Sas István: Coming out: illegális bevándorlóktól származom

Az a helyzet, hogy a nagyapám és a nagyanyám mindenféle vízum nélkül, a zöldhatáron szökött át a pártiumi Szatmár megyéből pár évvel Trianon után.

Ráadásul a vallásukkal sem volt minden rendben: a nagypapa református volt, a nagymama meg katolikus és egyházi engedély nélkül kötöttek házasságot. Partiumi magyar parasztcsaládokból költöztek át a határ túloldalára. Szó szerint a túloldalára, mert az első útjukba eső faluban, Csengerben telepedtek le. Anyám már ott született.

Az apai nagyszüleimet nem ismertem, jóval a születésem előtt meghaltak Auschwitzban. Pedig keresztények voltak, az apai nagyapám másképpen nem is lehetett volna járási hivatalnok a Horthy-rendszerben. És persze magyar állampolgárok voltak, itt születtek, meg ki tudja hány generáció óta az ő felmenőik is. Viszont ezek az ősök legalább részben nem keresztények voltak, hanem a Kazár birodalom leszármazottai…



Szóval fogalmam sincs, hogy az apai ágon az őseim mikor és hogyan vándoroltak be a Kárpát-medencébe, csak az biztos, hogy ők is bevándorlók voltak. Lehet, hogy Árpád apánkkal együtt vándoroltak be, de az is lehet, hogy sokkal később.

Ez csak egy példa, ebben az országban ugyanis mindenki bevándorlók leszármazottja. Mindenki.

Mulatságos. ám egyben tanulságos példa erre, ami akkor történt velem, amikor először meglátogattam a leendő feleségem (azóta már az exem) családját Szarvason. Azzal a kijelentéssel fogadtak, hogy “na, ilyen sem volt még a családban” és megkérdezték, hajlandó leszek-e a disznótorosból enni. A nevem alapján ugyanis – tévesen – azt hitték, zsidó vagyok. Megnyugtattam őket, hogy jöhet a kolbász és a hurka, feltéve, hogy elég jól készítették el. (Nagyon jó volt…)

Mindez ezért mulatságos, mert a mélymagyar aggodalommal fogadó család jórészt szlovák származású volt, például a volt nejem általam is megismert nagymamájának még a szlovák volt az anyanyelve. Ami nem is csoda, hiszen Szarvas környékét a Felvidékről származó családokkal telepítették be a törökök kiűzése után.

***

Ezt a cikket még 2015-ben írtam a Gépnarancson, ami sajnos már nem érhető el. Most arról jutott eszembe, hogy Orbán Viktor pár napja képes volt azt mondani: “Ez mégiscsak a bennszülöttek, vagyis a mi országunk”. Ez a mondat már önmagában is felháborító, ráadásul mindezt annak kapcsán mondta, hogy ellenzi “az ötödik kerületi” Kúria ítéletét a szegregált oktatással nehéz helyzetbe hozott gyöngyöspatai romák kártérítéséről.

(Kiemelt kép: a magyar-román zöld határ a kerítésépítés előtt – MTI/Czeglédi Zsolt)