bányát vettek az építkezéshez). Másrészt, nehezen irányítható, de hiszen épp az a cél, hogy ne legyen kiszámítható a mozgása: viszont akkor semmi garancia arra, hogy eljut a célponthoz. Bár ezt lehet, hogy megoldották, ne becsüljük le az orosz haditechnikát. A szennyezés is szempont: ezt aztán nem lehet saját vagy baráti területről indítani. Hacsak nem akarjuk magunkat is kiirtani.

Egyre növekszik a homály a baleset körül: nevezték a történteket már „kisméretű, radioaktív hasadóanyagokat használó energiaforrás” tesztelésének, a Fontanka szentpétervári hírportált pedig a Roszatom arról tájékoztatta, hogy a Fehér-tengeren egy „nukleáris elemmel”, nem pedig egy „reaktorral” folyt kísérlet. Szóval, a szokásos ködösítést láthatjuk, és a fegyverkísérletek folynak tovább – a Roszatom bejelentése szerint.



Kísérletek?

Igen, ugyanis minden jel arra mutat, hogy Putyin tavaly még csak tervezőasztalon létező fegyvereket és rendszereket nevezett már működőnek, a számítógépes grafika és prezentáció korában ez nem kivihetetlen – és most minden áron meg is akarják valósítani ezeket az apokaliptikus csodákat, egyelőre nem túl nagy sikerrel, de töretlen akarattal.

Van közöttük más rémség is: a nukleáris torpedó. Ez lényegében véve robot-tengeralattjáró, csak aljasul gyors, a tenger fenekén lopakodik, így nehéz is észlelni, és száz megatonnás töltetével nem csak tengerparti városokat törölhet el a föld színéről, de a robbanás lökéshulláma által keltett tsunami az egész partvidéket átrendezi. No, meg okozhat földrengéseket is, ha már. Tessék belegondolni: a hiroshimai atombomba 16 kilotonnás volt, a valaha felrobbantott legnagyobb kísérleti töltet, a Cár-bomba ötven megatonnás. És ez utóbbi szó szerint elfújt egy 55 kilométerre fekvő falut is.

Reméljük, ez is kísérleti stádiumban van még – és azt is, hogy hasonló akadályokba fog ütközni a fejlesztése, mint a Burevjesztnyiké.

Műholdas felvétel a kilövőállásról – Forrás: Wikipédia

Akkor, összegezve: mit tudunk?

Azt, hogy az oroszok minden jel szerint leporolták a régi amerikai Plutó-tervet, amit a jenkik annak drágasága de főleg hihetetlen veszélyei miatt adtak fel és vígan fejlesztgetik. Ha nem maga Putyin beszélt volna nukleáris torlósugárhajtóművekről, még lenne kétség, de ő – mint tudjuk – sosem hazudik.

Ami azt jelenti, hogy nem lehetetlen: az orosz égen rövidesen atomreaktorok fognak cikázni, szigetelés nélkül, de sokszoros hangsebességgel, ha nem is a lakott területek fölött. A sugárfertőzés mértéke hihetetlen lesz, és természetesen a szennyezett por és egyéb anyagok útján rövidesen eljut a bolygó minden sarkába.

Nem, itt is leszögezném, nem hasonlíthatjuk össze a mostani balesetet Csernobillal, semmilyen szempontból.

A csernobili mértékű balesetek majd csak a Burevjesztnyik későbbi tesztjei és hadrendbe állítása során várhatóak. Bár a sugárzás sokszorosára növekedéséhez még baleset sem kell – elég, ha üzemel ez a kis viharmadárka (ezt jelenti a neve oroszul).

Ha röpköd kicsit.

Az lesz majd a repülő Csernobil.

Sőt, nem is egy, hanem több.

Elég sok.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: a csodafegyver – Forrás: YouTube, a hivatalos orosz videó)

Az orosz videó: