Sas István: Régi szép kudarcok

A magyar labdarúgó válogatott újabb vereségei miatt megint eszembe jutottak a régi szép kudarcok. Azok a kudarcok, amiket akkor elkeserítő sorscsapásként éltünk meg, de ma már ünnepelnénk, ha a magyar foci ugyanott tartana. Ráadásul ez ma már nem csak a focira igaz, hanem például a politikára is.

Annak idején sokkolt a mexikói vb-n elszenvedett 6-0-ás vereség a szovjet csapattól, úgy gondoltam, hogy ezt soha nem is tudom majd megbocsátani a válogatottnak. Ma viszont visszasírom azokat az időket, amikor természetes volt, hogy a magyar csapat kijut a világbajnokságra. Ma örülnénk, ha ott lennénk a vb-n, még akkor is, ha egy súlyos vereség miatt nem jutunk tovább a nyolcaddöntőbe. Azt meg ma tömegek ünnepelnék a Körúton, ha a válogatott simán kijutna a világbajnokságra, az európai selejtező csoportban sorozatos győzelmeket aratva és még Hollandiát (!) is megelőzve.

Még régebbi szép kudarc az esélyes aranycsapat 1954-es világbajnoki ezüstérme, vagyis az, hogy Puskásék “csak” “ezüstcsapat” lettek. A németektől a döntőben elszenvedett vereséget a mai napig nem tudta megemészteni a közvélemény, annak idején pedig akkora volt a felháborodás, hogy a csapat nem is mert rendesen hazavonatozni Budapestig, trükközniük kellett, hogy elkerülhessék a felháborodott és veszélyes embereket. Azt viszont ugye nem kell magyarázni, ma mekkora örömöt és milyen ünneplést generálna egy ezüstérem.

A magyar foci helyzetét jól illusztrálja, hogy amikor egy barátommal fociztunk egy parkban és ő nem talált be az üres kapuba, azzal cukkoltam, hogy: “Mi vagy te? Magyar válogatott?” A “közönség” meg nem tiltakozott, hanem röhögött…

A politikában is visszasírhatjuk a régi szép kudarcokat

A rendszerváltás után szinte mindegyik kormány követett el olyan durva hibákat, amik nagyon felháborítottak. (Az egyetlen kivétel a rövid ideig regnáló Bajnai-kormány volt, amely kifejezetten jól látta el legfontosabb feladatát, a gazdasági válság kezelését. Persze más ügyekben ők is hibáztak, például rosszul kommunikáltak.) Szóval sorra halmoztuk a kudarcokat, most azonban már ott tartunk, hogy azokat is visszasírjuk. Miért is? Azért, mert – mint azt már többször kifejtettem – egészen más dolog rosszul kormányozni a demokrácia keretei között, vagy ügyesen lebontani a demokráciát, mint azt a mai kormány teszi.

A helyzet azonban lassan ennél is rosszabb, mert már a rendszerváltás előtti kudarcok egy részét is visszasírhatjuk. A hatvanas évek közepétől ugyanis mi voltunk a legvidámabb barakk, mert a szovjet parancsuralom alatt álló régión belül nálunk volt a legjobb élni. Most meg már nálunk a legrosszabb a helyzet a régióban, a régebben irigykedő szomszédaink sorra lehagytak minket például életszínvonalban.

Kapcsolódó: Magyarország qurva jól teljesít – a lejtmenetben!