Gaál Péter: Licit és vízözön

“A kikiáltási árak nem magasak, … azért bőven túltengenek a filmes relikviák. Ezek közül is kiemelkednek a Rambóban használt kések, melyek 20 millió forintról indulnak majd.” (444)


Hát, hogy kinek mi a magas, és mi nem magas, bugyelláris kérdése, így a jóságos Vajna (született Palácsik) Timi által licitre bocsátott Andy-hagyaték esetében is. Nekem például baromi magasnak tűnik három szarságos késért húsz milliót (és ez csak az induló ár) kiadni, itt van nekem a fiókban az egyikkel pontosan megegyező, Párizsban vettem körülbelül negyed évszázada, és már akkor giccsgyanúsnak tartva – miután kifizettem, mindegy volt – elsüllyesztettem otthon a legelső fiókba.

Oké, vehetnék Munkácsyt huszonnyolcmillió plusz akármennyiért, nem aránytalan ez? Dehogynem, bár a feledhetetlen – csak színészként feledhető – Sly azzal bajosan hadonászott volna az erdőben. Ilyenkor jut az ember eszébe a vicc: kap a cigány gyerek az apjától szülinapjára egy bicskát. Másnap jön haza, bicska sehol, de egy vadonatúj óra van a karján. Há’ hol a bicskád, te? – néz rá az apja. Elcseréltem erre az órára, feleli büszkén a cigánygyerek, rögtön kap is akkora pofont, hogy majd’ leesik a feje. “Ezt meg miért kaptam?”, kérdezi sírásra görbült szájjal. “Bemész a kocsmába. Valaki beléd köt. Akkor mit fogsz csinálni, he? Azt mondod, hogy fél nyóc?”



Mi ebből a tanulság? Inkább a Munkácsy, az valahogy értékállóbbnak tűnik, de ne menjenek vele a dzsungelba.

Az aranyszívű asszonyka – mielőtt végleg elhagyná ezt az összedőlőben levő… mit is? hogy mondta Szulejmán Szigetvárnál, amit aztán Gárdonyi is átvett az Egri csillagokba? rozzant aklot, megvan – árverésre bocsátja az összes lomot, ami megboldogult férje (nem az ura, ez már Fekete István, Tüskevár) után maradt. Mátraházi emlékű hóesésben álldogáló műpápa egy műanyag bura alatt, műanyag szkarabeu, mszbogár direkte Kairóból, repiajándék volt az út, megvesztegetésnek mégse mondhatom, fenyőtoboz Olaszországból, kagylók ezrével. Jó, ez nem Andy gyűjteménye, hanem az átlagpolgáré, de a maga köreiben Andyé se különb. Fényképek, reneszánsz kerék, íróasztalnak átalakított rulettasztal, alul a NAV poloskája, mert mentesség ide, mentesség oda, adura (ha már kaszinó) a nemzet- (ami tudjuk, kicsoda) biztonságnak bármikor szüksége lehet, levelek, egyéb bútorok, szintén vélhetően bepoloskázva, ha még le nem szedték őket, bár szerintem leszedték, minden szar, amit, ha az Önöké lenne, haláluk után az örököseik a ház elé rendelt nagy konténerbe hordanának, de így nem, noha Madonna mensis tamponjával biztosan nem vetekedhetnek.

Akárhogy is, valami biztosan összejön az árverésből, és annak egy részét a már említett aranyszívű asszonyka néhai férje alkalmazottainak a végkielégítésére kívánja fordítani. Hogy egyem a zúzáját, mondja az Olvasó könnyekig meghatódva. Mert hát sem ők, sem én nem ismerjük a részleteket, de mintha ezeket a dolgokat a Munka Törvénykönyve szabályozná, még most is, akárhányadik átdolgozásban. Mintha ez nem a jótékonykodás kategóriájába tartozna, kivéve, ha… és megint a munkajog, meg az a kínos bejelentés. Mármint a munkavállaló bejelentése, meg a valóságnak megfelelő munkabér bejelentése, meg a hivatalos kifizetés, nem privátim, hagyatékból, hanem a kasszából, akarom mondani a bankból, ahol a sublót helyett az efféle összegeknek lenniük kellene. Mármint ha, feltéve és akkor. Akkor, ha nem, vagyis igen. Ha az ember nem azon az oldalon áll, ahol állnia kellene, illetve pálfordul. Ha nem vágnak a fejéhez néhány kaszinót, azzal a szerény kéréssel, hogy bizonyos időnként bizonyos másoknál kétszer csengessen, emlékezve Nagy Sándorra: “nem azért jöttem, hogy elfogadjam, amit adnátok, hanem hogy megtarthassátok, amit meghagyok”. Látják, ez van, ha így szombaton nekiiramodik az ember fantáziája.



De ám legyen, előlegezzük meg, hogy minden szabályos volt, semmi alapunk azt gondolni, hogy nem volt szabályos, hiszen a kormány pártjában-háza táján mindig minden rendben van, már az Állami Számvevőszék is megmondta, nekik csak az ellenzék száját kell venniük, mert csak az hibázik, aki sokat jártatja.

De mégis, olyan rossz, hogy ilyen félreérhető ez, mármint a Vajna-örökség sorsa és a kapcsolódók.

No és a vízözön? – kérdezi a jó memóriájú Olvasó. Az meg ennél a szegény Rákosfalvy Zolinál volt. Nem elég, hogy egy orvul lefilmezett, hozzá megszólalásig hasonló, tekintélyes zsigeri zsírmennyiséggel rendelkező – tudják, milyen egészségtelen az? a szív legfőbb ellensége a zsigeri zsír -, pőre illetőt vele azonosítanak (szerencsére a pénisze nem látható a felvételen, mert az épp – a kis bobtailemre mondta az akkori barátnőm, amikor a sétából csurom-csatakosan visszahozta – “szájban volt”), még ez is. Csőrepedés az irodájában. Most aztán a szaros víz se mossa le róla, pont olyan, amiben az iratok úszhattak, ha a klozet romlott el, tehát még az se mossa le róla, hogy szándékosan csinálta, pedig biztos vagyok benne, hogy nem. Hiszen azokkal az iratokkal tisztázhatott volna mindenkit, akit ártatlanul meghurcoltak a barátja-kliense miatt. A két kurva és az áruló már bent van a kaptárban, remélem, jól meg is mérik, nem úgy, mint Móricka mamája a postást – ma már ez a harmadik vicc, legyenek velem elnézőek, ebben az írásban egyébként is csak a második -, tehát Móricka egyszer betéved a sufniba, és látja, hogy az apukája, mivel mindkét keze tele, a rugós erőmérőt a szájában tartva méri valaminek a súlyát. Lelövöm a poént, amit már kitaláltak: anya most nem ér rá, jön vissza legközelebb üres kézzel, hogy miért, lásd az előző mondatban.




Nos hát, még a nyolcvanas évek végén én is láttam efféle csőtörést. Mi nem voltunk ártatlanok, de régen elévült, hála Istennek, úgyhogy nyugodtan leírhatom, különben se az én saram volt. Akkor kisszövetkezeti elnökhelyettesi tisztséget töltöttem be, és kaptunk egy tébéellenőrzést. Az elnök egy ideig nyújtotta, de amikor már nem nyújthatta tovább, az ellenőr hölgy érkezése előtt leballagott a kényes iratokkal a pincébe, szépen lerakta őket a földre, és megnyitotta a vízcsapot. Már mutatom is, mondta aztán a hölgynek, és levezette a lépcsőn: voila.

Úgy úsztak négy fal között ide-oda, hogy Stollár Miki, a vízi csoda se ügyesebben.