Gaál Péter: Lovagok ló nélkül

Még egyszer az idei kitüntetésekről. Az egésszel nem szoktam foglalkozni, csak annak kapcsán lettem kénytelen, hogy egy ex-osztálytársam megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, az ebben az osztályban adományozható kitüntetések között a legkisebbet.

A világon semmi nem jár vele, se pénz, se posztó, se kiváltság. Egy zománcozott kereszt, slussz, amelyről viselője – ha átveszi, de általában átveszik, úgy válogatják őket össze – annyit mondhat, hogy van neki. A mostaniakat egyébként már március tizenötödikén át kellett volna adni, csak hát akkor ugye szeretett kormányunk még a tizenhatezer lélegeztetőgéppel és sok millió maszkkal foglalkozott, meg a rendeleti kormányzással, meg Lőrinccel (vele mindig), meg Tiborczcal és Szerbiával, nem efféle csip-csup ügyekkel. Különben is itt volt a nyakunkon a vírus, ami ugye azóta egyedül nálunk vegetál épp-hogy-csak, de jön még kutyára (nem a kormányra, Lőrincre, Tiborczra) dér, akarom mondani, megszorítás. Már kezdődik. Kicsit elkezdődött.



Nyaraljatok a Balatonnál, egyetek Ráhelnél.

Régebben nem így hívták: Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje volt a becsületes(ebb) neve. Aztán 2011-ben a „köztársaság” ebből (is) eltűnt, jó okkal. Megfelel a valóságnak, mondaná a rendőrségi bikkfanyelv.

Hogy ezeket a kitüntetéseket elsősorban saját kutyakölyköknek osztogatják, mindenki tudja. Ők is letettek valamit az asztalra, persze, már aki, mert azért ebben is mintha érvényesülne az államigazgatásban megszokott rend: a legtehetségtelenebb lesz a miniszter, a rendszert pedig azok a tehetséges (valódi) szolgák működtetik, akik nem nyitották túl nagyra a szájukat, helyettesektől (az már veszélyes pozíció a főnökre nézve) lefelé.

A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!

Az említett osztálytárs is letette az asztalra a magáét, plusz bátran kiállt azóta megbukott „jobboldali” polgármestere mellett, sőt bizonyos mértékű mártíromságot is szenvedett a „baloldali” vezetés alatt, nyugdíjazták, de most kárpótoltatott.

Hát, Kásler mesternek nem került sokba. Kásler mesternek sem.

Aztán jöttek az e-mailek a többi osztálytárs neki címzett gratulációjával. Egyikük – feltehetőleg az egész mizéria háttérbeli egyik mozgatója – annyit írt, hogy „Isten rendbeteszi a dolgokat”. Vagy „tette”, nem tudom, már kitöröltem.

Szerintem Istenen kívül más keze is benne volt. Nem, ne gondoljanak túl magasra, Ő valószínűleg tesz az ilyesmire. Porbafingók, gondolhatja onnét, és, ha jól meggondoljuk… neki már nem kell a porba fingania néhány évtizede.

Ilyenkor saját nagypapám jut az eszembe. És az a rengeteg tehetséges egyéb ember, aki sokkal jobban rászolgált volna bármiféle elismerésre. Jó szóra. Csak hát ők a férfi nemiszerv rossz oldalán állnak. Vagy sehol, de a fókák száma az eszkimók számát messze alulmúlja, így aztán abból az adományozható pár száz plecsniből nekik már nem jut. A nagypapámnak is egy Munka Arany(ozott) Érdemrendjével kellett beérnie. Végtére is csak az egész mai magyar allergológia köszönheti neki a létét. Ja, és kozmopolita is volt (amúgy tényleg), akarom mondani, izé…, ami akkor nem számított, de hogy most mi van… ki tudja?Ehh, hagyjuk ezt az egészet. Végtére is ünneplünk, vagy mi, kérdés, mit. Vagyis kit. Mindenesetre süt a nap, még nyár van, ilyenkor vidámság dukál. Zárjuk egy viccel, abból talán nem lesz baj. Némileg még passzol is, ha nekem adtak volna egy efféle „elismerést”, nekem biztosan eszembe jutott volna. Na persze, így is eszembe jutott.Megy a koma meglátogatni a barátját. Mire látótávolságba ér, leesik az álla: a régi, düledező ház helyén egy palota áll, előtte egy Audi, egy Mercedes és egy Jaguar, mellette teniszpálya, és a pályán maga Venus Williams teniszezik Roger Federerrel. „Mi történt veled, barátom?” – kérdezi még mindig hüledezve bent. „Tudod, kimentem horgászni erre a kis tóra a közelben” – így a barát –, „kifogtam az aranyhalat, azt mondta, ha visszadobom, teljesíti három kívánságomat.” „Mit gondolsz, én is megpróbálhatom?” „Próbáld!”Eltelik pár hét, most ez a koma megy látogatóba a másikhoz. Már messziről meglátja az autókat, majd a palotát, amelynek egyik emeleti ablaka nyitva, és csak úgy csorog ki belőle a rengeteg keksz. „Mondd, nem süket ez az aranyhal kicsit?” – kérdezi az üdvözlésére siető barátja. „Én sok szexet kértem tőle, erre ezt kaptam.” „Mit gondolsz” – röhög fel a másik –, „én nagy teniszt kértem?”

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!