Gaál Péter: Pártállam

Egyetlen apró példa, hogyan dugja bele a pártállam disznóormányát mindenhova. Hogyan használ fel mindent a maga javára.

Be van az én, be van az én zubbonyzsebem varrva
(barna kislány mit keresel abba?)

Ez a vonat most van indulóban,
a belseje fel van virágozva.
A belseje sárgára,
leszerelő öreg bakák számára,
mennek haza végleg szabadságra. (katonanóta)

A Szent Margit – nekem csak Margit, megittuk a pertut lélekben – kórház főigazgatójának (dr. Badacsonyi Szabolcs) pénteki kirúgásáról van hozzám képest igen röviden szó.

Az elindítója ennek a dolognak Imreh Domonkos sebész főorvos (általános iskola ötödik osztályától érettségiig osztálytársam volt, legutoljára napra pontosan két hete láttam az érettségi találkozónkon, akkor is körülbelül annyit beszélt, mint szokott – nem szószátyár ember -, mondjuk, good evening) nyugdíjazása. Előrebocsátom, hogy semmi bajom vele, nem is volt soha, együtt buliztunk anno, még a párszor nála vendégeskedő német juhász szukára – Tinti – is emlékszem, csorgott a nyálam az irigységtől, akkor még sejtelmem se volt, mit csináltak a fajtával. Erre az irigységre csak rátromfolt, hogy neki lett először jogosítványa az osztályban, én minimum harmadikként követtem.

Jesszusmária, ennek is már negyvenhat esztendeje.

És nem Domonkosról lesz itten – kevés – szó. Ő csak… hogy is mondjam… valahogy belekeveredett. Nyakamat rá, hogy púp a hátán ez az egész. Ő nem az a nyüzsgő típus, mint Csókay András barátom – nézetkülönbségeink ellenére abszolút barátomnak számítom -, aki szemrebbenés nélkül belevitte a politikai propagandát ebbe az egész ügybe, ráadásul nem hiszem, hogy megmondták neki. Ő alapból ilyen. Lelkesedő típus.

Nos, Domonkos barátunkról ma teljesen véletlenül a kezembe akadt egy propagandavideó, még az önkormányzati választások előttről. Bús Balázs – azóta – expolgármestert dicséri teljesen szemérmetlen módon, azaz nyíltan, ismerve őt, aligha saját ötlettől vezérelve. Nem a nyilvánosság embere, mint említettem. Biztosan megvan a maga véleménye, talán tényleg szereti a Fideszt, talán tényleg beveszi azt a sok maszlagot, talán tényleg tetszik neki Puskás Öcsi szobra az óbudai Promenádon, talán tényleg azt gondolja, hogy a fideszes építkezések a városról szólnak, és legalább addig kitartanak majd, mint a régi bérházak, vagy akár Kádár paneltelepei, talán… ű tudja, mondaná erre is Matula bácsi.

Domonkost tehát nyugdíjazták. Hogy nyugdíjban marad-e, vagy a látszat kedvéért visszaveszik kis időre, esetleg innentől hallgatnak róla – a mór megtette kötelességét -, nem tudom, a Fidesz – mint jogi személy – nem hálás fajta, mint természetes személyek gyülekezete se nagyon, lásd Borkai mester és a többiek kálváriáját, akik nem tettek keresztbe a Vezérnek, mint a jó Lajos (ez se ennyire egyszerű és főleg nem egynézetű történet, de most ne bonyolódjunk bele). Elengedték a kezüket, mondaná a közhely, az út szélén hagyták őket, ismételhetnénk a régi fideszes alapelv megcáfolását. Én Domonkos helyében egyetlen percig nem bíznék szeretett kormányunkban, még a Tízparancsolattal kuruzsló Kásler mesterben sem, de ez is az ő dolga.

Domonkost tehát nyugdíjazták. És itt érkezett meg a politika. Már eleve itt volt, kürtölte András barátom nyomban világgá, Domonkost azért küldték végleges szabadságra, mert “jobboldali” nézeteket valló, vallásos, konzervatív, kormányszimpatizáns ember. Mintha egyetlen percig érdekelné valakit “ott fönt”, hogy konzervatív vagy nem konzervatív. Gondolják, hogy Szili Kati (vele is volt némi személyes konfliktusom, még 2014-ben) nézetei érdekeltek bárkit? Feltéve, ha voltak nézetei, és nem csak elvekből szőtt ruhái.

De hiszen ő nő, ha politikus is! A nők szeretik cserélgetni a gardróbjukat.

Domonkos ellenben férfi. András is férfi, becsületére legyen mondva, következetes férfi. Következetes ahhoz a hagymázas és – teológusi szemmel nézve – pempős-cukros-érzelgős álomvilághoz, amelyhez a valóságot igazítani akarja, ezért igazítja is. Hogy van ez? kérdezhetnék az ilyen emberek maguktól. “Nem úgy”, kellene válaszolniuk saját felvetésükre.

Mindketten jó orvosok. Igen jó orvosok. Kár, hogy nem cipészek, mert akkor állandóan előttük lenne a kaptafa.

András, mint Domonkos egyik (ha nem “a”) legközelebbi barátja éppen olyan eszköz a hatalom kezében, mint Domonkos maga. Egyikük lelkes hangosbeszélő, aki – orvosi és magánéletbéli – működésével hitelesíti a hazugságokat. Nem az ő hazugságait, hanem a fideszes pártállam hazugságait. Az átlagszavazó szeret összekapcsolni, és ha véletlenül nem szeret, tehát ha véletlenül ez számára nem választás kérdése, akkor is összekapcsol. Összekapcsolódik a fejében. És itt ez a lényeg.
Hogy mindannyian szenvedő alanyai vagyunk ennek. Az is, aki adja, az is, aki állja. Majd végül…

…vége van a, vége van az összes gyakorlatnak,
öreg Lajcsi hazafelé baktat.
Zsebrevágja a zsoldkönyvét,
meg a leszerelő civillevelét,
már ezután csókolja a szeretőjét.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!