Gaál Péter: Maga azt hiszi, hogy a világban olyan nagy harag van?

Ezt kérdezte tőlem valaki pont harmincnégy éve, amikor az akkor még létező Szovjetunió kontra Egyesült Államokról beszélgettünk. Nem, a világban nem harag van elsősorban – az is van, de nem a politikában, ha ott az lesz, akkor már régen rossz -, hanem érdekek és ösztönök. Az ösztön az elsődleges, az érdek a másodlagos, bármekkora késztetést is érzek, hogy fordítva mondjam.

Az ösztön pedig a revír (vadászterület, Lebensraum) védelme és kiterjesztése, más vadászterületének a rovására akár. Ez csoportos és nem csoportos életmódot folytató állatokra egyaránt igaz. Egyedül persze nehezebb, kivéve, ha az ember, azaz állat szintén hozzá hasonló magányos farkasokkal találkozik. Az ember annyiból különbözik, hogy megkeni cukormázzal, vagy leönti szarral. Ha ő csinálja más rovására, jöhet a cukormáz, ha az ő rovására csinálják, jöhet a szar. Mitológiát gyárt, pro és kontra, és akkor is ő gyártja, ha a mitológiának is van mitológiája, sőt a mitológia mitológiájának is, és ő csak az utolsó láncszemnél kapcsolódik be. El lehetne ebben merülni, onnan kezdve, hogy ki adja a gondolatokat, és aki adja, milyen viszonyban van velünk annak ellenére, hogy egyek vagyunk vele. Hogy azok vagyunk-e, aki/ami felett képesek vagyunk uralkodni, és az mindaddig, ameddig e képességgel nem rendelkezünk, kvázi egy másik személy még saját vonatkozásunkban is? A mitológia érvényességét nem az alkotó adja, hanem maga a mitológia, és ez alighanem mindennel így van.

Egész életünk benne van egy páviáncsorda életében. Nem az egész, hanem a keretei, nempáviánná az teszi, ahogy ezekhez a keretekhez viszonyulunk. Ha alárendeljük nekik magunkat, maradunk a páviánnál, emberivé akkor lesznek, ha a páviánbőrt olyan tartalommal töltjük meg, amire a pávián nem képes. Ami a mitológiákhoz hasonlóan szintén önmaga igazolása. Van persze egy harmadik lehetőség is, amit az emberiség momentán gyakorol: a pávián alattiság. A fekete mágia. A szellem szellemellenességre való felhasználása. Az ösztön szolgálatába állított szellem. Az ösztön uralta szellem. Nem az ösztönző ösztön, hanem a zsarnoki ösztön, a szellem organizáló funkciója feladásával. A szervező ösztön, ahol minden szellemi racionalitássá fokozódik le. Ezt hívják hatalomtechnikának, politikai pragmatizmusnak, és ez pro és kontra az összes konfliktusra vonatkozik. Ráadásul nem mai találmány, olvassák csak el Colleen McCullough Róma-sorozatát. Ha beledolgozták magukat, le se fogják tudni tenni, ígérem.

Elküldött nekem valaki egy zeneszámot: Sami Yusuf & Outlandish – Try Not To Cry. “Nézem, pedig nem kéne”, írta alá. “Elszomorít.”

Izraeli katonák kontra palesztinok. Megnéztem, vagyis belenéztem, mert miért ne néztem volna bele? Ótvaros politikai propaganda, írtam vissza. “Propaganda? Egy népirtás ellen?”, írta vissza. “Érdekes meglátás.” Nézzenek önök is bele. A szokásos klisék, a szokásos tanulság levonásával. Mármint egyoldalú levonásával. Az “igazság” keresése. A világban gonosz boszorkányok csapnak össze jó tündérekkel. Gyermekkorom képei elevenednek fel ilyenkor, az egykori KISZ “Tanulj! Dolgozz! Sportolj! Politizálj!” jelszava, nono, akármit azért ne mondj, ha kedves a szabadságod, a legjobb, ha azt mondod, amit várnak tőled, tanulni, dolgozni és sportolni viszont tanulhatsz, dolgozhatsz és sportolhatsz nagyjából akárhogy, csak túl nagy stikliket ne csinálj. A Gerilla együttes, veled vagyunk, Vietnam, bent a bárány, kint a farkas, ez esetben ne az erotikára koncentráljanak. Palesztin nép nem lévén, népirtás sem lehetséges, tettem hozzá, bár se idő, se kedv nem volt az oszmán-törökökig, majd az angolokig visszamenő történelmi stúdiumhoz. Arabok vannak, különböző arab törzsek, de olyan, hogy palesztin, legfeljebb abban az értelemben létezik, mint a “dunántúli”, “erdélyi”, “felvidéki”, de nem olyan értelemben, mint a “magyar”. Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.

