Gaál Péter: Küzdeni. A kamupártok. Ellen.

Volner mester, a Volner Párt elnöke az Origóban. Ez olyan, mint Szaúd-Arábia? Már nevében, de gyanítom, más hasonlóság is lenne köztük, a létszámtól eltekintve. Hát, olyasmi.

Gaálpárt. Szelepárt. Ki Szelet vet, remélem, Tamás barátom megbocsát, sajnos Gaállal nem tudok ilyen vicceket.

Nos, ez a jóember megalapította enpártját a koronavírus őszi farvizein, és most ez is van. Nem lehet kamu, maximum Damu, mint az egykori szappanopera főhőse, mint egy mai szappanopera főhőse, más egyebek fel se merülnek bennem. Egy kis turul, egy kis oroszlán, egy kis… hát kérem, a jól bevált recept, nem véletlenül jut eszembe Jánosról Júlia, pardon, a mézeskalácsház, meg Kun páter, meg Szlavkó, alias Megadja testvér innét a Maros utcából, meg Pokorni nagypapa, és még sokan mások. Ezek csak eszembe jutnak róla, ne tessék semmi azonosításra gondolni, Cesare Lombrosóra végképp ne.

Hiszen az ő tudománya csak úgy tudomány, mint ahogy a kamupártok pártok.

Vagy ahogy Bubó doktor doktor.

Tényleg, mindazonáltal.

A politikai pártok magyarországi működését viszont talán van szerencsém ismerni, már abból az okból is, hogy tíz évig nekem is volt egy ilyenem, most, megszüntetése után találta ki a Számvevőszék az ellenőrzését, idejük, pénzü(n)k van elég ilyesmire is, meg is írtam, jelenleg síri csend és hullaszag, de az ördög malmai is lassan őrölnek, nem csak Istenéi. Majd megint megírom, ha lesz mit.

Nos, kérem szeretettel. Pártot ma Magyarországon két okból alapíthat valaki: mert pénzt akar keresni, vagy mert hülye. És máskor nem ezek valamelyikéért? De, máskor is. „Te melyik voltál a kettő közül?” Hülye. Másképp hülye, de hülye, már ami a közvetlen célt illeti. Viszont tapasztalatokra szert tettem, ezért abszolút megérte.

Minden, amiből az ember tapasztalatokra tesz szert, megéri. Ennek a siralomvölgynek ez az egyetlen funkciója, amiből hasznot lehet kihozni.

Mondhatni, ez az egyetlen funkciója. A többi tévedés.

A tiéd is kamupárt volt?” Írták róla, de nem az volt. Franc tudja, mi volt. Egy olyan furcsaság, ami saját működési alapjának, a pártrendszernek a felszámolását tűzte ki célul. Vagy a felszámolás elősegítését. Azét a rendszerét, amiben a politikai pártok kezében van a főhatalom, legalábbis formálisan. Nem formálisan a szponzorok kezében.

Akkor már inkább közvetlenül a szponzorok között lehessen válogatni, olyan valakinek, aki erre alkalmas. Olyan Hunyadi Mátyás-félének, Dobzse Lászlóval ellentétben, bár utóbbi megítélése se egyértelmű, innét a történelmi messzeségből. Ha más alkotása nem is, de a lacikonyha megmaradt nekünk örök időkre. Ameddig magyar él. Vagyis magyarszerű. Aki annak érzi magát.

És nem csehül, na.

Nos akkor, drága hercegek, a pártok. Alapvetően háromfélék, mármint itten, közülük kettő nem kamu. Az elsőbe a mindenféle kóbor emberek tömörülnek, elég lazán, de ahhoz elég sűrűn, hogy öt órákat röfögjenek felesleges dolgokról, rémhírekről, összeesküvés-elméletekről, „ezotériával” (ami attól a pillanattól nem ezotéria, hogy nyilvánosságot kap) és egyéb baromságokról. A papagájról, a nagymama vizeleteredményéről, Árpád vezérről, a pozsonyi csatáról, és a készülő forradalomról. Szépen, ügyesen halad vele az idő. Múlik, a nyelv is így jellemzi ezt a tevékenységet: múlatni, csak az első magánhangzó rövidült meg.


Más hasznuk nincs. Senkinek.

