Gaál Péter: Romlott kölkök

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

(József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat)

Nem tudom, hogy van-e szemüvege. Napszemüvege biztosan van, mert szerintem nincs kék szeme (az én babám kékszemű, nem kell neki napszemű), néha szakállal hordhatja, tehát biztos nagy tudósa a léleknek. Ifjabb Lomnici. Természetesen. Mindig nagy élvezettel olvasom-hallgatom. Rengeteg pénzt megtakarítok vele, mert nem kell pszichológushoz járnom. Mindent megtudok magamról seperc alatt. Nem csak lelkem sötét mélységeiről, hanem úgy általában az összes tevékenységem hátteréről. Létem fizikai és metafizikai feltételeiről, s hogy ezekből semmi jó nem sülhet ki.

A purgatórium nekem már elérhetetlen álom.

Bár ki tudja. Ha Kálvinnak volt igaza, olyan nincs is, persze annál rosszabb, mert marad a két alapverzió. De ha üdvösségre vagyok predesztinálva? Hohó, nem addig van az, mondaná a nagy francia jogász-teológus, úgy is, mint jogász, és úgy is, mint teológus. Már kinek-kinek az életében megmutatkozik. Neki személy szerint az üdvösség mutatkozott meg, ti meg… hát az legyen a ti bajotok, tehette volna hozzá némi sajnálattal a hangjában. Bár Kálvin nem volt nagyon sajnálkozó típus, amint Miguel Servetónak volt is alkalma megtapasztalni.

Akkor már inkább legyünk katolikusok, ott elvben megúszhatjuk pár évezred sütögetéssel.

De mi nem fogjuk megúszni.

Már csak azért sem, mert ha mindaz igaz, amit Zoltánunk állít az ellenzékről, természetesen engem is beleértve, akit 2010 óta aligha érhet a kormánypártiság vádja, oké, előtte se érhetett, de az mégiscsak előtte volt, szóval, ha mindaz igaz…

Kétszer kettő ugyan öt, de soha többé ne legyen három.

„A radikális baloldal leszámolásra készül”, írja a Mester. Maga csak tudja, Intim Pista, jut az ember eszébe a régi szlogen, de ne viccelődjünk, komoly dolgok ezek, kérem.

Igen komoly dolgok.

Mármost mindjárt itt felmerül az a kérdés, hogy radikálisnak érzem-e magam, netán gyurcsányistának, esetleg mind a kettőnek, de ha nem szeretem ezt a kormányt, ezek nem merülhetnek fel. Gyurcsány kormányát se szerettem, de ha mai Miniszterelnökünk ráléphetett a damaszkuszi útra (és minő poen, mondaná – így – Major Tamás, minő aktuális hasonlat, szerintem habozás nélkül rálépne a szó legaktuálisabb és leghasonlatibb értelmében is), hát Ferencünk is változhatott.

És akkor mostantól ő az én vezérem.

Akkor radikális is vagyok és gyurcsányista is.

Lomnici mester igehirdetése mellé az Origo mellékelt egy fényképet a 2006-os ellenzéki (ez a mai kormánypárt) tüntetés brutális rendőri szétveréséről, volt azon minden, kérem, füst (könnygázfelhő?), vízágyú, tank. Na azért nem Leopard 2A7+, amilyeneket most vásárolt Jótevőnk nekünk (számunkra), gondos gazda módjára a mi pénzünkből, a + jel talán a prémiumkivitelt jelenti, ami egy harckocsi esetében az ölőképességben is meg kell, hogy mutatkozzék, nos, AZ egy szimpla szovjet T34-es volt. Amit, hát, szóval, NEM a rendőrök vettek használatba, ők csak le akarták állítani.

Ó, a drága Potyka bácsi emléke szinte feledésbe merült.

Tehát ez lesz. De most már Leopardok jönnek az orosz csotrogányok helyett.

Kérdés, ki vezeti majd őket, ha Potyka bácsi nincs többé, és a kis potykák a másik oldalon dekkolnak.


