Gaál Péter: Macska

Próbáltak már egy macskát meggyőzni az igazukról? Esetleg beprogramozni, hogy mit ne csináljon, majd mit csináljon, és utána mit csináljon, összekötve meggyőzéssel? Nem volna értelme, válaszolhatják Önök, igen bölcsen.

De ha ezt tudják, márpedig bölcsen tudják, miért próbálták/próbálják annyian, az ókortól Marxig, Marxtól napjainkig az állampolgárokat meggyőzni arról, hogy valami rossz, más meg üdvös, és ha mindannyian ezt és ezt tennék, már rég beköszöntött volna a Kánaán, vagy be fog köszönteni hamarosan, de a “rossz” mindenképp bukik?




A társadalom (tömeg) pontosan olyan, mint egy macska.

Soktényezős, igen bonyolult rendszer. A káoszelmélet sem tud vele mit kezdeni, legalábbis most még nem tud, legfeljebb a nép, amely rég kitalálta a mondást, hogy “olyan, mint az április”. De nem csak az április olyan, mint az április, hanem a többi hónap is. Nem csak most, hogy “az időjárás megbolondult” (nem bolondult meg, és nem feltétlenül kell bedőlni a “környezetvédelmi” – jajistenem – hisztériának, ez csak be van dobva, egyébként meg mindig aktuális, ugyanakkor se nyolcmilliárd, se tízmilliárd, se húszmilliárd ember nem tudja az időjárást érdemben befolyásolni – s hogy miért kell/ene mégis tenni valamit: azért, mert bár az élet hosszát nem mi szabjuk meg, de a minőségét befolyásolhatjuk), hanem eddig is olyan volt, és eztán is olyan lesz. Amikor születtem – január közepén -, például húsz fok meleget mértek. Pedig akkoriban a tél még tél volt, a nyár meg nyár, most is az, de legyen meg Önöknek az örömük, hogy nem. Majd, ha hatvannégy évesek lesznek…. már, ha lesznek, ugye, kivéve, aki most az, vagy már elmúlt.

A társadalom viselkedése az időjáráshoz hasonlít, no meg a macskához.

Szenvedtél-e eleget? kérdezte tőlem egy pszichológus sok éve. Még nem, válaszolhattam, és talán ezt válaszolnám ma is, noha tudom, milyen a szenvedés. Tudom, mitől döglik a légy, s mitől nem döglik. Csak azt nem tudom, mire kell a szenvedés, tehetném hozzá, de azt is tudom: hogy az ember képes legyen elválasztani a lényegest a lényegtelentől. S ha már képes, nem irkál emberfeletti emberről, mint az álmodozó Friedrich, inkább valami olyasmiről, mint a kétségbeesésből kétségbeesésbe zuhanó Attila. Friedrich Torinóban tudta meg, mitől döglik a légy és az elme, Attila már jóval Szárszó előtt tudta. Szárszó csak a pont volt az ‘i’ betűn.

S hogy jön ez a tömeghez? Olvassák el a Ködből, csöndből című verset.

Ne akarjanak próféták lenni, ha nem azok. A prófétaság másképp működik. Figyelmen kívül hagyja, amit a matematika nem hagyhat figyelmen kívül.

A részvét az oka, mondja Friedrich. Keménység, teszi hozzá. És aki hozzáteszi, annak elég volt egy lovát verő kocsis az összeomláshoz. Dicsértessék, ami megacéloz? Hát, édeseim, csak a vasat lehet megacélozni, mi pedig nem vagyunk vasak. Nagyon nem. Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij se volt az (Как закалялась сталь – Az acélt megedzik, szó szerint “ahogy edzik az acélt”), meg is halt harminckét évesen, még csak agyon se kellett lőni. Éppen abban a korban, mint József Attila, bár ő ágyban, párnák között.



Másfelől viszont acélok vagyunk, de ez nem ennek az írásnak a témája. Potenciálisan, kedveseim, és nem úgy.

Miben lehet részt venni? Semmiben. Már csak azért sem lehet, mert jelen állapotunkban eleve részek vagyunk. És itt jön a feneség, ne mondják, hogy megint elszakadtam a témától: az, hogy aminek a részei vagyunk, nem ismer minket. Miért nem? kérdezi a megdöbbent Olvasó. Azért nem, mert csak önmagát ismeri. Pál apostol jól tudta ezt, amikor leírta, hogy “…akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek” (1Kor 13,12). Jack Kerouac is tudta, különben nem vetette volna papírra, hogy “semmi sem ismeri saját ürességét”. (113. kórus)

Semmi sem ismeri saját belsejét, írhatta volna még.

A belső sem ismeri a külsőt, amely ez esetben maga a társadalom, egymással rengeteg mindenben abszolúte nem konvergáló “állampolgárok” jogilag összekapcsolt halmaza. Akár a légkör. Sok macska. Macskacsapat.

A macska ugyanis alapvetően magányos állat.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!