Gaál Péter: Lav mi gender, lav mi long

Erősebb kutya… szóval, ő csinálja mindig, ballib, trollok, gender, trianon (így írom én, mert már sztenderd szitokszó, olyan, mint emberben a kvizling, vagy borban a rizling, akarom mondani, a kannásrizling, illetve sztenderd ráhúzás, kinek mi), fordul a kocka, aztán majd ők ugyanezt, amígnem ismét fordul a kocka, und so weiter.

Már a legpatinásabb megmondóemberek is ide jutottak. Apu már ok nélkül locsolja a torkát, mert a gyereknek elfogytak a könnyei.

Vagy csak a szeme izzad.

Pedig Hugo Boss csak az eszeszek első egyenruháját tervezte, az se a bevetési volt, mert náluk jelent meg először a terepminta, és hát egy tollasbálon se mutatna valami elegánsan, noha kétségkívül világnézeti darab, legalábbis lett mára, olyasmi, mint a Piramis-korszakban, amikor még Lajosunk is azt hitte, hogy az ember örökké él, különösen a mája, ezért aztán azt csinál, amit akar, szóval, mint akkor a fekete, rövid bőrkabát volt, azért a rövid, mert a hosszú olyan húsz évvel azelőtt mondott valamit, a csengőfrásszal és a lefüggönyzött Pobjedákkal összekapcsolva.

Most, hogy az Őrölj, malommal vesződöm, és csak néha böffenek ide valamit, látom, hogy milyen nehéz ebben a világban (milijőben, okoskáim, elvégre értelmiségiek vagyunk, vagy annak akarunk látszani, bár ezek a szavak már elavultak, tessék a Momentum pártzsargonjára asszociálni inkább, az is hasonló, mint apué a virtuális kocsmában, valóságos sörökkel persze én meg se kísérlem a reprodukciót, oké, azaz jól van, a további sokszorosítást, azaz szaporítást, mert csak lófasz lenne belőle, működőképes kisló alig), tehát látom, milyen nehéz ebben a világban olyat írni-mondani-tenni, ami nem giccspete, vagy már maga a giccs. Ami nem illeszkedik a trendbe, ugye, jól mondtam, majd keresek még több angol kifejezést, elvbégre Angliában vagyunk, vagy más angolszász nyelvterületen, habár hallgassanak csak meg mondjuk egy írt, vagy próbáljanak az ő beszédével lenyelvvizsgázni. Van olyan Dubliners-szám, amiről első hallásra azt hittem, hogy kínai, tényleg azt hittem, jé, gondoltam, honnét tudnak ezek kínaiul, és főleg MIÉRT, aztán azért jött egy-két ismerős, mint teszem azt a buccaneer, azaz filibuster, amely utóbbi nem csak kalóz, hanem a politikai szlengben ugyanaz, mint amiről írok, és amit ezekkel a körmondatokkal érzékeltetni akarok: „parttalan, korlátlan, időhúzó beszéd”. Obstrukció, hátráltatás, de miért?

Hát hogy jópofik legyünk, modernnek, és szellemesnek tűnjünk. Azzal is megy az idő.

Mert más aligha.

Hugo Bossról egyébként az Apu egyik régi adásában hallottam véletlenül. Hát kérem, ez is csak skatulya, mint László András vagy Evola bekasznizása a szimpla nácik közé, persze akit szeretünk, például Eliade kivétel, Vasgárda ide, Vasgárda oda. Forgassák haszonnal a Buna Vestire, a Vasgárda civil tagozata, a Mihály Arkangyal Légió újságja korabeli számait. Nade ő már rég nem él, László András viszont, minden kórsága ellenére igen, és ő magát Evola munkássága folytatójának tarthatja, legalábbis Evola az egyetlen kortárs, akiről negatív kritikát nem hallottam tőle, beleértve az atyai jó barátot, Hamvas Bélát is.

Nos hát, a pontosság még csak az egyik bajom az ilyenekkel. A kisebbik.

A nagyobbik a lehúzás. Hogy hova? Mert ostorozni csak-csak lehet, meg jó is, elvégre mégse vagyunk flagellánsok, hogy magunkat, de ugyan miért, ha egyszer leírjuk, amit éppen mostanában írtunk le, mármint nem én, aki amúgy le is vagyok tiltva – csalánverésre már csak nem a sajátunkat szeretjük használni -, szóval ha leírjuk, hogy felesleges, mert úgyis, akkor minek? Ha buddhista létünkre Buddhát nem értjük, magunkat ugyan miért értenénk, aki ugyan buddhatermészetű lenne, vagy nem lenne, a fene tudja, hogy vagyunk most az Átmannal, meg az Anátmannal, de NEM ÚGY, és ez a lényeg.

Soha nem úgy.

Csak hát ebből mi a profit a hallgatóságnak? Néhány idea? De hiszen épp azok ellen tiltakozunk! Akkor a valóság? Mi a bánat az? Nincs is, mondta az izé. Vagy nem mondta, de könyvet írunk azért róla, mármint arról, hogy mi van és mi nincs. A legjobb, ha függőben hagyjuk az egészet, csak nem írom, hogy a pics.ba, mert még letilt itten a face, meg végül is ugyanaz. Ha egy író nem képes valamit megoldani, akkor jöhet a függőben hagyás, Arany esetében a balladai homály. Döntse el a kedves Olvasó, neki talán több a fantáziája, mi meg unjuk. Jöhetnek persze még olyan szereplők is, akikkel eleddig nem találkoztunk a regény lapjain, de van ilyen?

Hát persze, hogy nincs.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!