Gaál Péter: Volt egy pártom Afrikában (heten a halott ládáján)

Ha időm engedi, illetve azokban az órákban, amikor engedi (az Őrölj, malom minden ilyen előtt most elsőbbséget élvez – bár nem biztos, hogy egyikünk is élvezi –, csak ahhoz azért agy is kell, ahogy mondani szoktam), meg fogok írni még egy sorozatot, Volt egy pártom Afrikában címmel.

Mert tényleg volt egy pártom, lehetne is még, de Afrikában ennek vajmi kevés értelme van.

A – tudomásom szerint – egyetlen magyar politikai párt volt, ami már megalakulásakor deklarálta megszűnését. „Ha már nincs rá szükség”, szólt a verdikt, és bár lenne, nagyobb, mint valaha, nem olyan formában, ahogy indult, de végtére is az ember csak okul az évek során, szóval lenne, azonban Afrikában vagyunk.

Nem Ázsiában. Ázsiában szervezetten mennek a dolgok. Logikus kegyetlenséggel, mármint a jelentősebb országokban. A nem jelentősebbektől azért onnét is átvettük, ami Afrikával közös: a baksisrendszert, a mindenre felhasználható, saját magát is elgáncsoló bürokráciát kombináltuk a diktatúrával, melyre azért a jelentősebbek is hajlamosak. Ázsiában? Ott és máshol is, bár nyugat felé csökkenő mértékben.

Itt nem mennek szervezetten a dolgok? De, részben szervezetten mennek. Mindaz, ami a porbafingóknál egyéni haszonlesés, felhasználva a bürokráciát, és ami nálunk eddig csoportok huzakodása volt, most megszerveződött. Most egy csoport privilégiumává vált. A bürokrácia gyakorlása is egyetlen csoport privilégiumává vált.

A sorozathoz most gyűlnek az anyagok. Mármint a sorozat befejező részéhez, mert a többi már rég megvan.

A Helyreállítás Magyarországi Pártja (unalmasabb nevet nem találtam anno, de ha egyszer egyetlen csoport pártja se volt, és nem is akart az lenni) elvben 2018 áprilisában megszűnt. 2014-ben még tessék-lássék állítottunk két jelöltet, akik gyűjtöttek is valamennyi ajánlást (ez az egész arra volt jó, hogy élő gyakorlatban legyen látható, ami addig elképzelhető volt csak), de nem eleget. A legutolsó „választásokon” el se indultunk, így aztán a törvény erejénél fogva szép csendesen kimúlt, mármint pártként.

Ahogy azt Móricka elképzeli. Magyarországon (ott se) a haldoklás sem egyszerű. Hosszú élvezet. The long good-bye, mondta egy réges-régi detektívregény címe.

Most akkor kimúlt, vagy nem múlt ki?

Tartsanak hülyének: nem tudom. Miért nem tudom? Azért, mert… szóval, 2018. végén kaptam egy levelet a bíróságtól, hogy megszüntetik, ahogy a törvény előírja, az egyesületi működés meghagyásával. Addig azt gondoltam, hogy már korábban megszűnt, csak majd jön egy hivatalos konstatálás, esetleg el kell számolni, és kész. Most akkor jött, örvendeztem, ha akarom, és megvannak ennek a feltételei, egyesület lesz, amiből a későbbiekben lehet még egy újabb párt is, de mint párttal, nincs több dolgom vele. Különben is már oda a régi tűz, tagdíjat se fizet senki rajtam és egy barátomon kívül, a létszám sincs meg, ez eddig három ok, amiért nemlétezőnek kell tekinteni, amint nem is létezik.

Nem is csinált semmit. A halottak nem csinálnak semmit.

2018-ig szépen adogattuk le a Magyar Közlönyben megjelentetendő beszámolókat, meg is csinálta egy kedves könyvelő néni ingyen, nem volt nagy vaszisztdasz, pár tagdíj kontra internet és telefon, slussz. 2018-ban már nem adtuk le, utána még kevésbé. A halottak nem adnak le jelentéseket. Valamilyen baljós előérzettől vezérelve azért továbbra is gyűjtöttem a bizonylatokat (telefon, internet), előtte (idén februárig) fizettem, saját zsebből, mert hátha egyesület, majd párt, ki tudja, el is tettem mindent, de könyvelés már nem volt. A halottaknak nincs mit könyvelniük.

Gondoltam én.

Aztán jött két levél. Az egyik a bíróságtól – most már törvényszéknek hívják –, hogy minden jogszabály dacára a HMP pártként működik. Nem működik, de ezek szerint…

Itt én mondom meg, ki a halott, hogy Göringet plagizáljam.

Mert egy párt feltehetőleg nem akkor szűnik meg, ha a bíróság – pardon, törvényszék – megszünteti, hanem amikor törlik a nyilvántartásból. Tudom én, fogja mondani majd az előadóm. Akkor haltam meg, ha a halottkém hivatalosan leírja.

Csakhogy néha előbb. Sőt, ennek ellenére is.

A pártnak ugyanis vannak feltételei. Ilyen mindenekelőtt a tagság. Ha tagság nincs, sőt, nem elegendő, akkor párt sincs. A többi már a ráadás. A jelöltállítás és a megszüntetés.

Szilágyi Erzsébet tehát megírta második levelét is. A bárányok hallgattak.

Egy bárány azonban nem hallgatott: az Állami Számvevőszék. Pénteken, 2020. szeptember 11-én jött egy bazi nagy boríték, az ellenőrzés megkezdéséről, néhány – egyelőre udvarias – kéréssel, hogy küldjem el azokat a bizonylatokat, amelyeket jog szerint a szellembácsi készíthetett volna el: többek között a 2018-2019-es kimutatásokat, Közlönyben való megjelentetést, és egy hitelesítő nyilatkozatot. Tehát mindazt, amit egy működő pártnak le kell adni.

Csakhogy a HMP nem működhet, amire nyomatékosan felhívták a figyelmemet, maga a törvényszék.

Már a 2017-es bizonylatokkal is gond van, tudniillik a leadás éppen beleesett abba az időbe, amikor a HMP először halt meg.

2018 halálos tavaszába.

Ha már lúd, legyen kövér. Kövessék innét az eseményeket Önök is. Legyen közkincs. A HMP ugyan nem működik, de én működöm. Hadd ne gondoljak arra, hogy ennek is van része mindebben. Hadd gondoljak arra, hogy csak nem futnak össze a szálak (az a fránya nyilvántartás), és szépen elrendeződik ez az egész. Ha így lesz, ígérem, azt is megírom.

Most egy kicsit úgy nem politizálnék. Legfeljebb szőrmentén, holland üzletember módjára: van Dolgom.

Kérek egy kis illúziót, akár utoljára.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!