Konok Péter: Jótékonysági vadász

– Vadász bácsi, vadász bácsi! – rohant oda a vadászhoz a feldúlt Piroska. – Tudna nekem segíteni?

– Hát persze, kislány – mosolyodott el a vadász. – Szerencséd, hogy bácsinak szólítottál. Tudod, én jótékonysági vadász vagyok, mi senkit sem hagyunk az út szélén. Mi a baj?


– A nagyi! Reggel jött valaki a Kormányhivataltól… valami dr. Farkas… felülvizsgálta a nagyit, és megvonta a rokkantsági járadékát…

– Beteg a nagyi?



– Igen, érszűkületes, nem volt pénz a műtétre, levágták az egyik lábát. Ez a dr. Farkas meg azt mondta, “Nézze, öreganyám, maga fél lábbal már a sírban van, az nem ránk tartozik, hanem a temetkezési vállalatra, másik lába meg nincs is, ugye, a semmire mégsem adhatunk pénzt, hogy azzal terhelje itt nekünk a szociális ellátórendszert!”… Különben is, a nagyi, azt mondta a dr. Farkas, “potyautas”, mert a múltkor rajtakapták, hogy rőzsét gyűjt a Döbrögi & Döbrögi Kft. erdejében, és a nagyinak szerencséje van, hogy “öreganyámnak” szólította, és nem büdös, vén tolvaj élősködőnek, ahogy megérdemelné… Tetszik tudni segíteni?

– Naná – mondta a jótékonysági vadász, és csőre töltötte a puskáját. – Akkor már te se szenvedj tovább.