Szele Tamás: A KESMA és a zátony

Én mindig olvasom a magyar kormány sajtóját, mert tájékozott kell legyen az ember, de vannak pillanatok, amikor képes vagyok még élvezni is.

Mármint akkor, amikor nem érkeznek meg időben a direktívák, és tanácstalanul ténfereg ez a hatalmas mamut, nem tudja, mit várnak tőle, lomhán lógatja az ormányát és mindent letapos, mert nem figyel.

Igen, a KESMA-val és társaikkal az a baj, hogy jóllehet a kormánymédia centralizálása meg van oldva, tökéletesen méghozzá, az irányítása nem tart sehol. Legalábbis időnként látszik, hogy napok is beletelnek, mire tudnak kezdeni valamit egy-egy témakörrel. Olyanok ők, mint a japán császári flotta dísze, a Yamato csatahajó: óriási, kicsit lomha ugyan, de hatalmas kaliberű ütegeket hordoz, csak hát irányítani is kell tudni, mert nincs szánalmasabb látvány, mint egy útját vesztett óriás. Ha üres a parancsnoki híd: jobb nem is mozdulni vele, mert mindenképpen zátonyra fut valahol, bármerre induljon el.

Most így vesztegel a kormánymédia a fehérorosz események zavaros vizein, moccanni alig mer, nehogy tévedjen, ha mégis megteszi, annak nincs jó vége: és nem jönnek az utasítások. Nem bizony, ugyanis tegnap-tegnapelőtt még egyszerűnek tűnt a képlet: Orbán Viktor június ötödikén járt Minszkben és Lukasenkával a legnagyobb barátságban váltak el, tehát Lukasenka szövetséges → Tyihonovszkaja ellenség → tüntetők csőcselék → Soros, Soros, Soros, kinek ez úton is kívánok még sok boldog születésnapot.

Csakhogy a magyar diplomácia óriásiakat hallgat az ügyben, és ez kicsit sem véletlen. Ugyanis egyfelől valószínűnek látszik, hogy a fehérorosz megmozdulásokat bárki is nyerje, mindenképpen a Kreml nevet a végén, éspedig azért, mert szinte elkerülhetetlennek tűnik, hogy záros határidőn belül beavatkozzanak az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői, lánykori nevükön Vörös Hadsereg, az „orosz határok mentén kialakult válsággóc” pacifikálása céljából. Nyilván ők döntik majd el a helyzetet, és ha már bent vannak, meg fogják választani a kedvükért egészen pontosan azt, akire rámutatnak. Csak ez nem olyan nagyon biztos, hogy az öregedő Lukasenka lesz, lehet egy megzsarolt, most még ellenzéki vezető is, vagy egy tábornok, vagy – bárki, akit dróton lehet rángatni.

Ez az egyik probléma: a magyar diplomácia részéről nem volna nagyon jó ötlet most kiállni bárki mellett, aki esetleg rövidesen kiesik a versenyből. És hogy ki marad a végén, mert csak egy maradhat, mint a Hegylakóban, azt egyelőre tán még Putyin sem tudja.

A másik gond, aminek viszont van magyar vonatkozása, hogy az elmenekült fehérorosz ellenzéket, az ő sajtóorgánumaikat például, bizony legalább két visegrádi ország – Csehország és Lengyelország – is támogatja. Még ha hallgatólagosan is, befogadják a Lukasenka elől menekülő értelmiségieket, nem tiltják meg, hogy lapot, tévét, rádiót szerkesszenek… és Magyarországnak most nagyon fontos lenne a minél erősebb együttműködés a visegrádi országok között. Szóval, Lukasenka nyílt támogatása ezt erősen gátolná, nem volna túl bölcs lépés, akármennyire is remekül megértették egymást ők ketten Orbánnal egymás között. Szép dolog a barátság, a rokonszenv, a kollegialitás, de ez most politika, méghozzá nagypolitika.

Szóval, azt értem, hogy miért hallgat a parancsnoki híd, hiszen a teljes tisztikar a térképteremben pipál és próbál valami értelmes haditervet összekovácsolni ebben a helyzetben. De merre tart így a kormánymédia csatahajója, vagy inkább flottája?

A legtöbb orgánum kapkod. A legrutinosabban a 888 oldotta meg: ők egyszerűen közölték az MTI összefoglalóját, abból baj nem lehet, és ha mégis lesz, az legyen az MTI gondja. Ők mossák kezeiket.

Az Origo kissé kevésbé volt következetes: ők is a jól bevált MTI-hez folyamodtak, csak kicsit összekeveredett a hír, így előbb tudja meg az olvasó, miszerint bántalmazták a BBC forgatócsoportját, és csak bekezdésekkel később, hogy mi alkalomból. Persze, hiszen az MTI sem sietett még vasárnap követni az eseményeket.

A Magyar Nemzet profi módon nyúlt a kérdéshez: nem a munkatársakkal írattak elemzést, mert esetleg még mondanak valamit, hanem megkérdezték a helyzetről Andrej Jeliszejevet, a belarusz Átalakulóban lévő Eurázsiai Államok Kutatóközpont vezetőjét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az interjú csodálatosra sikerült, ilyen gondolatokkal:

A kutató szerint a fő kérdés, hogy meddig folytatódnak majd az akciók, ha ugyanis bármilyen töréspont jelenik meg a politikai elitek vagy a rendvédelmi szervek körében, akkor az már valóban minőségi változásokat jelenthet, de egyelőre ilyennek nincs nyoma.”

Magyarul: a hadsereg vagy ideáll, vagy odaáll, fehérorosz népi táncot látunk. Egyébként pedig a dolgok valószínűleg vagy így, vagy úgy alakulnak, kivéve azt a nehezen feltételezhető, de ki sem zárható esetet, miszerint amúgy. De arra is fel kell készülni.

