Gaál Péter: Vak cina

Putyin elnök azt mondta a dél-koreai elnöknek, hogy beoltatja magát az orosz vakcinával. A Sputnik V tesztelések harmadik szakasza zajlik, eddig ötezer embert oltottak be és a hivatalos közlés szerint nincs mellékhatás.” (MTI)

El is képzelem a jelenetet. Kényelmesen elhelyezkedik a fotelban, olvasgat előtte egy kis Szókratészt, lehajt egy csésze teát. Felkészül. A teát persze előtte Hodorkovszkij és Navalnij otthon maradt rokonain átfuttatták, Szókratész pedig csak a kakas miatt fontos. Magyar kollégájához hasonlósan az orosz elnök is szerethet sírva vigadni, talán még a prímással is elhúzatja, ha vendégségbe érkezik a Karmelita kolostorba, hogy azt mondja:

Énnálam egy boldog óra nagyon ritka vendég,
Mintha minden földi jóból kitagadott lennék.
Életemben nem volt egy szép, boldog percem…
Mert a legszebb virágokat mindig másnak szedtem.

Másét soha nem kívántam, másét sose kértem.
A rózsákból mindig csak a tövis jutott nékem.
A boldogság útján sose tudtam menni,
Énnekem az életben még nem sikerült semmi…

Pincefehérek a volgai fák, tejszínű szűz ez az élet.

Olyan szép is ez.

A név is tökéletes. A Szputnyikok (én így írnám, meg a magyar is úgy en bloc, de hogy jövünk mi az MTI és a kormánysajtó nyelvtudoraihoz?) ötödik generációja már visszahozta a földre két fő utasát, Bjelka és Sztrelka, azaz Mókuska és Nyilacska kutyácskákat, két utcáról összeszedett kóbor keveréket, plusz a velük együtt fellőtt negyven egeret, két patkányt, egy nyulat, legyeket és növényeket. Két elődjük, a szintén utcakutya Párduc (Barsz) és Rókácska (Liszicska) már nem volt ennyire szerencsés, ahogy a Szputnyik II utasa, Lajka (nem a fajtára utaló név) kutya sem, bár őt eleve űrmanónak szánták.

Szóval ez a név, a Szputnyik nem csak diadalordítást váltott ki az oroszokból. Akik egyébként a maszkirovka nagymesterei, a hírek prezentálását tekintve nem kell a szomszédba menniük tanácsért, bár, ha meggondolom… Mi, magyarok, azaz hithű fideszesek e téren is óriásit léptünk előre az utóbbi tíz esztendőben.

Már a sarkukat harapdáljuk, s eljön az idő, amikor majd ők fogják a miénket.

Nos hát, a Világ Ura (azaz Vlagyimir) kényelmesen hátradől, és a libériás inas, mögötte három tekintélyes, szakállas professzorral, aranytálcán behozza neki a felszívott fecskendőt.


– Botox, galambocskám? – kérdezi a Hozjájin.
– Kovid tizenkilenc, atyuska – válaszolja szemlesütve az inas.
– Hol vannak a fényképészek?
– Kint várnak, atyuska, a lóval és a tigrissel, hátha változott a mai program.
– De mondjad csak, mologyec, hogy is volt ezzel az előzetes teszteléssel?
– Ötezer emberen próbáltuk ki. Senkin se mutatkozott semmiféle mellékhatás.
– És hatás?
– Azt nem tudjuk, atyuska.
– Miért nem tudjuk?
– Nem volt idő rá, hogy megtudjuk, atyuska. Már eleve súlyos betegek voltak mindannyian. Egyikük a szemünk láttára hunyt el heveny fogfájásban.
– Fogfájásban?
– Úgy is lehet mondani, atyuska.
– Mi vagyunk az elsők, akik piacra dobják?
– Hogyne, atyuska. Ahogy szputnyikot is mi lőttünk föl először.
– Ez azért valami, ugye? Megelőztük a nyugati imperialistákat. Most aztán főhet a fejük megint. Apropó, szputnyik. Hányadik?
– Az ötödikre gondoltunk. Abban már voltak élőlények, akik egészségesen visszatértek a földre. Vagy legalábbis ezt mondtuk. Az egyik kutya röviddel földet érése után még le is kölykezett.
– Miért nem Szputnyik IV? Abban nem volt senki?
– De, igazság szerint volt. Volt valaki, illetve… két kutya, ahogy akkoriban tálaltuk. Csak ők, khmmm…. sajnos az amerikai radarok látták, és nem tudtuk letagadni.
– Jó, hagyjuk ezt. Szputnyik V és kész. Mit hadonászol itt ezzel a fecskendővel, bátyuska?
– Jelentem, elnök úr, minden készen áll a beadási ceremóniára.
– Megbolondultatok? Ezt a szart akarjátok nekem beadni? Tudjátok, mi jár ezért?
– Az Orosz Föderáció Hősét emlegette minap az elnök úr.
– Az nekem járna, ha hagynám. Nektek esetleg posztumusz, miután az ellenségeim kerültek hatalomra. Apropó, nem ismerlek én téged valahonnan? A hangod… Aljoska… Aljoska az FSZB-től. Tényleg te vagy az? E mögött a szakáll mögött?
– Jelentem, elnök úr, én.
– És mi ez a pocak?
– Párna, elnök úr. Szerjozskának itt mögöttem majdnem leesett menet közben. Ne aggódjon a fecskendő miatt.
– Mi van benne?
– Víz. Ebben is igyekeztünk megfelelni legszebb orosz hagyományainknak.
– Úgy amint?
– Vizecske van benne, elnök úr. Vodka, a legtisztább Beluga márkából.




 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!