Szele Tamás: A minszki munkanélküliek

Sokan mondják, hogy perverz vagyok, mert elolvasom a legborzalmasabb, legkellemetlenebb hírforrásokat is. Nem perverzió ez, hanem ésszerű tájékozódás, sőt, munka: mikor nehéz arra rájönni, mi az igazság, legalább abban lehessünk biztosak, mi a hazugság.

Ezért olvasgatom én gyakran az észak-koreai KCNA hírügynökség jelentéseit, mikor olyan a helyzet, mikor meg másmilyen, például most, előveszem a belarusz Belta hírügynökséget. Sőt: meg-megnézem még Lukasenka elvtárs elnöki oldalát is!

És jól teszem, mert lám, Lukasenka magyarázatot talált arra, mi okozza a mostani tömeges tiltakozásokat, éspedig olyan magyarázatot, amiben ő nem szerepel. Tegnap találta, és el is hiszem, hogy legalább két napig kellett rajta gondolkodnia, ugyan szemenszedett hazugság az egész, azonban mégsem lehet ekkorát kamuzni helyből, csak nekifutásból, ahhoz kellett a két nap. Lássuk a hírt, egyenesen Lukasenkától! 

Aleksandr Lukasenko belorusz elnök augusztus 12-én ülést hívott össze a legfontosabb kérdések megvitatására.

A választások előtt megállapodtunk abban, hogy néhány nappal a választási kampány után találkozunk, hogy megvitassuk a legfontosabb kérdéseket. Nyilvánvaló, hogy a kormányzati szervek, és különösen a Biztonsági Tanács számára az elsődleges feladatok: az emberek biztonságáról való gondoskodás, az alkotmányos rend védelme és az államigazgatás normális működésének garantálása.”- mondta az államfő.

Hangsúlyozta, hogy a gazdaság továbbra is prioritást élvez. „Ezért a kormánynak minden szükséges kiegészítő intézkedést meg kell tennie a gazdaság zavartalan működésének biztosítása érdekében” – mondta az elnök.

Minden embernek, aki dolgozni akar, kell legyen munkája és fizetése. Munkalehetőségeket kell biztosítani a jelenleg munkanélküliek számára”- hangsúlyozta a belorusz vezető. „Ezen úgynevezett tiltakozások gerincét a bűnözői múltú emberek és a jelenleg munkanélküli polgárok képezik. Munkahelyek nélkül csak sétálgatnak a városban, körbe-körbe. Ezért mindenkit nagyon nyomatékosan kérek, hogy találjon munkát.”

Szeretném figyelmeztetni néhány, enyhén szólva, bohém polgárunkat: a hamis foglalkoztatási igazolásokat nem fogják elfogadni. Mindent őszinte és tisztességes módon kell intézni.”- mondta Aleksandr Lukasenko.

Felszólította a bűnüldöző szerveket és az állami hatóságokat, hogy biztosítsák ezen utasítások teljesítését.

A találkozó résztvevői megvitatták a követendő ideológiát, a személyzeti politikát és a tömegtájékoztatás munkáját.”

Elsőként egy zárójel az állandóan felvetődő írásmód-vitához: oroszosan Lukasenko, belarusz nyelven Lukasenka, ugyanez angolosan „s” helyett „sh”-val szokott megjelenni, szóval elég nehéz egy koherens írásmódot kidolgozni, mert már ez is politikai kérdés. Akkor lássuk a lényeget.

Tehát Lukasenka megfejtette a titkot: nem, nem azért tüntet a nép, mert teljesen és tökéletesen hülyének nézte, mikor kicserélte a saját, minimális választási eredményeit a nyolcvan százalék fölötti eredményt elérő Tyihanovszkajával (Tihanovskaya, Cihanouszkaja, stb.). Az meg se történt, fel sem merül, a nép azért lázong, mert munkanélküli, illetve munkakerülő, tehát ráér. De most majd bevezetik az általános munkakötelezettséget és teljes foglalkoztatottságot, így aztán nem lesz idejük meg erejük az embereknek tiltakozni, és nyugalom lesz.

Mondjuk, nem értem, ha a ráérősség és a sok szabadidő lenne a demonstrációk kiváltó oka, miért nem inkább horgászni vagy gombászni járnak, hiszen az kevésbé kockázatos és sokkal nyugalmasabb, de ezt majd legközelebb megmondja Lukasenka, aki mindent tud. Ennél aljasabb, cinikusabb magyarázatot ritkán hallottam: ha az a célja, hogy sértésekkel felszítsa a tiltakozások lángját, akkor jó úton jár. Mondjuk az előbbi érveléssel nagyon nehéz volna megmagyarázni, miért sztrájkolnak a gyárak, hiszen nekik van munkájuk – ha csak azért nem, hogy lukasenkai logika szerint kerülhessék azt a munkát.

Utoljára a Szolidaritás sztrájkjait próbálta azzal a hazugsággal magyarázni a rendszer, hogy „a lengyelek lusták dolgozni”, de azért ezzel Lengyelországban nem mertek próbálkozni, inkább más szocialista államokban hintették, akkor sem hitte el senki, most is világos, hogy ez aljas propaganda és ürügy, akár munkatáborok felállítására is.

De közben a hivatalos ügynökségi hírek között alig akad olyan, ami arra utalna, hogy valami nincs rendben. Lukasenka új kőolajfinomítók építését szorgalmazza (amikhez a nyersolaj Oroszországból jönne), ez azért arra utal, hogy győzött a moszkvai orientáció, ami nem is volt kétséges, most már csak az a kérdés, mennyire győz, és ki lesz majd a végső befutó Minszkben.