A következő grádics a kisstílű haszonlesőké. Nem nevesítem őket. Kétféle van belőlük: a pitiánerek pártja, és a vitorlázók pártja. A pitiánerek vagy az áfamentességet lovagolják meg, vagy valamilyen áltevékenységet, ami kívül van a NAV hatáskörén, lenyelik a bevételt, mint pap a perselypénzt, vagy egyszerűen pénzmosodát működtetnek. Az utóbbi években a választási támogatásokat nyúlták le, de ez már annyira csorog a vízcsapból, hogy nem részletezem, úgyis ismerik. Ilyenkor az embernek vagy van nexusa odafent, vagy nincs. Ha nincs, és egy parányi agyvelővel rendelkezik, az egész előtt készít egy számvetést, ami leginkább arról szól, hogy adott esetben mekkora összeg jut majd egy börtönhónapra, és az hogy viszonylik a szabadlábon általa megkereshető összegekhez. Konkrét példát tudok, véletlenül nem választásit, de csalást a javából. Ha megbocsátanak, eszem ágában sincs leírni, ki ő. Jobb nekem nem bebetonoztatni idő előtt, mint szegény Bulcsúnak anno.

Neki megérte. Leülte, kijött, köszöni, jól van. Néha összefutok vele a Körúton: az arca, mint a rózsa.

Még a régi irodáját se vették el tőle.


Ha az embernek van nexusa – az is elég, ha érdekei egybevágnak a kormánypártok pillanatnyi érdekeivel, bár ez legalább annyira kockázatos, mint védett tanúnak lenni Szicíliában, timeo danaos, et dona ferentes, esetleg magyar besúgónak, de aki hülye, az hülye –, nos, ha van nexusa odafönt, elhúzzák-halasztják, lásd a jelenidőt, vagy akár feledésbe is merülhet, gondolja ő. És ha van nexusa, már kezdettől felcsaphat vitorlázónak, a hülye kóbor emberekre alapozva. Megalakít egy olyanfajta képződményt, mint Szili Katalin nagyasszony 2014-ben a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppártot (KTI egylet), amibe engem is meghívtak. Ott röfögtünk órákat a Fehér Házban, az asztalfőn ült ő, valahol a tömegben én, a destruktív, a deviáns, vele még ilyen szemtelen soha senki nem volt, írta nekem később. Nem aprózta el, mikropártokat verbuvált magának, az első típusból, ezekből állt a KTI, hogy minek (kinek), azt talán csak mi ketten tudtuk, na jó, esetleg hárman.

Ugye, egyetlen pillanatig se merült fel Önökben, hogy ebbe a klubba beléptem? Persze a többibe se.


És akkor maradnak a nagy hal-aspiránsok. A profi tolvajok. Bizonyos szint fölött mindegyik párt ide sorolható. Ha nem úgy indul, ideidomul. Mi mást tehet? Már Hitler leírta a Mein Kampfban, nem magáról és a pártjáról, mert 1933-tól az már monopolhelyzetben volt, némi rásegítéssel, hanem az akkoriakról. A különbség a népbutítás profizmusában van, egyenes arányban a szponzori hátszéllel. Ostobákra csak ostobák költenek, márpedig a nagy trösztök igazgatótanácsai nem ostobák.

Ehhez viszont idő kell.

És okosság, ahogy a börtönszleng mondja.

Megcsináljuk okosba’.

De mi lesz a fennkölt elvekkel? Semmi, kérem szépen. A horvátországi nyaralók nem elvekből épülnek. „Valamire csak jók!” Hogyne volnának jók. Címerek. Minél egyedibbek, annál jobb, mert annál markánsabb arculatot kölcsönöznek. Sajnos a paletta általában foglalt, szerencse kell, hogy üresedés legyen. Orbánnak szerencséje volt, Vonának szerencséje lett volna, ha, de őt ugyanúgy megvezették, mint Torgyánt. Timeo danaos. Schiffernek is szerencséje volt, addig, ameddig, az ipari forradalom Angliájában maximum a Hyde parkig jutott volna, a huszonegyedik században húzta egy darabig, csak rossz helyre született. Aztán feladta, mi mást tehetett volna?

Az elvek – akárki akárhogyan is indul – nem a pártapparátcsikok asztala, hanem az istenadta népé.

Mindegyik párt kamu, drága Publikum. Mondhatom másként is: nem arról szólnak, mint amiről beszélnek.

S hogy Volner mester pártja micsoda, Volner mesterrel együtt? Ő már nem kóbor ember, de nem is nagykutya. Ahhoz – hogy mondaná egy ügyvéd? álláspontom szerint – sokkal, de sokkal képzettebbnek és okosabbnak kellene lennie.

Akkor mi?

Ezt már Önök is kitalálhatják.

Bagoly mondja verébnek, hogy capcarap.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!