Konok Péter: Nyunyóka

Sokan értetlenül állnak a „nyunyóka” előtt. Ez csak azt mutatja, hogy nem ismerik kellőképpen a magyar irodalom mélyrétegeit. Számos költőnk írt verset nyunyóka-témában – ezeket az alkotásokat azonban a szociálliberális genderiskolák tiltólistára tették. De a nyunyóka mélyen gyökerezik a magyar lélekben, amint azt az alábbi – korántsem teljes – idézetgyűjtemény is mutatja.


Hejj, Nyunyóka, hajh, cudar Isten,
Lázas dunnámban hősen horkolok.
Elcsentek tőlem, már semmim se nincsen,
De Én mégis gazdag, búsgazdag vagyok!

(Ady Endre: Engem, kérem, megloptak)


Nyunyókám nyív nyálszagú nyárban.
Elcsenték kincsem csecsen csecsszopók?
S én sután sürgök, mint légy a csirizben
Nyunyókám nélkül, jaj-jaj! Tessék nézni!
Csak csendben, csurranva sorvadok.

(Tóth Árpád: Engem is megloptak ám, kérem)

Nyunyókám nincs. Sosem volt. Kongó üresség
A dermedt város. Mint a gép: örök.
Oly síma. Hűvös. Szürke márványból vésték
Plüsstestét piszkos, törődött ördögök.

(József Attila: Hiány)



Nyunyókám, betyár leány, te
Legszebb Nunyóm életembe’
Adj csókot a bajszos számra
S csókot adsz a Szabadságra!

(Petőfi Sándor: Nyunyómmal csatába)

Nyunyóm az égben, úgy röpül!
valami kobalték szarka csente el
meg a nikkel szamovárt is ugyanaz a szarka
és a teáskanalat is. Szarka, le vagy szarva
ettől legyél boldog
bazmeg.

(Kassák Lajos: Három lovak sárgában)

Elcsenték a Nyunyókámat, köcsögök!
Tóba csalták Nyunyókámat kecsegék!
Szélbe szórták Nyunyókámat kócsagok!
Megfagyasztják Nyunyókámat jégcsapok!
Nyalják ki a seggemet mind! – picsogok.

(Tamkó-Sirató Károly: Regölő rag)



Nyunyó lovag, sötét lovag,
Nyargal ködös fenyéren át.
Dalába’ kín elveszve nyí:
Nem talál sehol óvodát.

(Arany János: Nyunyó vitéz)

Vad-magyar magomat hintém szerte-széjjel:
Zrínyi Ilonával álmodtam az éjjel.
De hideg reggelen szívem eszi bánat:
Adjátok már vissza elcsent nyunyókámat!

(Wass Albert: Pollutio Hungarica)

Elcsatolták Nyunyókámat, nincs is erre semmi szó.
Számát küldöm bankszámlámnak, dögöljön meg Clemenceau!

(Lojál István: Nemnem Soha! – a Petőfi Irodalmi Múzeum pályázatának díjnyertes verse)