Gaál Péter: Képzavar

– Ne haragudjon, uram, hogy megszólítottam. Volna kedve Jézus menyasszonyának lenni?

– Honnét tudta, hogy…?

– Nem tudtam. Csak reménykedem benne. Magából sugárzik valami…





– Ó. Tényleg? Hát eddig csak kellemetlenségem volt belőle.

– El is hiszem. Az átkosban. De most, hogy végre az apukám… szóval, volna kedve?

– Az apukája is?

– Persze!

– Hát… nem találok szavakat. Hogy a drága miniszterelnök úr is… és mondja, mit szól ehhez a kedves édesanyja?

– Ő is.

– Nahát… és hogy milyen finoman fogalmazott… hiába, a neveltetés, az neveltetés. Látszik magán, hogy sokat foglalkozhatott khmmm… teológiával.

– Csak a legszükségesebbeket. A betű megöl, a Lélek az, ami megelevenít.

– Mennyire igaz! A betű megöl. És a lélek… meg a test… egy test, egy lélek… de Jézust még mindig nem értem.

– Jézus a vőlegény.

– Folytassa! Úgy szeretem hallgatni.

– Mi pedig a menyasszonyai vagyunk. Nők, férfiak mindnyájan.

– Az Egyház, ha jól emlékszem. Énekek éneke.

– A gyülekezet. Hagyjuk most az egyházat. Ahhoz Papának kicsit változtatnia kell még az idevágó jogszabályokon. Mindenesetre, ha Sándor bácsinak sikerült…

– Sándor bácsinak?

– Neki. Aranyember, és szeret minket. Még a tévéműsorát is átengedte nekünk.

– Ő is menyasszony?



– Természetesen.

– Ma a meglepetések napja van, fiatalember.

– Köszönje az Úrnak. A Léleknek. Az Úrnak és a Léleknek. És Krisztusnak. Az Úrnak, Léleknek és Krisztusnak. Mindegy. Tudja mit, köszönje csak úgy.

– Azért a testről se feledkezzünk meg!

– Az mi vagyunk. Krisztus teste. Vagyis leszünk, ha majd egyház leszünk.

– De bizonyos szempontból már most…

– Bizonyos szempontból már most…

– Önök…

– Mi…

– Maga, szép fiatalember…

– Én is. Nos, lenne menyasszony?

– Ha már ennyire szépen kéred… és te vagy a test… akár most azonnal. Itt lakom a szomszéd utcában. Mert tudod, cukorfalat, szeretem én az Urat, de a konkrétumokat még jobban szeretem.