Konok Péter: Rozsdásodunk

Elrozsdáltak a posztszovjet metrók, akárcsak ez a posztmagyarország itt, van ez így. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogyan zajlott annak idején a tender.

Halló, Viktor Győzővics?

– Igen, Vlagyimir Vlagyimirovics, miben segíthetek?

– Jaj, hát én akarok neked segíteni. A döntésben. Nem is segíteni, csak tanácsolni. Tanács, kalács – szívesen adjuk mindkettőt, tudod. Szóval van nektek ez a régi, szar szovjet metró, amiből akartok csinálni újat. Mi nagyon értünk hozzá, hogy régi, szar szovjet dolgokból új, orosz dolgokat csináljunk. Pont olyan lesz, mint a régi!

– Jaj, Vlagyimir Vlagyimirovics, az észteknek jobb ajánlatuk van. Olcsóbb, modernebb. Harminc évre vállalnak garanciát.

– Nem annyira bíznék én abban a garanciában, moj drug…

– Gondolod, nem bírják ki addig a kocsik?

– A kocsik kibírják, te durák, jó szovjet kocsik azok is! De hol lesz addigra Észtország? No, ide figyelj! Ti elkülditek nekünk a régi, szar szovjet kocsikat, azokból mi csinálunk Balti-tengeri szardíniát…

– Szardíniát?

– Dá, dá. Olyan lesz, mint a régi, jó olajos. Szereted?

– Egészségtelen, azt mondják.

– Persze, moj drug, egészségtelen, csak ugye, minden relatív. Ha nem szereted, az még egészségtelenebb, tehát ahhoz képest a mi szardíniánk kifejezetten kímélő étel, panyimajes? Sok bosszúságtól megkímél. No, van itt nekünk egy rakás régi jó, szovjet páncélvonatunk Szibériában lezsírozva, félretéve, mint bödönben a sült oldalas. Ha jönnének a rosszabb napok. Azokból csinálunk nektek modern metrót, még gépágyú is lesz rajta. És kaptok egy rakás finom, Balti-tengeri szardíniát ráadásnak. És majd azt mondjuk, felújítás. Régiből új, pont olyan, mint a régi.

– Hát… azért az egy jó kis ajánlat, az észteké… megfontolandó. Bár sem gépágyút, sem szardíniát nem adnak.

– Ahogy gondolod, moj drug, ahogy gondolod. Te csak fontolgassál. Biznyisz, az biznyisz, tudom én, ott nincs helye a barátságnak.

– Megbocsátasz, Vlagyimir Vlagyimirovics, valaki kopog…

– Á, az csak Andrej lesz, a metszőollóval.

– Metszőollóval?

– Azzal, azzal. Ügyes fiú ez az Andrej, csak Afganisztán és Csecsenföld óta idegileg kissé labilis. Gyorsan dolgozik, nyissz-nyassz, és ad garanciát. Tisztára, mint az észtek…

– Nyissz-nyassz?

– Dá, dá… nyissz-nyassz. Secperc alatt.

– Ööö… igazából, Vlagyimir Vlagyimirovics, ez az észt dolog teljesen a Tarlós ötlete volt. Elküldjem neked a fülét?