Mindegy is. Felfordulás, az felfordulás. Le fogunk – mi, radikális gyurcsányisták – számolni, a jog bunkósbotjával. Hej, te bunkócska, te drága! Mennyi dal juthatott közben Zoltán eszébe. Tíz esztendős volt a rendszerváltáskor. Még akár énekelhette is, a többi pajtással.

A gyerekkor, az gyerekkor.

De nini. A kisördög azért csak nem hagy békén. 2010 óta – hát csak jogot végzett emberek kerültek hatalomra – mintha most ülnék egy kolosszális, jogszabályokból faragott bunkósbot alatt. Mintha azóta született volna egy új „alkotmány”, és mintha azóta születnének új és új bunkósbotok, ahogy az új szituációk megkívánják és lehetővé – megindokolhatóvá – teszik.

Atyai pofonok nem tévesztendők össze a támadással. Érted haragszom, nem ellened. Vagyis.

Tehát ha az ellenzék győz, „2022 után le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről”. Van egy jó hírem, mondaná egykori katolikus pap ismerősöm. Krisztusnak csodálatos terve van veled, pardon, nem Krisztusnak: a jó hír az, nekünk, banditáknak, hogy ezt a cécót – a jogállam tiszta érvényesülését – már nem kell megszüntetnünk. Fertig, mondaná a német.


A jog alárendelése bizonyos politikai szándékoknak”, írja a szakember, bizony, bólogat a felületes Olvasó, mert a legalapvetőbb tényekkel sincs tisztában. A jogot nem a kormány rendeli alá saját politikai szándékainak (nem is az ő kezében van), hanem az ellenzék. Bizony.

„Civilnek feltüntetett hálózatok”, írja a Mester. Intim Pista tutira tudja: a Mester a CÖF, Civil Összefogás Fórum egyik vezetője. Nem, nem. Bagoly nem mondja verébnek, hogy capcarap. Eszében sincs.

Aztán megtudtam, hogy el vagyok keseredve. Ez már Freud hangja, döbbentem rá. Én csak fekszem a hátamon, a díványon, nézem a szakállat, és igyekszem nem gondolni arra, hogy ez csak az állkapocsrákot hivatott eltakarni. Sem az anyukámra, sem az apukámra, hogy mit csinálnék velük a legszívesebben. De még csak Saul Alinsky módszereire sem, melyek az én módszereim. Úgy érzem, nincs más út számomra. Fel kell vállalnom a konfliktust, okít a Tanító, azaz ezt is csak én érzem, ezer meg ezer kis baloldali társammal együtt. Hol egy tank, a rézangyalát? Még egy díszletpuska se került elő, pedig ezeknél a nyavalyás színművészetiseknél biztos van egy csomó. Molotov-koktélról nem is beszélve.

Gyáva népnek nincs hazája. Saul Alinsky neve rég ott volt a tudatalattimban, a felettimben, azaz benne csak mától. Hát erre is jó a nagy lélekbúvár tanulmányozása, nem Zsigára gondoltam.

Jön a pénzügyi leszámolás is. Feltéve, de meg nem engedve, ahogy az Ifjú lejegyezte. Az ellenzéki önkormányzatoktól való elvonás, a hazudozás Budapest anyagi helyzetéről, az állampapírokról, finoman kihagyva a megörökölt adósságot, elkezdenek majd költségvetést szigorítani, biztosan ígérgetnek is, például plusz juttatásokat, aztán nem tartják be, vagy úgy csavarják, hogy az érintettek végül szinte rosszabbul járjanak, mint annak előtte. Rezsiharcról ne is álmodjon senki, aztán majd jól megszívják, ha az energiahordozók árai lefelé kezdenek tendálni, mint… És ez a rengeteg gonoszság mind én vagyok.

A jó Miniszterelnök Úr szíve se könyörületes a végtelenségig. Nem is lehet, ekkora megátalkodottsággal szemben. Meg kell előznie a bajt, és Rá mindig számíthatunk. Úgy kell nekünk.

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

Tessék akkor férfinak lenni, mondom magamnak is, és példát venni a jezsovscsina alatti moszkvai perek vádlottjairól. Ők még tudták, mitől döglik a légy.

Hát tőlük, ki mástól?

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!