A belarusz internethálózatot – mármint az egészet, egyben! – a Belta szerint pedig nem lekapcsolták esténként, hanem aljas Ddos-támadás érte, természetesen külföldről. Na, most akkor gondolkozzunk, Béláim, Beltáim, éspedig Lukasenka logikája szerint.

    1. A tüntetéseket, tiltakozásokat külföldről szervezik, a belaruszok elégedettek a hivatalos eredménnyel, a bűnözőket és munkanélkülieket kivéve. De rájuk le fog sújtani a néphatalom ökle.
    2. Ellenben a Ddos-támadásokat is külföldről szervezik, mert olyan nincs, hogy belföldről kapcsolgatnák le a netet, hogy ne lehessen tüntetéseket szervezni.
    3. Ebből következően a külföldi ügynökök a Ddos-támadásokkal a saját maguk által szervezett tüntetések ellen dolgoznak.
    4. Hülyék ezek külföldiek.

Vagy, persze, az a szolgálati hülye, aki elhiszi ezeket a magyarázkodó, kapkodó mentegetőzéseket.

És hogy a kincstári hazugságokkal szemben mi a valós helyzet? Álljon itt egy személyes beszámoló, ami a Facebookon terjed hivatalos orgánumok híján – minden állítása egybevág a független sajtó munkatársainak tapasztalataival. Mármint azokéval, akik nem „tűntek el” a rendőri intézkedések során.

Minszkben, a szülővárosomban elszabadult a pokol. Ezreket tartóztatnak le, a börtönök megteltek, sportcsarnokokban tartják fogva az embereket, megkötözve, arccal lefelé a puszta földön. A férfiakat gumibottal kegyetlenül verik, a nőket egyelőre beszámolók szerint „csak” ordítozással, fenyegetéssel, egy-egy ütéssel próbálják megtörni (az emberi érzések maradéka még működik). Elvisznek békés tüntetőket, munkába induló embereket a házuk elől, kutyát sétáltató járókelőket, boltnál sorban állókat. Falhoz állítják őket, a himnuszt énekeltetik velük, ha valaki félelmében vagy fáradtságában hibázik, azt gumibottal ütik. Akit elengednek, azt kiviszik a városon kívül az erdőbe, hogy azt hiszi, mindjárt megásatják vele a saját sírját, majd megfenyegetik, hogy mindenről hallgasson.

De sokan nem hallgatnak, mert nem akarnak egy ilyen hatalom által letaposva élni tovább. Tömegesen vállalják a személyes kockázatot, és beszélnek.

Az emberek az ablakukból videózzák a rohamosztagosok oktalan kegyetlenkedését.

Egyre többeknek érintett családtagja, közeli ismerőse.
Katonák videózzák le, hogy veszik le az egyenruhájukat, mert nem tudják többé büszkén viselni, miután a sereg a saját népe ellen fordult ahelyett, hogy védené.

Az állami tv-csatornákon a főzőműsorokat felváltotta a propaganda, a napokig nettől megfosztott lakosságra ömlik a hazugság – igaz, széles tömegeknek elég kinézniük az ablakon, hogy lássák az igazságot.

A tv munkatársai elkezdtek felmondani, hírességek is, mert nem tudják többé tiszta lelkiismerettel vállalni a félretájékoztatást.” (Gabriella Milković közlése alapján)

Lukasenka elvtárs, elhiszem, hogy lehazudod te a Vosztokot is az égről, de ezt már nem lehet széthazudni, elkenni, eltitkolni. Ezt nem fogod tudni fenntartani, ha le is vered a tiltakozásokat, vérbe is fojtod őket, veled már diplomata szóba nem áll, kezet nem fog.

Még a magyar kormány sem.

Muszáj kitérnem erre, mert komoly álhírek terjedtek arról, hogy állítólag Orbán Viktor levélben gratulált volna Lukasenkának az újraválasztásához, aztán arról, hogy ezt visszavonta volna: egyik sem igaz. Orbán Viktor hallgat erről a témáról, mert bizonytalan a helyzet és nem tudja, mely alfélhez lenne a későbbiekben gyümölcsöző közeledni – a magyar diplomácia is hallgatott pár perccel ezelőttig, mikor végre megjelent az első, hivatalosnak tekinthető állásfoglalás Szijjártó Péter Facebook-oldalán:

Az európai politikai közvéleményt most leginkább a belorusz fejlemények érdeklik.

Tegnap hosszasan egyeztettünk Edgars Rinkēvičs, lett kollégámmal. Egyértelművé vált, hogy hasonló a helyzetértékelésünk. Abban vagyunk érdekeltek, hogy olyan, párbeszéden alapuló EU-s döntések szülessenek, amelyek nem lehetetlenítik el Belarusz és az Európai Unió jövőbeli kapcsolatépítését, valamint nem vetik vissza a Keleti Partnerség programot sem.”

Akkor fordítsuk le magyarra.

Ti is jókor keveredtek bajba… na, mindenesetre mi most dafke is a balti, lett külügyi vonallal egyeztettünk, ha a litvánokkal tárgyalunk az kicsit túl világos ügy. Nem tudjuk, mit mondjunk, oldjátok meg, akárki is győz, csókoltatjuk uniós szinten és várjuk, ha még akar jönni. Az embargós kérdésben a vétóról fogalmunk sincs, de van az a pénz, amivel meg tudtok győzni minket. Előbb játsszátok le otthon a meccset.”

Egyelőre a magyar diplomácia tehát azt mondja, hogy nem mond semmit.

Lukasenka meg hazudozik, mint a vízfolyás.

Pillanatnyilag ez a helyzet.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!