Gaál Péter: Van, aki ennek is örül

Én például annak, hogy – bár a személyes profilomon elvben már nincs ilyen lehetőségem – még vissza tudom állítani magamnak a régi Facebook-oldalt.

Más másnak örül.

Van, aki a járványnak.

Egy aberrált? Szadista? Mazochista? Bizonyára azok között is akadnak ilyenek szép számmal, de van két tevékenység, ami szinte predesztinálja a minden katasztrófa felett érzett örömöt: a politika és az üzlet, melyek egyébként kéz a kézben járnak. Egy gettó aranybánya annak, aki őrzi. Minél nyomorúságosabb, annál jobb. Szigorúan üzleti szempontból egy háború, éhínség, bármely katasztrófa minden döntésre jogosult és potenciális beszállító, minden fővállalkozóvá avanzsált kis unokatestvér, barát, üzletfél álma, legalábbis ami a kezdeteket illeti. Minél sürgetőbb a helyzet, annál jobb. Nem kell versenyeztetéssel, minőség-ellenőrzéssel, effélékkel bíbelődni. Mindenre van indok. Magyarázat. A publikum elsősorban magával van elfoglalva, ezért nem is érdeklik ezek túlságosan. Várja a javulást, és minden javulás – legyen bár átmeneti – hitelesíti az addigiakat.

És minden súlyosbodás is.

Nem lehet mellé nyúlni.

Az efféle állapotok minden propaganda paradicsomai. Mindegyik „oldal” minden propagandistájáé. Mindent lehet igazolni és cáfolni. Bármit, a legnagyobb képtelenséget is. A legnyilvánvalóbb hazugság alól is felmentést adhat a látszat. Hogy tízszeres áron? Amikor nem volt rá szükség? De hisz látják a számokat! Gyorsan kellett lépnünk. Különben se mi tettük zsebre. Itt az átutalás, ha kíváncsiak rá. Meg kellett előznünk mindenkit. Az egész világ velünk versenyzett.

És lám, milyen igazunk volt. Hiszen itt a következő hullám, nem is akármilyen. Józsefet is kinevethették, amikor Egyiptomot felkészítette a hét szűk esztendőre. Az Alaszka megvételét 1867-ben nyélbeütő William H. Seward amerikai külügyminisztert élete végéig gúny és megvetés üldözte honfitársai részéről, míg az eladó II. Sándor orosz cárt képviselő Eduard von Stoeckl ünnepelt hős volt hazájában. Az összes állatot levadásztuk már, hidegen, jégen-havon és fagyos vízen kívül más meg nincs ott. Micsoda pompás üzletet kötöttünk, örvendeztek az oroszok egy ideig.

Ameddig az első aranyrögökre rá nem bukkantak, az olajról nem is beszélve.

Most nem aranyrögök vannak, hanem vérrögök, a tüdőben meg másutt. Meg összeomló gazdaság, amit mindenképpen fent kell tartani valahogy a kormányoknak, mert különben megbuknak. Nem azért, mert különben beköszönt a nélkülözés?

Nem.

De.

Akkor melyik? Kinek melyik. Ez is, az is, csak a prioritások mások. A hatalmon levőknek első a hatalom, az alattvalóknak első a saját életük. A kettő persze itt is, ott is összefügg, de más a kitüntetett. Ezt kellene megérteni. A különböző szemüveget.

Az ellenzék politikusainak – politikai szempontból – az a jó, ha a válság – mindegy, milyen – növekszik. Ha tetszik, ha nem. Erre vannak eleve elrendelve, mint ellenzéki politikusok. Nekik hivatalból azt kell mondani, hogy semmi sem jó. Ha bármi jó volna, a saját pozícióikat gyengítenék vele. Azt kell mondaniuk, hogy éppen ellenkezőleg, hozzátéve, hogy majd mi. A tettek embere a mi emberünk, nem a tiétek.

Kérdés persze, hogy miféle tetteké. Azokat semmiféle falkaösztönből és udvariasságból – mi pártatlanok vagyunk, látják – adományozott díszpolgári cím nem teszi semmissé. És innentől jön a prezentáció, pártállástól függően. Nem világnézettől? Ó, dehogy. Nincs „tiszta” világnézet. Kevert „világnézetek” vannak, a lelkek Koncz Zsuzsa által megénekelt görcsös kis csomóival súlyosbítva.