És akkor még nem beszéltünk az érem másik oldaláról. A csúnya zsidó bácsikról, akik gyerekeket lőnek le. Hogy ezeket a gyerekeket ki küldi ellenük, a lakosságot ki telepíti katonai objektumok köré/bele, a harcosokat (katonáknak nem nevezném őket) kórházakba és iskolákba, melyeket aztán természetesen lebombáznak, tovább szítva a tüzet, azaz a haragot, ami “fent” legfeljebb azt jelenti, hogy valaki beleköpött a levesembe, tehát mindezeket meg se kérdezzék. A”ki kezdte”, “ki lakott itt eredetileg” és hasonló kérdések már az ember alkotta mitológia részei. Nem tudjuk, ki kezdte, és nem tudjuk, ki lakott ott először, de nem is érdekel. Nem is szabad, hogy érdekeljen. Nem erről szól. Lemeztelenítve arról szól, hogy bármely terület azé, aki el tudja foglalni és meg tudja tartani. Ahol az izraeli hadsereg van, ott Izrael van. Ahol azt Arab Légió volt, ott Jordánia volt, például Jeruzsálem óvárosában is. Nem mintha Jordánia létezett volna az angolok előtt, pláne királlyal, nem mintha nem ugyanazok a “palesztinok” laknák, de a naiv szenvedélyt ez se érdekli. Meddig akarnának visszamenni időben? Az őskorig? Tudnak valami biztosat az őskorról? Az ókorig? Tudnak mást a mítoszokon és azokon a történeteken kívül, amelyeket mindig elfogultan, mindig az aktuális hatalmat kiszolgálva írtak, avagy nemes egyszerűséggel hamisítottak? Önök azt gondolják, hogy a Biblia történelmi mű? Ha az, akkor Odüsszeusz kalandjai is azok, vagy – hogy ne tévelyegjünk el nagyon a környékről – Ozirisz történetének millió változata, Istár és Dumuzi, a Gilgames-eposz, és így tovább. Van nekik történelmi magjuk, ellenkeznek Önök, aminthogy például Noé történetének is van! Mindenféle magja lehet, mitológiai magja is, történelmi magja is, csakhogy ezekkel az a baj, hogy előbbire már nem vagyunk fogékonyak, utóbbi pedig, még ha ráhibáznánk is, csak kiindulópont. Mint nagypapa katonakora kontra katonatörténetei.

Akkor most mi van? Akkor most az van, hogy nincsenek gonosz boszorkányok, se jó tündérek, hacsak képzeletünkben nem. Különböző politikai játszmák vannak, melyeknek az úri közönség, a drukkerek és ellendrukkerek is, szépen bedőlnek. Muszáj is nekik, mert ezzel biztosítják a játszmák háborítatlanságát. Ez a filléres alap. De ezek a fillérek emberéletek! Nem, a fillérek nem emberéletek, hanem az olyan ostobaságok, melyekkel azokat azt embereket fizetik ki, akik aztán hatásukra további emberek életének kioltására fognak törekedni. Itt és ott, mielőtt még megrónának. Mint az említett zeneszám és hozzátartozó klip. Ezek az igazi boszorkányképzők – nem, nem a Roxfort, még Voldemort nagyúrral megterhelve sem -, és tündérképzők, de ezek a boszorkányok és tündérek nem maradnak a mesében. Ezekkel azonosulni és azonosítani fognak, és ennek az azonosulásnak és azonosításnak pont annyi köze lesz a valósághoz, mint a mitológiáknak a történelemhez.

Népirtás e ritka és kitüntetett történelmi pillanatban éppen nincs. Volt párszor, de szerény ismereteim szerint ennek eddig az arabok még nem voltak szenvedő alanyai.

Ellenben viszont…

Ezt sem ártana hozzácsapni a meséhez. Hátha egy kevésbé meseszerű kép kerekedik ki majd belőle. Ha hozzáteszik a falat – nem a kínait -, a fal miértjét, a nagypolitikát, a kispolitikát, a még kisebb politikát, le egészen a hiszékenységig, az üzletet, mert minden ilyesmi üzlet is, a revirfoglalási ösztönt, a kulisszák mögötti természetes és megkötött szövetségeket, az ellenségek vezetőit, akik általában egyáltalán nem ellenségek, szóval ezt az egész kulimászt, akkor biztosan nem fognak nekem ilyesmiket írogatni.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!