Szele Tamás: A Korona expresszén

Fut velem egy rossz szekér...” mondhattam volna tegnap Adyval, csak épp Ady kissé finnyás volt szekerek tekintetében, hol rossz szekér futott vele, hol meg az Illésé, meg hát az én szekerem elég jóra sikerült – de Ady is, én is Nagyváradra indultunk a szekerünkön, és ahogy ő annak idején, úgy én is megérkeztem volt.

Ha éjfélre is, de megérkeztem egy darabban.

Ez most egy csapongó jegyzet mindenféléről, amit útközben lát az ember, meg indulás előtt – elsőként azt jegyezném meg, hogy a MÁV egész ügyesen harcolt meg a koronavírus által okozott kihívásokkal. Igaz, míg le volt zárva a határ, nem is kellett küzdenie, volt idejük kitalálni, hogyan kéne biztonságosan utaztatni a népet: de sikerült tisztességgel rájöjjenek a követendő módszerre.

Régebben azt mondtam, addig jó, míg a MÁV sokat ígér, mert abból egy dolgot rendszerint be szokott tartani: a szolgáltatásokból mármint, a nemzetközi járatokon kéne legyen wifi is, 220 voltos konnektor is, USB töltő is, légkondicionálás is, de rendszerint csak egy volt ezek közül, ráadásul vagy wifi, vagy konnektor. A legnagyobb ritkaság volt, hogy a kettő egyszerre működjön. Hát most a wifin kívül minden működik, igaz, azt már nem is ígérik. A fertőzésbiztos utazás olyanformán néz ki, hogy a hat fős kupéból négy jegyet adnak el, így senki sem kell közvetlenül más mellett üljön – és valóban komolyan veszik a kötelező maszkviseletet, sőt, még a helyjegyeket is ellenőrzik.

Kicsit bonyolultabb, mint a járvány előtt, de a kocsik újak és kristálytiszták, szóval nyugodtan lehet utazni, csak be kell tartani a játékszabályokat.

Egy furcsa áthallása volt a járatnak: a neve. Hiszen tudom én, mert évek óta utazom rajta, hogy mindig így hívták – de ezekben a mostani garabonciás időkben egészen érdekesen érzi magát az ember, mikor felszáll egy vonatra, aminek Corona a neve.

Egészen pontosan Corona InterCity – nem kifogásolom én, természetesen nem, csak most, ebben a különleges helyzetben adhattak volna neki átmenetileg egy másik nevet, mert egészen különös a Coronán védekezni a koronavírus ellen.

De inkább ülök ezerszer is a Corona expresszen, mintsem üldögéljek a Damjanich utcai patika előtt. Önkormányzati képviselő ismerősöm osztotta meg tegnapelőtt, miféle vendégszeretet várja azt, aki ott le akar ülni a köztéri padra.

Amolyan inkvizítori, hóhérlegényi. Mint a képen jól látható, hegyes facsavarok merednek fel a pad ülőkéjéből, még csak nem is szegek, hanem facsavarok, amiket félrekalapálni sem lehet. Valaki előkapta az akkus csavarhúzót, befeküdt a pad alá, és nem sajnálta sem az időt, sem a fáradtságot, hogy ülhetetlenné tegye az utcabútort.

Értem én, hogy a hajléktalanokat akarja onnan elkergetni. Értem, ha nem is helyeslem, ugyanis ha valakinek fedele nincs, legalább megállhasson, leülhessen, ne kelljen folyton-folyvást továbbmennie mindenhonnan, mint egy Ahasvérusnak. Értem, hogy van, amelyik odapiszkol, de láttam én már olyan embert is utcán végezni a dolgát, akinek palotája volt, sőt, tudok olyan nyugalmazott rendőrtábornokról is, aki nyilvánosan könnyített magán. Arról nem is szólva, hogy az utcán nem csak hajléktalanok járnak, nem csak ők fáradhatnak el, ülhetnek le, megeshet az bárkivel. És ha az illető mondjuk rövidlátó, alaposan megsérülhet.

Így ez már nem pad, sőt, így ez semmi sem: ha tönkre akarta tenni, miért nem égette el? Ugyanannyira ment volna vele.

De mégis jó, hogy van egy ilyen pad Budapesten, mert jól mutatja, miféle korban élünk. Ilyenben, így gondolkodnak az emberek és aki meg nem így gondolkodik, az is hagyja, hogy effélék történjenek.

Még jobban már csak akkor mutatná be a kort, ha tennének rá egy díszes táblát:

A felebaráti szeretet padja”

és fel is szentelnék lehetőleg.

Persze nem ez fog történni, biztos forrásból tudom, hogy az önkormányzat rendbe hozatja a padot.

Hej, amondó vagyok, kényelmesebb ülés esik az embernek még a Corona expresszén is, mint a Damjanich utca padján.

De hiszen tesznek is róla, hogy így legyen.

Fut velünk egy rossz szekér.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!