Igen, hát ezt szépen rálőcsölték szegény Jeliszejevre, aki a mostani állapotok szerint valószínűleg arra vigyázott a legjobban, hogy ne mondjon semmi konkrétumot, amit később bármilyen kormányzat is következik, a fejére olvashatnának.

Nem is mondott, az igaz.

Még általánosságot sem!

A plebejusabb Minden Szónak nem kenyere sem a kertelés, sem az elmélkedés, igaz, az önálló gondolkodás sem, ők a Hír TV anyagát vették át, azzal a címmel, hogy:

Amerikai forgatókönyv Fehéroroszországban – Tüntetők már molotov koktéllal dobálóznak”

Hát, kedvelhetik a szerencsejátékot, ugyanis ennek az eredeti címe a Hír TV-n még az volt, hogy Folytatódtak a zavargások Minszkben”, de ha a Minden Szó ragaszkodik Lukasenkához, ám tegye – más kérdés, hogy ezzel tizenkilencre kértek lapot.

A legjobban viszont kétségtelenül a Pesti Srácok járta meg. Jurák Kata írt nekik egy dramolettet

Mi van? Lekapcsolták a netet a fehéroroszoknál? Most mi lesz?”

melyben kifejti, hogy a netet kikapcsolni igen csúf dolog és csak ritkán szokás megtenni, mert nagy károkat okoz. Való igaz. Azonban benne felejtett egy gondolatot, amivel saját magára uszította a kommenthuszárok bandériumát:

Eddig háromezer embert vettek őrizetbe a fehérorosz hatóságok a választás után – egy tüntetőért tíz kommandós ment, újságírókat tartóztattak le és brutális kegyetlenséggel verték szét a tüntetéseket. A 2006-os budapesti rendőrterror szinte eltörpülni látszik akkor, ha megnézzük azokat a felvételeket, amelyeken az ottani karhatalmi erők válaszcsapást mérnek a demonstrálókra: nem csupán gumibottal, könnygázzal oszlatták a tiltakozó tömegeket, de egyes közösségi oldalakon felbukkant az is, hogy célzott lövéseket adtak le rájuk.”

Mondjuk mostanra ráadásul már hatezer az a háromezer, de nem volt bocsánat a szerzőnek, akárhogyan is magyarázta az internet szükséges voltát (amint korábban a Pesti Srácok online lapként a világháló szükségtelen voltát bizonygatta és hadat üzent a Google-nek, Facebook-nak, YouTube-nak). Az úri közönség kevésnek találja a hatezer letartóztatottat a 2006-os budapesti eseményekhez képest. És egyáltalán, Mohács is csak bicskázás volt a búcsúban 2006-hoz képest. Lássunk pár hozzászólást az írás alól.

A 2006-os budapesti rendőrterror szinte eltörpülni látszik

Hogy írhat le Kata ilyet?????

Miert kellett ez a cikk, minek mosdatni a sorosi bajkeverőket kint???”

Ha ezek az intézkedések egy „második Majdant” akadályoznak meg, akkor igenis szükségesek!
Más szóval nem lehet tudni, hogy ezek a fehérorosz ellenzékiek hova vannak bekötve, hol képezték ki őket, kik pénzelik a zavargásokat. Bár vannak elképzeléseink…”

Na, már nem is kell aggódni az index miatt! A PS láthatóan betölti az űrt… Hogy egy magát a szocialistákkal ellentétes oldalra pozicionáló médiumban le lehet írni azt, hogy 2006 bármivel szemben eltörpül, amikor az összes ember ezen az oldalon úgy érzi, hogy rútul semmibe vették, mert a világ szemét oldalán kezdettől „eltörpült” 2006, hát, akkor felmerül a kérdés, bennem is, aki azért nem egy utcai harcos alkat, hogy miért is olvasom ezt a terméket. Pláne hogy a PS szerzője szerint 2006 egy soros generálta szokásos „tavasz” túlsztárolt utcai harcosai elleni fellépéshez képest törpül el, amelyről egyébként szokásos módon senki nem tud semmi pontosat, és messziről jött ember azt mond róla, amit akar. Ez nem újságírás, hanem propaganda. Arra meg már öreganyám sem szorul rá, hogy egy önjelölt szakember kioktassa az internet mibenlétéről és jelentőségéről. Meg hogy riogassa, mi lesz, ha „lekapcsolják”.
Legyen határa a hülyeségnek!”

édes Katám nagyon szeretlek! …de ez a cikk most szar.”

„….megindult a néppártosodás a pesti srácoknál is?……mint jákobéknál? mert akkor megyünk tovább innen is!”

A többi hozzászólás lényegileg az internet eltörlését és a Szovjetunió teljes visszaállítását követeli különböző utakon és módokon, azonban mindenképpen a nemzeti jobboldal szellemében. A szerző mosolya most nem lehet teljesen őszinte, van ilyen, nem sikerült eltalálni a kuncsaftok ízlését, más szakáccsal is megesett.

Szóval: hogy mi lesz Fehéroroszországban, azt nem tudjuk. Hogy mi van, azt igyekszem összegyűjteni és fordulat esetén mondani.

De a magyar kormánymédia nálam akkor is rosszabb helyzetben van: nekem könnyű, én mondom, amit megtudok, amit gondolok, de ő nem tudja, mit mondjon, mert még neki sem mondták meg, mi a véleménye.

Inkább meg se szólal, nehogy valami rosszat mondjon, amiért majd megbüntetik.

Vannak pillanatok, amiket élvezek.

Bűnös dolog a káröröm – de nem kevésbé kellemes is.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!