Ilyen előítéletek és olyan előítéletek. Engem is beleértve. Ne aggódjanak, nem akarok felülemelkedni senkin.

Merő feleslegesség ezektől elvonatkoztatva gondolkodni. Lehet róla írogatni, lehet szörnyülködni, lehet okosnak látszani, egy okos marslakónak, mert csak az lehetne okos itt, átutazóban. Mi majd a Marson lehetünk okosak, ha odajutunk egyszer, feltéve, hogy nem akarunk ottmaradni.

Hogy mit kellene csinálnia a kormánynak, vagy bárkinek, aki döntéshozó, arról csak a marslakó nyilatkozhat pártatlanul. Nem objektíven, csak hozzánk képest pártatlanul. H én cica volnék, száz egeret fognék. De én cica nem vagyok.

Ha én kormány volnék, akkor ugyanazzal szembesülnék, mint a kormány most. És máskor. Egyensúlyoznom kellene a hiénák és hiénák között, esetleg néhány sakállal és oroszlánnal súlyosbítva. De nekem nem lenne feltétlenül kötelező ezek bármelyikévé válnom! Nem. Nem lenne kötelező. Akkor záros időn belül megbuktatnának-megbuknék. És ha nem? Akkor se változna semmi.


A dolgok lent realizálódnak. És örökkön kicsik, ahogy József Attila mondja.

Tehát nem lehetne javítani? De. Szerintem lehetne. Csak nem ebben a rendszerben, és itt nem kizárólag Magyarországra gondolok. A politikusok a rendszer képviselői. Ez a zenekar, ebben kell játszaniuk. És a másik zenekar másképpen szól? Némileg másképpen. Ez a segítség. Ameddig az adott rendszer – nem az orbáni „demokrácia”-felfogásról beszélek, hanem ab ovo a „demokrácia” mai fogalomértelmezéséről – adott, addig minden hozzá alkalmazkodik. A diktatúra nem a demokrácia ellentéte, hanem a demokrácia egyik végpontja. (Ami ma Nyugaton megy, pontosan ugyanilyen diktatúra. Sőt bizonyos értelemben rosszabb – a Nyugat mindig előttünk járt pár lépéssel –, mert nem csak azt várja el, hogy ne támadjuk, hanem azt is, hogy így és így gondolkozzunk.) Ha nem így volna, nem lenne „nemzeti konzultáció”, nem lennének „választások”, nem akarná minden diktátor ezekkel legalizálni a pozícióját, és így tovább. Elcsalja, nem csalja el, e szempontból mindegy.


Hogy a járványnál maradjunk, tételezzük fel, hogy – Magyarországon – elkezdenek ésszerűnek tűnő döntéseket hozni, például elkezdenek sokkal többet tesztelni. Mindenkit. A tavaszihoz hasonló lezárásokat nem rendelhetnének el, mert akkor még tesztre se maradna pénz.

Ami így se marad.

De ha már nem marad, mit gondolnak, nem ugyanaz történik-e majd, mint a lélegeztetőgép-vásárláskor történt? A maszkgyártó kínai csodagép vásárlásakor? Mit gondolnak, a kormányközeli, állami megrendelésekre alapozott, felfújt, versenyképtelen óriási vállalatbirodalmakat miből tartják el? És ha azokra már nem futja, az egyéni egzisztenciákat? A farmokat, jachtokat, repülőket, helikoptereket, kastélyokat, kikötőket? Ha pedig már ezekre se futná – bár ezek következmények, az óriásbirodalmak (a saját kézben történő tőkekoncentráció) elsősorban a hatalmon maradás feltételei –, mi lesz? Ha már a kutyáról nem lehet egyetlen bőrt se lehúzni?


Akkor az lesz, amit megjósoltam. -tunk. Mindegy, ki.

De ha már mélyebbre nem lehet süllyedni, csak jön a javulás! Előbb-utóbb biztosan jön. Valamiféle javulás jön. Ameddig ez az alapfelállás, ami most a világ alapfelállása, addig is lehet javulás, csak… Képzeljenek el egy cipőt, ami szorít. Fáj benne a lábuk. Tegyenek bele egy kavicsot, aztán vegyék ki.

Ugye, hogy jobb lett?


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!